Életmentő donorcsere

Maryland államban a Baltimore-i John Hopkins Kórház jelenti az évente tömegesen jelentkező vesebetegek számára a végső mentsvárat. A betegek az ország minden pontjáról érkeznek.

Tifiro Cook szerzett magának donort, aki hajlandó lemondani a javára egy működő veséről, de a világszerte előforduló több ezer párhoz hasonlóan nekik sem egyezik a szövettípusuk, ezért lehetetlen a közvetlen átültetés. Tifiro most mégis egy hihetetlennek tűnő transzplantációra készül.

A John Hopkins Kórházban dolgozó Dr. Robert Montgomery vezeti azt az inkompatibilis vese-transzplantációs programot, amelynek keretében egy orvoscsoport korszakalkotó lehetőséggel próbálkozik a szervátültetések terén. Ezt nevezik páros veseátültetésnek.

A három donor olyan idegeneknek adja szerveit, akikkel jobban összeillenek, szeretteik pedig viszonzásul egy számukra megfelelő vesét kapnak. A program az alanyok vércsoportja, szöveti típusa és egyéb változói alapján választja ki a lehetséges egyezéseket. A három összehangolt transzplantációnak egy napon kell történnie. Ez az egész kicsit egy zenekarhoz hasonlít.

Részint egy korábbi transzplantáció eredményeként Tifiro Cook az eddig felvett betegek közül az egyik legmagasabb ellenanyagszinttel rendelkezik. Egészséges emberekben az ellenanyagok a fertőzések leküzdésében segítenek, szervátültetetteknél azonban az új vese elhalását okozhatják. Elkezdik nála az ellenanyagok eltávolítását célzó, gyötrelmes háromhetes kezelést, amelyet plazmaferezisnek neveznek.

Az első plazmaferezis-kúrán a beteg szervezetének teljes vérmennyisége, azaz körülbelül öt és fél liternyi folyik keresztül egy gépen. A páciens vérplazmáját egy centrifuga segítségével különítik el, és egy donortól származó plazmával pótolják. Az ellenanyagok a plazmában találhatók, és a következő három hét során pont az antitesteket kell eltávolítani. A kezelés több mint két órát vesz igénybe.

Tifiro mintáit az immungenetikai laborban fogják feldolgozni és értékelni. Egy mintát a ferezis előtt vesznek le, amiből kiderül, hogy a kezelést megelőzően milyen volt az ellenanyagszintje. Miután a kezelés lezajlott, egy újabb mintát vesznek tőle, és ebből megtudhatják, hogy milyen hatást gyakorolt a ferezis a vérére.

A három hétben több tucat mintát vesznek majd, amelyek vizsgálati eredményei táblázatba foglalva utalnak Tifiro aktuális állapotára. Ha magas marad az ellenanyagszint, fennáll a kilökődés veszélye, és emiatt lemondhatják a csere-transzplantációt. Logisztikai szempontból ez persze kész rémálom lenne, hiszen hat műtőt, hat sebészt érintene, szóval majdnem lehetetlen lenne lebonyolítani.

A Channel ajánlata: Testközelben – Életmentő donorcsere Jelenleg amerikaiak ezrei várnak veseátültetésre; nagylelkű és bátor hozzátartozóknak köszönhetően sokan közülük már rendelkeznek is donorral, ám biológiai inkompatibilitás miatt egy részükön mégse hajtható végre a műtét. A probléma megoldására a John’s Hopkins Transzplantációs Központ a közelmúltban kidolgozott egy donorcsere programot, amely a pofonegyszerű „megmentem a feleséged, ha te is megmented az enyémet” elv alapján működik. A filmben tanúi lehetünk, amint néhány család és egy sebészcsapat példás együttműködésének köszönhetően életek menekülnek meg, és a szervátültetés jövője is új távlatokat kap. A National Geographic dokumentumfilmje július 26-án (vasárnap) 22 órától tekinthető meg.

