2000 éves föld alatti csarnokot találtak Izraelben

A barlangot Adam Zertal, a Haifai Egyetem régészprofesszora és munkatársai fedezték fel a Jerikótól 4 kilométerrel északra fekvő területen. Ebben a térségben 1978 óta folytatnak feltárásokat az izraeli archeológusok. A régészek először egy kis nyílást fedeztek föl, a beduinok figyelmeztették őket, hogy ne kutassanak tovább, ugyanis szerintük a hely el van átkozva. A nyílás kibontásakor a régészek a közel-keleti országban eddig felfedezett legnagyobb mesterséges barlangba jutottak be.

A tízméteres mélységben lévő üreget feltételezések szerint körülbelül 2000 évvel ezelőtt ásták ki. A barlang hossza kb. 100, szélessége 40 méter, belmagassága pedig a 4 métert is eléri. A mennyezetet 22 óriási oszlop tartja, amelyekbe különféle jeleket véstek, többek között 31 keresztet, de az ábrák között megtalálható a Zodiákus-kerék és római légiós szimbólum is. Az oszlopokba az olajmécsesek számára bemélyedéseket vájtak, valamint lyukakat is fúrtak, amelyek révén kiköthették a lovakat.

„Valódi földalatti palotára bukkantunk, sohasem reméltük, hogy ilyet találtunk” – nyilatkozta Adam Zertal. A hely eredetileg, 400–500 éven át kőfejtő volt, ám bizonyos jelek arra utalnak, hogy más célra is használhatták: kolostor lehetett vagy menedékül szolgálhatott a korai keresztényeknek.

„De miért kellett mélyen a föld alatt bányászni a köveket, amikor azok a felszínen könnyedén kitermelhetők?” – tette fel a kérdést a kutatócsoport vezetője. A szakember szerint a választ a híres madalai mozaik adhatja meg. A jordániai bizánci kori templom padlózata egy, a Kr. u. 6. századból származó térképet formáz, amely a Szentföld legkorábbi ismert térképi ábrázolása. A most felfedezett helyszín a bibliai Gilgal lehetett, amely a térképen Galgalaként van feltüntetve. Itt ütöttek először tábort a zsidók, miután Józsue a Jordánon átvezette őket. Galgala görögül 12 követ jelent. Zertal szerint az elnevezés arra a 12 kőre utal, amelyet a zsidók emeltek ki a Jordán-folyóból, majd kőhalmot emeltek belőlük Gilgalban. A madalai mozaiktérképen a helyszínen egy templom van feltüntetve, s az izraeli régészek két őskeresztény templom maradványára bukkantak.

Ugyanakkor a Haifai Egyetem tanára szerint előfordulhat, hogy a barlang valóban kőfejtő volt. A bizánciak, miután a helyt Gilgalként azonosították, megkezdték a kőfejtést. Az egykori szentélyeket ugyanis szent helyekről származó kövekből emelték. „Amennyiben a bizánciak a bibliai Gilgalként azonosították a helyet, és így szentnek tartották, a köveket a föld mélyéről bányászhatták, hogy megőrizzék a lelőhelyet” – magyarázta a professzor.