Újvilági hüllő, amelynek különösen rossz híre van

A közönséges lándzsakígyónak igen erős mérge van, agresszíven védekezik, és szeret az ember környezetében vadászni. A közönséges lándzsakígyó Peru nyugati határától Észak-Venezueláig Dél-Amerika síkvidékeit népesíti be. A mérgező hüllő a gödörkésarcú viperák alcsaládjának tagja, ahová a csörgőkígyók is tartoznak. A gödörkésarcú viperák hasonló vadásztechnikákkal rendelkeznek, például mindegyiküknek tökéletes rejtőszíne van. A lándzsakígyó teljesen láthatatlan az erdő avarjában.

A gödörkésarcú viperák egyik különlegessége a hőérzékelő gödröcske. A szem és az orr között elhelyezkedő mélyedés érzékeli az infravörös sugarakat, vagyis a hőt, amit egy állandó testhőmérsékletű állat lead. A lándzsakígyó az infravörös sugarak révén majdhogynem látja a zsákmányát. Ahogyan mi emberek érzékeljük a hang irányát, a kígyó képes a két gödröcske által felfogott minimális hőkülönbséget érzékelni, és ezáltal pontosan meg tudja marni áldozatát.

A lándzsakígyó étlapján elsősorban egerek és patkányok szerepelnek. Ez pedig nem jó hír az ember számára. A rágcsálók felkeresik az emberi településeket, mert ott bőségesen találnak élelmet a szemétben vagy az udvarokban. Bárhová is mennek a rágcsálók, a lándzsakígyók követik őket. Dél-Amerikában könnyebb egy lándzsakígyóba botlani, mint bármilyen más mérgeskígyóba. Amazóniában az állatcsípések és marások 60 százalékáért ez a faj felelős. Több ember életét oltja ki, mint bármely más hüllő egész Amerikában.

A lándzsakígyó mérge először a mart seb környéki szöveteket kezdi el lebontani. Ahogy a méreg továbbhalad az erekben, véralvadásgátló hatása belső vérzéseket okoz. Ez esetenként a szív és a vese leállását eredményezheti. Az időben kapott orvosi segítség élet-halál kérdése lehet.