Nem a császár sírját keresik Brigetióban

„Immár a tizennyolcadik ásatási idényünket folytatjuk itt, és sok adalékkal sikerült kiegészítenünk a korábbi ismereteinket Brigetióról” – mondta el a helyszínen Borhy László, az ELTE Régészettudományi Intézete Ókori Régészeti tanszékvezetője. A feltáró régész hozzátette, hogy 1944-ben már folytak feltárások az egykori katonai tábor és polgárváros területén, ráadásul akkor szabadabban kutathattak a szakemberek, hiszen azóta felépült az olajfinomító, amely egyelőre nem teszi lehetővé a légiótábor területének ismételt feltárását.

Mindenesetre a hajdani polgárváros is minden évben tartogat meglepetéseket. Tavaly az ásatás utolsó előtti napján egy pince lejáratára bukkantak a mai Vásártéren: ebben az évben ennek a feltárása jár majd a kutatók reményei szerint érdekes eredményekkel. Amit viszont eddig is azonosítottak már, azok sikátorokkal határolt hatalmas polgárházak, a végükben mezőgazdasági épületekkel.

A szerencse azonban legalább annyira fontos, mint a gondos előkészítő munka: a tervásatás ugyan Szőny központjában, az Almásfüzitő felé vezető főútvonaltól délre folyik, ám egy áruházépítésnek köszönhetően nem várt leletekre bukkantak innen mintegy másfél kilométerre nyugatra, Komárom területén is. Itt június végén került elő egy kőszarkofág – sajnos már kifosztva. Azóta a lelőhelyen eddig körülbelül száz sírt azonosítottak, s harmincat bontottak ki. Egy részük hamvasztásos temetkezés, amikor az elhunyt elhamvasztott földi maradványait hantolták el.

„Ez a nekropolisz korábbi az egykori Brigetióban eddig feltárt temetőknél, a 2–3. században használhatták” – véli Borhy László.

Császárhoz méltó város volt

Brigetio a hajdani Római Birodalom Pannonia provinciájának egyik legfontosabb települése volt. Előbb katonai tábor létesült a Duna partján, szemben a Vág torkolatával, aztán megtelepedett a tábor kiszolgálószemélyzete, végül polgárváros is épült az erődtől nyugatra. A táborban hatezer katona állomásozott, a település teljes lélekszáma pedig elérte a húszezer főt.

„Az egykori Pannoniában mindössze négy ilyen jellegű római településről tudunk, ebből kettő, Aquincum és Vindobona egy-egy ország fővárosa lett Budapest és Bécs néven” – mondta az ásatásvezető régész.

Brigetiónak azonban nem jutott osztályrészül ilyen szép karrier. A polgárváros központját a 230–240-es évek fordulóján elhagyták lakói, s később ugyan kísérletet tettek az ismételt betelepülésre, ez azonban már nem járt sikerrel. A lakók a zavaros időkben inkább a légiótábor biztos menedékébe húzódtak.

A katonai tábor azonban megélte a 4. század utolsó harmadát, sőt, Ammianus Marcellinus történetíró beszámolója szerint ez volt közel s távol az egyetlen város, ahol I. Valentinianus császár méltóképpen tudott megszállni. Itt került sor aztán a kvádokkal folytatott, végzetesnek bizonyuló tárgyalásaira is, amely a Birodalom sorsára is komoly hatással volt.

A Világörökség remény a feltárásra
Miután közeleg a limes magyarországi szakaszának (ripa Pannonica) Világörökségi jelölése, így az elkövetkező években valószínűleg sort kell keríteni az egykori katonai tábor feltárására is. A szakemberek szerint komoly eredményekre lehet számítani, hiszen hiába épült be a terület egy része, a modern természettudományos módszerekkel fellelhetőek volnának a tábor épületeinek, falainak, árkainak maradványai, így szinte térképre lehetne rajzolni a 4. század végi települést.

Az eddigi eredményekről azonban személyesen is meggyőződhet bárki: július 22-én szerdán nyílt napot rendeznek a szőnyi vásártéren délután 2-től, ahol Borhy László személyesen kalauzolja az érdeklődőket a több mint 1600 éves település múltjában. 16 órakor pedig kiállítás nyílik a komáromi Klapka György Múzeumban A Római Birodalom limese – Pannonia határa mint Világörökségi helyszín címmel. A tárlatot, amelyen olyan leletek is láthatók, amelyeket eddig még nem tártak a nagyközönség elé, Visy Zsolt, a Pécsi Tudományegyetem Ókortörténeti és Régészeti tanszékének vezetője nyitja meg.

Forrás: Műemlékem.hu

Képgaléria itt megtekinthető.