Az ipari haladás monumentális bemutatója

Forrás: Gál Vilmos: Világkiállító magyarok 1851–2000 Megjelent a Holnap kiadó gondozásában

1855-ben a párizsi világkiállításon a résztvevő országok megállapodtak, hogy a továbbiakban – amennyiben lehetséges – ötévente rendeznek világkiállításokat. Legközelebb mégis csak 1862-ben várta újra London a kiállítókat és az érdeklődőket, ahol ismét Albert herceg, Viktória királynő férje védnöksége alatt kezdték meg a kiállítás szervezését. Az újabb világesemény megnyitó¬ját azonban Albert herceg már nem érhette meg. Az uralkodótárs elvesztése beárnyékolta a kiállítás ünnepségeit, a gyászoló királynő részt sem vett a megnyitón, helyette Cambridge hercege celebrálta, a jelen lévő Szemere Bertalan (’49-es miniszterelnöksége után emigrált) szerint mintegy 40 000 érdeklődő előtt, akik csak a season ticketet (a kiállítás egész idejére szóló bérletet) váltók közül kerülhettek ki. (A hangulatot 500 fős zenekar és 2000 fős kórus emelte.)

Hazánk a Habsburg Birodalom részeként (már a Bach-korszak abszolutizmusát felváltó, a kiegyezéshez vezető politikai enyhülés, majd hirtelen elhidegülés légkörében is) csaknem 200 kiállítóval képviseltette magát az emberi haladás legjelentősebb seregszemléjén.

A magyar hengermalmok eredményei
A bányászatba, vaskohászatba, gépgyártásba, tehát a nehéziparba való tőkebevitelt, a nyugati típusú fejlődéssel ellentétben, hazánkban – a külföldi beruházásokon kívül – a malomiparból származó nyereség szolgáltatta. Az utóbbi kapcsán beinduló gépgyártás a Ganz-gyárban (az új hengerszék-konstrukcióik termelékenysége és minősége is forradalmi volt) már az 1860-as években nagyban hozzájárult, hogy a magyar malomipar eredményeivel még a legnagyobb mezőgazdasági országok is nehezen versenyezhettek. Magyarország eme iparágban az első világháborúig – illetve fontos gabonatermő vidékeinknek az 1920-ban deklarált elcsatolásáig – a világ vezető nagyhatalma volt.

Az István Gőzmalom

Már 1855-ben, Párizsban is szerepelt néhány hazai hengermalom, melyeknek a fontosságát még Széchenyi István ismerte fel, s támogatta alapításukat. Ám mindent elsöprő lendülettel az iparág magyar képviselői 1862-ben illetve 1867-ben törtek be a világkiállítá-sokra, hogy eredményeikkel egészen a századfordulóig ámulatba ejtsék a földkerekséget. Az egyes hengermalmok ugyanis nem csupán termékeiket, hanem általában egész Magyarország gabonatermelő vidékeit, azok termésátlagait, s a malomipar össztermelését, kiviteli mutatóját, gépesítettségét is bemutatták. Ezek az adatok pedig döbbenetes fejlődésről tanúskodtak.
1855-ben a pozsonyi, fiumei, győri és pesti hengermalom térhetett haza kitüntetésekkel, 1862-ben többek között a pesti és a debreceni István Gőzmalom kapott érmet, míg 1867-ben öt arany és hat ezüstérmet nyertek a magyar malmok.

A magyar festők is szép számmal képviseltették magukat. Lotz Károly pusztánja mellett a magyar történelmi festészet jeles darabja Székely Bertalan II. Lajos tetemének feltalálása című alkotása volt látható.

Egy lázadó divatszabó Londonban
1862-ben az egyik pesti divatdiktátorként számon tartott Jámbor Endre szabómester – aki saját szabású úri viseleteit a népszerű divatlapokban reklámozta –, a korszak nemzeti jellegű ruha-módijának avatott szakembere éremmel tért haza a világkiállításról. Az ezt követő tárlaton újra a résztvevők között találjuk: hercegi díszruhát állított ki – melynek csak díszítésül használt ékkövei egy vagyont értek –, a bécsi tárlaton pedig honvédtiszt atillájával jelentkezett.

