Nem könnyű préda

A tintahalak nyaranta elhagyják a mély vizet és tömegekbe verődve a sekélyebb területekre indulnak szaporodni. A homokos óceánfenék feletti meleg vízben tintahalak százai állnak párba az udvarlási tánchoz. A hímek gyors színváltásokkal jelzik párosodási hajlamukat. Összetett folyamatról van szó. Miközben egymásba kapaszkodnak, a hím az egyik karja segítségével bejuttatja spermáját a nősténybe. A összekapcsolódó, párosodásra összpontosító állatok sebezhető célponttá válnak. A festék kilövellése azonban hatásos védekezési mód. A fekete felhő megzavarja a ragadozókat, és a pár elmenekülhet.

A nőstényt további veszély fenyegeti. Őrá hárul a feladat, hogy biztonságos helyet találjon a homokban az ujjnyi hosszúságú petefüzér számára. A vízben hajladozó, embriókkal teli petefüzérek a tintahalak termékenységéről tanúskodnak. Tetszetős kinézetük ellenére rossz ízük védelmet nyújt a fejlődő tintahalak számára a ragadozókkal szemben.

A ragadozók nem is őket, hanem szüleiket veszik célba. Egy, a környéken cirkáló homoki tigriscápa, amely a peterakó hely körül úszkál, hamis biztonságérzetbe ringathatja a tintahalakat. Mivel alig törődnek vele, tökéletes helyzetben van a rajtaütéshez, s sok esetben már túl késői a festékfelhő. Egyetlen cápa azonban nem jelent még nagy veszélyt, de például harminc éhes delfin már igen.

A delfineknek azonban meg kell dolgozniuk a táplálékért. Kétes kimenetelű verseny, kezdődhet, amelyben a rövid- és hosszútávfutók csapnak össze. A tintahalak észlelik a delfinek füttyjeleit, s hirtelen színváltozásaik az egész rajt riasztják. Az állatok lökhajtásos úszásukkal azonnal a mélyebb vizek felé veszik az irányt. Hogy elkapják őket, a delfinek teljes sebességre kapcsolnak, de csak kitartó üldözéssel juthatnak zsákmányhoz.

Az óceán aljzatán a ragadozók számára fogyaszthatatlan tintahalpeték zavartalanul fejlődhetnek. Egy idő után a gombostűfejnél alig nagyobb apró tintahalak készek arra, hogy elhagyják peteburkukat. Már ilyen kis méretben is szüleik tökéletes másai. Változtani tudják a színüket, és sugárhajtással haladnak előre. Az újonnan kikelt tintahalakat az áramlatok táplálékban gazdagabb helyekre sodorják, és növekedésük közben az óceán plankton-levesének részeként bekapcsolódnak a tengeri táplálékláncba.