Orsolya, Zsolt2020. október 21., szerda
Kultúra

Önálló vagy nem önálló? – Csecsenföld

National Geographic Magyarország

Csecsenföld a '90-es évek eleje óta az Oroszország belső területi konfliktusait illetően a kaukázusi régió legjelentősebb gócpontja. De kik azok a csecsenek, akik függetlenségükért küzdenek?

A történelmi idők
Csecsenföld a mai Oroszország területén található, Grúzia szomszédságában. A Kaukázus északi vidékén i. e. 1000 körül jelentek meg az első telepesek. Az őslakosok már az i. sz. 4. századtól harcban álltak a terjeszkedő rómaiakkal és a Szászánida Birodalommal, majd később az arabokkal és a kazárokkal is.

A leírások szerint a csecsenek ősei a 7. században jelentek meg a hegyvidéken, s a 19. századig ún. aul-közösségekben éltek, amely azt jelentette, hogy települési egységeket alkottak (pl. micsik, icskeri, auh). Patriarchális nemzetségeiket tejpeknek nevezik, s a tejpek között szigorúan szabályozott módon alakultak ki az exogám kapcsolatok. A nemzetségi szervezet intézményei, mint a vérbosszú, a nemzetségi tanács, a nőrablás vagy a vendégbarátság, máig fennmaradtak. A nemzetségek kb. 40–50 főnyi nagycsaládokból álltak, a család feje a nemzetségi tanács tagja s egyben a szakrális teendők ellátója is volt.

A csecsenek a 17. századig harcoltak és kereskedtek az oroszokkal és a grúzokkal, majd az Icskeri hegyekből a folyóvölgyekhez leköltözve állattartással (juh, kecske, szarvasmarha- és bivalytartás, később lótenyésztés) és földműveléssel kezdtek el foglalkozni. A 18. században oszmán-török illetve perzsa hatásra felvették a mohamedán vallás szunnita ágát, azonban ezzel párhuzamosan tovább élt ősi mitológiájuk és rítusrendszerük is.

A csecsen-orosz konfliktus kezdete
Az oroszokkal való első összetűzések a 19. század elején kezdődtek, amikor a cári Oroszország Grúzia felé kezdett terjeszkedni. 1801-ben Oroszország bekebelezte Grúziát, és a birodalomhoz csatolta az Észak-Kaukázust is. Az ellenállási mozgalom legnagyobb alakja Samil imám volt, aki 1834-ben egyesítette a törzseket, s teokratikus államot hozott létre (1834–1859). 1845-ben az oroszok Csecsenföldre támadtak, de a veszteségek miatt felhagytak az offenzívával. Samil azonban ahhoz, hogy folytatni tudja a harcokat adót szedett, s emiatt a lakosok ellene fordultak. Az imámot végül 1859-ben sikerült legyőzni, és ekkor egy időre viszonylagos nyugalom köszöntött a térségre. Orosz telepeseket ültettek a csecsen földekre, s az ellenállást az orosz hadaknak 1864-re sikerült teljesen felszámolniuk. Csecsenföldet az egész Kaukázussal a cári birodalomba olvasztották, s ezt követően a csecsenek egyötöde az Oszmán Birodalomba menekült.

Azonban Szovjet-Oroszország is igényt formált az oljaban gazdag régióra. 1922-ben autonóm területté nyilvánították, majd 1934-ben Csecsenföld és Ingusföld összevonásával létrehozták a Csecsen-Ingus Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot. A második világháború alatt, 1941–42-ben, amikor híre ment, hogy a német hadsereg a Kaukázus felé tör, felkelések robbantak ki a térségben, s kemény harcok folytak a német és a szovjet hadsereg helyi csoportjai (csecsenek) között. Sztálin megtorlásképpen „az ellenséggel való együttműködés” vádjával 1944-ben közel félmillió csecsent deportáltatott Kazahsztán és Kirgízia néptelen vidékeire. Sztálin halálát követően 1956-ben Hruscsov rehabilitálta őket, majd a hazatérő csecsenek véres konfliktusba keveredtek az időközben elhagyott területekre betelepült orosz és ukrán lakossággal.

