Parkra magyar!

Pedig a történeti kertjeink épp úgy részei kulturális örökségünknek, épp úgy műemléknek számítanak, mint a kastélyok, kúriák épületei; sőt, a kastély, a kúria csak a birtok egészében, a kerttel, a parkkal, az erdőparkkal együtt érthető meg igazán.

Könnyűnek tűnhet persze Nyugat-Európával példálózni, hiszen ott a második világháború után többnyire nem darabolták szét a kastélyokhoz tartozó parkokat. A magyar főúri rezidenciák többsége valóban jóvátehetetlenül csorbult a harcokat követő rablások miatt éppúgy, mint a hamar pusztulásnak indult parkok felparcellázásával. Ám volt, ahol szocializmus ide vagy oda, a helybeliek nem hagyták a park feldúlását – igaz, hogy ilyet lássunk, például a szlovákiai Betlérre kell mennünk.

„Ugyan az államosítást követő kiparcellázás okozta a legtöbb hazai kastélypark végzetét, itt-ott már korábban is hasítottak le részeket a korábban egységes területekről” – nyilatkozta Szilágyi Kinga, a Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karának oktatója. A Kert- és Szabadtértervezési Tanszék egyetemi tanára hozzátette, hogy a gödöllői, egykori Grassalkovich-kastély alsó parkjából már Horthy idejében kiszakítottak szeleteket építkezésekhez, illetve még korábban a HÉV-vonalának kialakításához, azonban az alsó park sorsát a szocializmus éveiben pecsételték meg. Forgalmas utat nyitottak a területen, lakótelep és művelődési ház épült, így az egykor hatalmas parkosított, vadászerdővel borított területből már csak egy kisebb rész maradt mementóul a mai városi park formájában.

A magyar ugaron
A 18. század barokk térformálását többnyire az épületek kapcsán ismerjük, holott a korszakban az igazán nagy ívű, reprezentatív kastélyok mellett a hozzájuk tartozó park ugyanolyan fontos – és gondosan megtervezett – volt, mint az épített falak. A korszak szép reprezentánsa a bécsi Schönbrunn, országhatáron belül maradva pedig a fertődi Esterházy-kastély – igaz, itt már jobbára csak a sugárutak, allék rendszere idézi fel „Fényes” Miklós korszakát.

„A park rehabilitációjára források híján még nem készültek terveink, egyelőre a kastélyépületet, a terület központi magját igyekszünk rendezni” – mondta el Varga Kálmán, a műemléki együttest kezelő Műemlékek Nemzeti Gondnokságának igazgatója.

A fertődi kastélypark legnagyobb értékét a mérete adja: az eredeti 400 hektárból 200 maradt meg, amely programjában is összekapcsolható volna a kastélyépülettel. A terület megmenekülésére paradox módon szintén a szocializmusban kereshetjük a magyarázatot: mivel közel esett a vasfüggönyhöz, nemigen voltak nagyobb beruházások a környéken.

Elméletileg tehát nem volna akadálya annak, hogy elkezdődjön a park rekonstrukciója. Ám nem csak a tervek, a pénz is hiányzik. A területnek ugyanis nem csupán a rehabilitációja, hanem a későbbi gondozása is sokba kerülne. Ráadásul a barokk-kori pompát sem kaphatná vissza.

„Ugyan nem vizsgáltuk még, de gyanítom, hogy nem lehetne teljességgel visszaidézni a kastélyparkban az Esterházy Fényes Miklós-féle korszakot” – jelentette ki Varga Kálmán, aki szerint célszerűbb volna tájképi kertben gondolkodni

Szintén tájképi kertet kap a keszthelyi Festetics-kastély – igaz, itt már a tervezés után lassan a kivitelezés időszaka következik. Eredetileg 35 hektáros volt az a park, amelyet a Festetics-család kialakított a településen. Ebből a második világháború után a katonaság 22 hektárt hasított ki magának, s biztonsága érdekében úttal vágta keresztül a területet.

„Készen vannak a tervek, amelyek alapján rehabilitáljuk az elkövetkező három esztendőben a keszthelyi kastély parkját” – ismertette már korábban Czoma László, a Helikon Kastélymúzeum igazgatója, aki elmondta, hogy a katonaság volt területén lebontották az általuk emelt épületek nagy részét, az utat kiváltják majd, s ismét összekapcsolják a jelenleg elszigetelt két területet.

Mivel pedig pontos leírások vannak az 1880 körül a kastéllyal együtt elkészült kertről, annak újjáépítése nem okozhat gondot. Czoma László szerint nem kell mást tenni, mint elővenni a brit Millner parktervét, s rekonstruálható a 19. század utolsó harmadában megalkotott tájépítészeti ékszerdoboz.

„Egy parknak természetesen nem csak a kialakítása, de a későbbi fenntartása is anyagi forrásokat igényel” – vélte Szilágyi Kinga, aki szerint nem szabad elfelejteni, hogy korábban egész uradalmak, falvak sokasága tartott el egy-egy kastélyt. A hiteles rekonstrukció vagy az egykori park térszerkezetének, karakterének, hangulatának megidézése, vagyis egy történeti kutatásokon alapuló revitalizáció tervezése során a park használatát is figyelembe kell venni; a kor igényeinek megfelelő funkcionális rendszer, turisztikai program is szükséges ahhoz, hogy a park vonzó rekreációs, idegenforgalmi célpont legyen, pihenést, felüdülést, szórakozást, szellemi gazdagodást kínáljon.

De ha már pénzről van szó: a kastélypark bizony nem rossz üzlet. Turisztikai-gazdasági szempontból ugyanis nagyon fontos, milyen produkciókat kínál egy kastély, valamint, hogy mennyi ideig tartózkodik a területén a látogató. Ha soká marad, többet költ, márpedig mi bírná jó idő esetén maradásra a kastélybéli kiállítás megtekintése után, ha nem a park, amelyben kedvére bóklászhat. Ha pedig jól érzi magát, azt elmeséli az ismerőseinek is, márpedig az elégedett látogató a legjobb reklám.

Képgaléria megtekinthető a Műemlékem.hu magazinjában.