Százezres, gyilkos horda

Amazóniában az ízeltlábúak királyai, a skorpiók, madárpókok, sőt, még a darazsak is tehetetlenek egy megállíthatatlan ellenséggel szemben. A vándorhangyák Dél-Mexikótól Észak-Argentínáig Amerika trópusi esőerdőiben mindenütt megtalálhatók. Mint valami portyázó horda söpörnek végig élőhelyükön.

Nem építenek fészket, ehelyett magukkal viszik lárváikat, és csak ideiglenes állásokat építenek ki, ahonnan támadásaikat indítják. Nem rettennek vissza semmilyen természetes akadálytól, de még az emberi településektől sem. Az egyetlen lehetőség, kitérni az útjukból.

Minden egyes egyed csípése egyenértékű egy darázsszúrással. A vándorhangyák azonban nem egyedül, hanem százezrével támadnak. Szélsőséges esetekben a méregfolyam sokkos állapotba hozhat egy felnőtt embert.

A vándorhangyák szerencsére apróbb termetű áldozatokat szemelnek ki maguknak, amelyeket el is fogyaszthatnak. Az erdő talaja szinte megindul, amikor élőlények sokasága kezd az életéért futni. Ha egy felderítő zsákmányra lesz figyelmes, a potrohán található mirigyekből kémiai jeleket küld a többi hangyának. Társainak ezrei válaszolnak a jelre, és azonnal a zsákmányra vetik magukat. Minden egyes csípés gyengíti az áldozatot, bontja a sejtjeit és előkészíti sorsára: a feldarabolódásra.

A hangyák hegyes rágói nem alkalmasak rágásra. Egyszerűen csak keményen megragadják vele a zsákmányt, és darabokra tépik. Ezután szörnyethalt terhüket a táborba szállítják, és az éhes lárvákat táplálják vele.