Jámbor Endre magyar hercegi díszruhája

A poSner-díszalbumok nagy tetszést aratnak
Posner Károly Lajos (1822–1887) a magyar grafikai és papírfeldolgozó ipar, valamint papírkereskedelem egyik első művelője. Körvonalazó és könyvkötő intézetét 1853-ban alapította, s élelmességét mi sem bizonyítja jobban, hogy üzleti könyveit és díszalbumait már 1855-ben elküldte Párizsba, ahol érmet is nyert. Az 1862-es világkiállításon albumaival újabb érmet szerzett, s háromszázad-magával abban a kitüntetésben részesült, hogy egyik remekművének képe a Viktória királynő részére készített kiállítási díszalbumban is szerepelt. 1867-ben újabb érmeket nyert Párizsban, majd cége sikerrel szerepelt a bécsi világtárlaton is. 1885-ben visszavonult az üzlettől, miközben közéleti tevékenységét tovább folytatta. Jelentős szerepet vállalt a hazai kiállítások szervezésében és lebonyolításában, s egyik úttörője volt a külföldi kiállításokon történő magyar megjelenésnek. Az Országos Iparegyesület Kiállítási Osztályának elnökeként az elsők között pártolta műipari és technológiai (iparművészeti, műszaki) múzeumok létrejöttét.

Korabeli nyomda

A zirci műbútorasztalos
A Zirci Ciszterci Apátság épületében lévő Reguly Antal Műemlékkönyvtár nem csupán számos könyvritkasága miatt tarthat számot az érdeklődésre, hanem annak csodálatos, a Bakony erdőségeinek habos kőriseiből készített berendezése miatt is. Az igényes munkát Wilde Mihály és műhelyében dolgozó öccse, Wilde József zirci asztalosok készítették, mintegy tíz esztendő alatt. A könyvek között egy íróasztalféle tárgy áll, amely valójában egy közönséges asztalra applikált szekrény egyik ajtaja, ami állítólag a Bakony összes ismert fafajtájának felhasználásával, az intarziás technika csúcs teljesítményeként született. Mellette a második londoni kiállítás oklevele, ahol Wilde József – két chiffonnal (szekrénnyel) mutatkozott be. A könyvtárban kiállított szekrényajtó a világkiállítás oklevelét elnyerő szekrények egyikét díszítette.

A Wilde-féle intarziás asztallap

A magyar mezőgazdasági gépgyártás úttörői
A magyar ekék s egyéb mezőgazdasági eszközök már 1862-ben megjelentek, sőt érmeket is nyertek a londoni világtárlaton. Vidats István, aki ekékkel és rostákkal jelentkezett, maga is körülnézett a kiállításon.

A Vidats István-féle eke

Haza is hozott néhány külföldi ekét, melyeket felhasznált saját gyártmányai tökéletesítéséhez, oly sikeresen, hogy az 1867-es párizsi, majd 1873-as bécsi tárlaton újabb éremmel gazdagodott – az akkor már a fia által vezetett mezőgazdasági gépgyár.
Farkas István, aki Vidats Istvánnal üzleti kapcsolatban állt, ugyancsak ekéjével nyert érmet 1862-ben, majd 1867-ben.
A kor harmadik fontos gépgyárosa, Gubitz András Pesten ekéket, boronákat és magtakarókat készített, s ott volt termékeivel a kor kiállításain: az 1862–1878 közötti tárlatokról (a philadelphiai kivételével) minde alkalommal kitüntetésekkel tért haza.

Dreher reklámja

Egy pesti műszerész „csonkító eszközei”
A bajor származású Dreher Ignác (1820–1886) házasságának köszönhetően, felesége hozományából alapította 1845-ben késeket, orvosi eszközöket és kertészeti szerszámokat gyártó műhelyét. A sebészeti eszközöket előállító pesti vállalkozás az orvosi egyetem egyik rendszeres szállítójává vált.
Az Orvosi Hetilap 1862-es beszámolója szerint „Dreher pesti műszerész két szekrénnyel csonkító eszközöket, három szekrénnyel barmászati és kerti műszereket küld a londoni iparkiállításra.” Bár ekkor még nem kapott kitüntetést, 1873-ban finom késműveiért és sebészeti eszközeiért érdemérmet vehetett át.
Az 1878-as párizsi tárlat újabb sikereket hozott a cég számára, melynek vezetésében akkor már a Dreher-fiúk, Károly és Ignác is részt vettek, s az idős mester halála után együtt vezették a céget. Az 1900-as, újabb párizsi világkiállításra – bátyja halála miatt – Ignác már egyedül készítette fel üzemét, a cég ekkor főként kertészeti eszközeinek színvonala miatt érdemelte ki a zsűri jutalmát.

A 144 oldalas könyv megjelent a Holnap kiadó gondozásában.

A sorozat cikkei:
Az első világkiállítás
Világkiállító magyarok
Az első párizsi világkiállítás

Kapcsolódó cikkek:
A párizsi világkiállítás megnyitása
Az első ázsiai világkiállítás