Két kéz – három lyuk

Csütörtöki sorozatunk: tanulságok sakklépésben
Papp Márió
mesterjelölt rovata

Minden magára valamit is adó burleszk nélkülözhetetlen eleme. Akár az ajtón keresztben bevinni próbált létra, vagy a forgalmas úton átszállítani megkísérelt üvegtábla. És, mint minden igazi burleszk mozzanat valójában, a dolgok legmélyén, amúgy utólag és kivédhetetlenül tragikus is egy kicsit.

Ellenállhatatlanul tör ki belőlünk a nevetés, ha meglátjuk, és ugyanilyen ellenállhatatlanul fagy lassan az ajkunkra a vidámság előbb vagy utóbb. Amikorra belegondolunk, hogy tulajdonképpen a végzet mechanizmusából volt alkalmunk megpillantani egy részletet. Aprót bár, de mindent leleplezőt, de feledhetetlent. Számtalan változata van. Valaki cipel valamit, két kézzel, nehezen. És egyszerre csak lazán odadobnak valamit felé: hoppá… Persze, hogy működnek a reflexei, persze, hogy ezt elejti, azt mégsem kapja el.

A lényeg mindössze annyi: úgy fejlődnek a dolgok, hogy hirtelen kevés kezünk lesz arra, ami ránk vár. Életét jelentő vizesballonját viszi hősünk a sivatagban, amikor egy gonosz fegyverhordozója, vagy csak egy felvert kavics lyukat üt kincsén. Reszketve tapasztja rá egyik tenyerét a friss nyílásra, nehogy egyetlen csepp is kárba vesszen, amikor újabb ütés, újabb lyuk következik. A reflex hasonló: emberünk két lyukon két tenyérrel cipeli tovább minden vagyonát. És ekkor jön el a harmadik lyukkal a suta és eredménytelen kapkodás ideje. Bármit is teszünk, valahol szökik a víz. Meggátolhatatlanul, az utolsó cseppig. Nevetséges helyzet, nevetséges szereplő, elhanyagolható veszteség. És mégis… abban a helyzetben… olyan védtelenül… olyan kiszolgáltatottan… Egyáltalán létezik-e bármi, amivel jobban érzékeltethetnénk a sors könyörtelenségét? Pedig nevetünk rajta. De mi mást is
tehetnénk?

Néhai Sztálinvárosunkban, 1952 mesterképzõ vegyes versenyén, az akkor még ifjabb Honfi Károly a világos bábokat vezetve nagyreményû ifjú titánhoz méltóan kezeli a fenti állást, és persze ellenfelét, Sebestyén mestert. Hogyan is mûködik egy õsi burleszkséma sakk-hangszerelésben? Valahogy így: 1, Vf6!! és készen is vagyunk! Sötét bármit tesz, csak kapkodhat két kezével az állásán ütött három lyuk között. Ha a vezért üti Be8+ matt következik, ha a futót, akkor a vezérét ütik, ha Vf8-cal védené a mattokat, úgy a vezér ütése után Vh8+-kal kapna mattot. Nevetséges tehetetlenség – torokszorító sorsmodell.

A sorozat további részei:
Amiről Voltaire megfeledkezett
Mit jelent a moaré?
Maga oda szúr, ahova néz?
Õsi magyar harcmodor
Idõzített bomba

Forrás: Egy pornográf történet – tanulságok sakklépésben
Megjelent a Flaccus kiadó gondozásában