Megvan az egyiptomi „alvilág” bejárata?

A Discovery hírportáljának beszámolója szerint a brit Andrew Collins egy 19. századi brit diplomata emlékiratai alapján talált rá a gízai mészkőfennsíkban lévő barlangrendszerre. A kutató vizsgálatairól és felfedezéseiről a szeptemberben megjelenő A piramisok alatt (Beneath the Pyramids) című könyvében számol majd be.

A nyomravezető emlékirat Henry Salt brit főkonzul memoárja, amelyben a szerző leírja, hogy Giovanni Caviglia olasz kutató társaságában miként vizsgálta meg a gízai katakombarendszer egy részét. Az emlékiratokban az is olvasható, hogy miután néhány száz méter mélységig sikerült behatolniuk a barlangok belsejébe, négy nagyobb termet fedeztek fel, amelyekből további járatok nyíltak.

Collins és Nigel Skinner-Simpson brit egyiptológus Henry Salt leírása alapján rekonstruálta a Gízai-fennsíkon a barlangrendszer lehetséges elhelyezkedését. Ennek alapján sikerült megtalálni a bejáratot, amely a nagy piramisoktól nyugatra helyezkedő jelöletlen sírkamrában, egy sziklahasadékban van, s egy nagy kiterjedésű természetes barlangba vezet.

„Amennyire lehetséges volt, megvizsgáltuk a barlangokat, mielőtt elfogyott volna az oxigén” – nyilatkozta Collins, aki szerint a helyszín régészetileg érintetlen, ugyanakkor igen veszélyes. A földalatti katakombákat sajátos ökoszisztéma népesíti be, köztük denevérekkel és mérges pókokkal, továbbá számtalan láthatatlan üreg és hasadék rejtőzik a mélyben.

Forrás: Andrew Collins

Andrew Collins meggyőződése szerint ez a természetes úton létrejött barlangrendszer, képezhette az alapját az óegyiptomiak alvilággal kapcsolatos hiedelmeinek. „Az óegyiptomi halotti szövegek egyértelműen utalnak egy föld alatti világ létére a gízai piramisok szomszédságában” – emelte ki a kutató.

Collins további bizonyítékként a Gízai-fennsík elnevezését hozza fel. Az ókorban Gízát az egyiptomiak Roszetaunak nevezték, ami az „alvilág kapuját” jelenti. A név az óegyiptomi alvilágnak ugyanazt a részét jelöli, mint a Duat, vagyis a Holtak Birodalmát. Ez volt az alvilág keleti tartománya, ahová az erényes életűek juthattak be. A halottnak egy sor próbatételen kellett átesnie, első feladatként rá kellett vennie az öreg révészt, hogy vigye át a halál folyosóján, majd át kellett jutnia a kígyók vigyázta 12 kapun. Az elhunyt a Halottak Könyvét vitte magával segítségül, és vele volt egy térkép is, mely eligazította, hogyan kerülje el a veszélyeket.

„A Duatba vezető ösvények és csarnokok leírásai sokkal inkább valósak, mint szimbolikusak. Ezért nevezték Gízát Roszetaunak. Ezt a föld alatti hálózatot említik, mint az alvilági Duatot” – fejtette ki Andrew Collins.

A Duat óegyiptomi ábrázolása E. A. Wallis Budge Book of the Dead című könyvéből (1895)

A brit kutató elmélete valószínűleg felzúdulást vált ki az egyiptológusok körében. Záhi Havvász, az egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Hivatal vezetője tagadta a felfedezés tényét. „Semmiféle új felfedezést nem tettek a Gízai-fennsíkon. Mindent tudunk már a fennsíkról” – jelentette ki Egyiptom főrégésze.

Collins ugyanakkor állítja, hogy Salt emlékiratain kívül egyetlen publikációval sem találkozott, amelyik a barlangrendszer leírásával foglalkozott volna.