Magyarország legmélyebb fúrása

A Makói-árok üledékes mélymedencéje a Pannon-medence magyarországi területének déli részén, a miocén folyamán alakult ki. A 7 km mélységet is elérő árkot törmelékes üledékek töltik ki. A medence legalján található durva üledékek (kavics, konglomerátum) közeli lepusztulási területről származnak, abból az időszakból, amikor az Algyői- és Pusztaföldvári-hát a felszínen volt. A késő-miocénben az erőteljesen süllyedő Makói-árok kezdetben tavi, majd folyóvízi üledékekkel töltődött fel. A rétegsorban alul mélyvízi márga és agyag, majd turbidites kifejlődésű homok települ, amelyre delta-, majd folyóvízi környezetben felhalmozódott pliocén és negyedidőszaki üledékek következnek.

A Makói-árok szénhidrogénföldtani kutatása már 1969-ben megkezdődött a Hódmezővásárhely H–I jelű, 5842 méter talpmélységű fúrás mélyítésével. Ez volt közel 40 évig Magyarország legmélyebb fúrása. 1998-ban a Makói-árok, mint potenciális medenceközpontú gázfelhalmozódási terület került értékelésre.

2004-ben a TXM Gáz- és Olajkutató Kft. vette át a szénhidrogén kutatási engedélyét, majd intenzív terepi tevékenységbe kezdett. A gáztelített cella megismerése céljából kutatófúrásokat mélyített (Pusztaszer, Székkuta, Magyarcsanád, Makó, ), valamint felszíni háromdimenziós szeizmikus méréseket végzett. A jelen állapot szerint a Makó M–7 kút számít Magyarország legmélyebb fúrásának, 6085 méteres talpmélységgel. A fúrás a kristályos aljzat kőzeteiben állt meg. A kutatás jelentős volumenű medenceközpontú gázfelhalmozódást igazolt a Makói-árokban, amelyre hosszú távú szénhidrogén-termelés alapozható.

Horváth Anita

Részlet a Magyar Állami Földtani Intézet új, turistáknak szóló földtani atlaszából.