Ahogy a szervcsere időpontja közeleg, a logisztika kerül a középpontba. Mindegyik műtőben lesz egy donor meg egy recipiens. Épp ezért 6 helyett 3 műtőben dolgoznak majd, de ehhez hat sebészre és hat csapatra lesz majd szükség. Kiveszik a donor vesét, jégre teszik, kiviszik a donort, behozzák a recipienst, és beoperálják a szervet. A veséket közönséges, régimódi hűtőtáskákba teszik, mialatt kitakarítják és előkészítik a műtőt a soron következő recipiensek számára, …

Troy nagyon bonyolult eset. Amikor megbetegedett, el kellett távolítani a vastagbelét. A másik probléma, hogy Troy már régóta kap szteroidokatm amelyek hatására a bőre és a bőr alatti szövetei nagyon sérülékenyek lesznek. Ez most a 18. kezelése. Normálisan csak háromszor, négyszer, ötször, esetleg hétszer kerül rá sor. Neki azonban szinte minden nap át kellett esnie ezen, és a mostani helyzetből ítélve, még holnap reggel, a műtét előtt is kezelésre szorul.

Dr. Montgomery a 32-es titerű antitestszintet szabta meg célként. 128-as titert mértek a kezelés után, tehát Tifiro másnapi műtéte meghiúsult. Rajta kívül azonban még négy személy szerepel a szervcserében, közülük ketten már a kórházban vannak. A „B” tervnek kell tehát megvalósulnia.

A donorokat reggel 8:45-kor gördítik be a műtőkbe. Mintegy négy órával később ugyanide fogják bevinni a recipienseket is, hogy beültessék új szerveiket. E folyamat minden részletét gondosan megtervezték, és lebonyolításában több mint hatvan ember működik közre.

Mindegyik orvosnak van egy listája arról, hogy mire van szüksége a műtéteihez. Az eszközraktárban az egyszer használatos tűktől a több mint 68 ezer dolláros szívsebészeti műszerekig közel négyezerféle eszközt tárolnak. Bármilyen műtétről legyen is szó, itt minden megtalálható. Mielőtt még megkezdődhetnének a műtétek, a műtősnők leltárba veszik az összes eszközt. Ezt a számolást az operáció végén is megismétlik, hogy biztosak lehessenek afelől, hogy semmit sem hagytak a beteg testében.

Nagyon fontos, hogy minden donort egyszerre altassanak el, nehogy valaki az utolsó percben úgy döntsön, hogy mégis inkább visszakozik.

Megkezdődik a transzplantáció első fázisa, a szervkivétel. Egy parányi kamerát csúsztatnak a donor szervezetébe, ez segíti a sebészek tájékozódását a kényes beavatkozás során. A kritikus szakasz akkor érkezik el, amikor megszakítják a veséhez vezető keringést. Ilyenkor még meleg a szerv, mert metabolikusan aktív, oxigént és vért igényel. A vesét egy zacskóba helyezik.

Miután mindhárom vesét kivették, a műtőket gyorsan ki kell takarítani és elő kell készíteni, mert minél tovább marad hűtőtáskában a vese, annál nagyobb a károsodás veszélye.

Az orvosok tollal megjelölik a műtéti területet, és ezzel kezdetét veszi az operáció. Most már mindhárom transzplantáció folyamatban van. A 11-es műtőben Dr. Montgomery első metszése igazolja, hogy Troy bőre mennyire sorvadt állapotban van. Ahogy gyanították, a szövetei majdnem szó szerint szétesnek, ezért nagyon óvatosan és aprólékos gonddal kell bánni vele. Két órába telik, mire célba érnek, és a vesét végre beültethetik.

A nagy pillanat az, amikor a vesét bekapcsolják a keringésbe. Halvány, vértelen, szinte élettelen a vese, de megindul a keringés, és egészséges rózsaszínű lesz. A transzplantáció közel kilenc órája kezdődött. A szervcsere sikerült. Már csak egyetlen dolog van hátra, meg kell számolni az eszközöket, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy semmit sem hagytak a betegben, csak az új vesét.