 Orosz harkocsik lövik a csecsen állásokat az első csecsen háború idején

Orosz harkocsik lövik a csecsen állásokat az első csecsen háború idején

A konfliktus tovább gyűrűzik
1990. november 27-én a Csecsen-Ingus Autonóm Köztársaság kivált a széteső Szovjetunióból, s ezzel az ingus-csecsen összefogás megszakadt. Az ingusok Oroszországon belül saját tagköztársaságot alapítottak, s a csecsenek Dzsohar Dudajev választott elnök vezetésével a teljes függetlenség mellett döntöttek. Dudajev 1993-ban feloszlatta a parlamentet és felszámolta az ellenzéket, amire válaszul Borisz Jelcin orosz elnök offenzívát indított. Megkezdődött az első csecsenföldi háború. Csecsenföld 1994 januárjának végén elesett, s Dudajev csapataival a hegyek közé menekült. Partizánharcok kezdődtek, amely több tízezer civil áldozatot követelt, s százezreket kényszerített menekülésre. 1996 tavaszán az oroszok rakétamerénylete során Dudajev elnök életét vesztette.

1996 májusában, egy hónappal Dudajev halála után, Alekszander Lebegy tábornok, Jelcin nemzetbiztonsági tanácsadója megállapodást kötött Aszlan Maszhadov csecsen vezérkari főnökkel. Csecsenföld autonómiát kapott, de Oroszország része maradt. Sokan azonban úgy érezték, ez nem rendezi megfelelően Csecsenföld jogállását, s júliusban pokolgépek robbantak Moszkvában. Augusztus 31-én aztán egy újabb megállapodás született, amelyben a kérdést öt évre felfüggesztették, s megkezdődtek az orosz csapatkivonások.

 A békepárti – és egy rajtaütésben meghalt – Aszlan Maszhadov; Csecsenföld harmadik elnöke

A békepárti – és egy rajtaütésben meghalt – Aszlan Maszhadov; Csecsenföld harmadik elnöke

1997 januárjában demokratikus választással Aszlan Maszhadov békebarát elnök került Csecsenföld élére, azonban nem tudta megszilárdítani a békét, nem sikerült neki Moszkvának és a szélsőségeseknek is egyszerre megfelelnie. Teret nyertek a különféle hadurak, az országban a szervezett bűnözés és a korrupció vált uralkodóvá, s gyakorivá váltak az emberrablások is. Az egymilliós lakosság körében megerősödtek a szélsőségesek is, az elnök nem volt képes megakadályozni az ország iszlamizálódását sem, akiknek egy része iszlámista és független államot akart létrehozni. A világi törvénykezést fokozatosan felváltotta annak muzulmán változata, a sária. Munka nem volt, fegyver annál több, s a radikális nézetek egyre inkább terjedtek.

1999-ben rendszeressé váltak a moszkvai robbantások, s az orosz kormányzat a csecseneket tette ezek miatt felelőssé. Szeptemberben megindult az újabb támadás, s ezzel elkezdődött a második csecsen háború. Az orosz seregek gyorsan lerohanták a területet, s az újra és újra fellángoló küzdelmek után, 2000 nyarán megállapodás született a légitámadások és a tüzérségi harcok befejezéséről.

 Samil Baszajev hadúr

Samil Baszajev hadúr

2001. szeptember 11-e után Putyin a csecsenföldi háborút a globális terrorellenes hadjárat részévé nyilvánította. Samil Baszajevet (a szeparatista gerillák vezére) és a mérsékelt Maszhadovot is al-kaidás kapcsolatokkal vádolta. A terrorista akciók is tovább folytatódtak. 2002 októberében például egy moszkvai színházban közel 800 nézőt ejtettek túszul a csecsen szeparatisták, s a következő évben tizenegy nagyobb merénylet történt Oroszország területén.

