Nem tudták, hogy értékes, lebontották hát a kúriát

A KÖH elnöke szerint az eset tanulsága, hogy valamennyi védett épületet a hivatalnak kellene nyilvántartania.

„Három éve vagyok polgármester, egyfolytában a helyi védett épületek felújításáért küzdöttem, most meg vagyok döbbenve azon, hogy tudtunkon kívül mit tettünk” – nyilatkozta Molnár László, a település vezetője. A polgármester hozzátette: azzal ugyan tisztában voltak, hogy az épület nagyon régi, azonban erről semmiféle dokumentációt nem láttak, így nem tudták, hogy némely részletében egyedülálló az országban.

A simaságiak által csak púpos kastélynak nevezett kúriát a 18. század második felében emeltette Sopron vármegye járási szolgabírói hivatal céljára. A barokk stílusú épület tornya alatt akkor még kocsibehajtó vezetett át. A szolgabírói hivatal egészen 1867-ig az épületben maradt, ekkor vársárolta meg a Hohenlohe-Waldenburg-Schillingsfürst család és a felsősági uradalma birtokközpontjává tette. Személyzeti lakásokat alakítottak ki benne, és itt laktak a gazdatisztek is. 1917-ben a Nagycenki Cukorgyár Rt. vásárolta meg az uradalommal együtt, majd 1925-ben az Eörsi Balogh család tulajdonába került. A közelmúltig a szárnyakban szegény sorsú lakók éltek, a toronyépületben pedig postahivatal működött.

„2007-ben el kellett költöztetnünk a postát, mert az épület életveszélyessé vált. Az előtte húzódó árkot ugyanis feltöltötték, így a kúria falai vizesedni kezdtek, s az egész megsüllyedt. Potyogtak a cserepek, a falak kezdtek elválni egymástól. Szerettük volna felújítani, de a statikus szakvéleménye szerint ez túl sokba került volna, így maradt sajnos a bontás” – ismertette az épület végóráit Molnár László.

„Tisztában voltunk az épület értékével, 2005-ben a helyi rendezési terv véleményezésében javasoltam is helyi védelemre a kúriát, igaz, akkor még más volt a polgármester” – mondta Figler András, a KÖH Nyugat-dunántúli Irodájának vezetője, aki azt is elmondta, hogy mire hírét vette a bontásnak, a kúriát már tégláira szedték. Mint mondta, sajnos nem egyedi az eset: nyilatkozatával egy időben egy másik nyugat-dunántúli város képviselőtestületét igyekezett éppen meggyőzni, hogy egy értékes épület helyi védelmét ne szüntessék meg, hogy később lehetőségük legyen lebontani. Az irodavezető közölte: körülbelül félezer épület országos védelmére tett javaslatot az elmúlt években, ám ehhez a szakminiszter aláírása szükséges és közismert, milyen lassú az eljárás.

„Tanulsága az esetnek, hogy akár még a helyi védelmeket is a KÖH-nek kellene nyilvántartania, hiszen sok példa bizonyítja, nem jó, ha akár csak a helyi szinten védett régi épületekről csupán a védettséget kimondó önkormányzatnak van tudomása” – jelentette ki Mezős Tamás, a hivatal elnöke, aki emlékeztetett arra is, hogy „jelenleg nem ismerjük teljességgel az épített örökségünket”. Mezős többször kezdeményezte már az inventarizáció elindítását, amelynek keretében szakértők járnák végig az ország valamennyi utcáját, hogy számba vegyék az építészettörténetileg fontos épületeket. Ennek ismeretében tervszerű lehetne a védési folyamat, a tulajdonosok, a használók tudatában lehetnének annak, hogy a birtokukban vagy kezelésükben lévő épületet építéstörténetét tudományos vizsgálatnak vetették alá. A műemléki értékek tisztázása után pedig az országosan fontos épületek műemléki védelmet kapnának, a helyi jelentőségűeket pedig helyi szinten nyilvánítanák védetté.

Mezős Tamás szerint az összeírás, értékleltár után egy kézbe kellene adni a védendő épületek akár néhány százezres listáját. Ekkor közvetlenebb kapcsolat alakulhatna ki a tulajdonosokkal, önkormányzatokkal, így elkerülhetők lennének a simaságihoz hasonló esetek.

Molnár László polgármester hónapokon át fotózta az épület bontását. Ha kíváncsi rá, hogyan válik a földdel egyenlővé egy barokk kúria, nézze meg a műemlékem.hu képgalériájában!

Forrás: Műemlékem.hu