2004 májusában bombatámadásban meghalt Ahmad Kadirov oroszbarát csecsen kormányzó, s az akciót Baszajev magára vállalta. Augusztusban két orosz utasszállító repülőgép ütközött össze, majd a moszkvai metróban követtek el újabb merényletet csecsen terroristák. Szeptember elején egy beszláni iskolát foglaltak el túszejtők, s a napokig tartó túszdrámában több száz gyermek és tanár halt meg. Eközben a nemzetközi közvélemény valamint több politikus is élesen bírálta Putyin elnök csecsenföldi politikáját, amely erőteljesen korlátozza Csecsenföld önrendelkezésének jogát.

2005 elején meggyilkolták a befolyással már alig rendelkező Aszlan Maszhadovot, akinek utóda a szélsőségesebb nézeteket valló Abdul Khalim Szajdullajev lett. A csecsenföldi hírek azonban már ekkor is arról szóltak, hogy az igazi úr a kormány miniszterelnök-helyettese, Ramzan Kadirov, aki több ezres serege élén rettegésben tartja az ország lakosságának még el nem menekült részét.

 Rendőr posztol a csecsen lázadók által felrobbantott és szétlőtt minibusz és autó roncsa előtt

Rendőr posztol a csecsen lázadók által felrobbantott és szétlőtt minibusz és autó roncsa előtt

2007. április elején ünnepélyes keretek között beiktatták hivatalába Ramzan Kadirov Kreml-barát csecsen elnököt. Csecsenföld vitatott erős embere oroszul tette le az elnöki esküt, az Oroszországi Föderáció és a csecsen tagköztársaság alkomtányára, valamint a Koránra esküdve a gudermeszi rezidenciáján. Egy héttel később Kadirov saját unokatestvérét, Odesz Bajszultanovot nevezte ki a tagköztársaság kormányfőjének. A csecsen törvényhozás egyhangúlag fogadta el Bajszultanov miniszterelnöki kinevezését.

A harcok tovább folytatódnak, mivel a csecsen lázadók gyakran követnek el merényleteket a kaukázusi köztársaságban állomásozó orosz katonák és az oroszbarát regionális kormányzat erői ellen. Legutóbb július 9-én robbant pokolgép a Csecsenföld délkeleti részén fekvő Vegyeno körzetben. A merénylet során három orosz katona meghalt, további öt megsérült, amikor az orosz belügyminisztérium aknamentesítéssel foglalkozó katonáinak páncélozott járműve melletti detonáció után a támadók tüzet nyitottak a katonákra.

 Ramzan Kadirov csecsen elnök Oroszország feliratú sapkában egy futballmérkőzésen Groznijban

Ramzan Kadirov csecsen elnök Oroszország feliratú sapkában egy futballmérkőzésen Groznijban

Mender Krisztina

Forrás: Geográfia.hu

Kapcsolódó cikk:
Elnökválasztás Csecsenföldön – egy hányattatott sorsú nép történelme

Hozzászólások

Ő volt a tizenötödik aradi vértanú

Ő volt a tizenötödik aradi vértanú

1820. október 20-án született Kazinczy Lajos honvédezredes, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúja.

Újabb érintetlen szarkofágok kerültek elő Szakkaránál

Újabb érintetlen szarkofágok kerültek elő Szakkaránál

Az elmúlt hetekben sorra azonosítják a lezárt koporsókat az ókori nekropolisz temetkezési aknáiban.

Grafit szobrocskák egy ceruza hegyén

Grafit szobrocskák egy ceruza hegyén

Ceruzahegyből farag korabeli figurákat Ebrahim Belal, egyiptomi képzőművész.

Ókori lovas labdajáték nyomára bukkanhattak

Ókori lovas labdajáték nyomára bukkanhattak

Régészeti bizonyítékok árulkodnak arról, hogy miként kapcsolódtak ki Közép-Ázsia lakosai 3000 éve.

Miért váltsunk téli abroncsra?

Miért váltsunk téli abroncsra?

Ismét nyakunkon a közlekedés szempontjából legkevésbé kedvelt évszak, a tél. Ilyenkor nem csak az ablakmosó folyadékot kell télire cserélnünk, hanem az abroncsainkat is célszerű a téli útviszonyokra optimalizált téli gumikra váltani.

National Geographic 2020. szeptemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket