Újra sziget lesz a Mont Saint-Michel
A bencés szerzetesek, akik 966-ban a Normandia partjainál fekvő Mont Saint-Michelre menekültek, magányt, elzártságot reméltek találni. Tévedtek.
A sziklaszirt akkoriban még csak naponta kétszer, rövid időre volt száraz lábbal megközelíthető. Jelenleg az erődapátság csak erős dagálykor, évente 50 napon át sziget pár óráig. Az öböl feltöltődött és a Cuesnon folyó szerény vízmennyisége képtelen megtisztítani a felhalmozott üledéktől.
Most mérnökök sietnek a Mont Saint-Michel segítségére. A folyó torkolatánál 110 méter hosszú duzzasztógátat építenek, amely dagálykor kinyílik és a vizet visszatartva bezáródik, hogy aztán újra kinyíljon a nagy erővel visszaáramló víz előtt, amely képes magával sodorni az üledéket. Kilenc pillér közé épített nyolc darab, egyenként 20 tonnás zsilippel elérhető, hogy az apátság 2012-re már 150 napon át néhány órára valóban sziget legyen, és 2050-re viszont minden nap. Az öböl ekkor már 70 centiméterrel lesz mélyebb.
A mű megépítése 200 millió euróba kerül. Az apátság szigetté való visszaalakítása valószínűleg a turista-áradat csökkenését eredményezi. A középkori kis utcák újra csendes sétálóhelyekké változnak, a sütemény és cukorka szagát a tenger és az algák illata váltja majd fel, és talán visszatérnek a szerzetesek is, akikből mára csak kevesen maradtak „Szent Mihály hegyén”. Akik most ott a palacsintát és a különböző csecsebecséket árulják, csak a turista-attrakció miatt öltöttek csuhát.
A duzzasztógát építőinek a homokos talaj, a gát nagy méretei és az ökológiai követelmények betartása miatt nincs könnyű dolguk. Számítások szerint az üzembehelyezés első két évében már három millió köbméter üledék kerül vissza a tengerbe, nyolc év alatt pedig eltűnik a négyötöd része.
A ma inkább félszigetnek nevezhető Mont Saint-Michel újra sziget lesz. Igaz, az ínyencek aggódva kérdik: vajon azzal, hogy jelentős területeket, köztük réteket adnak vissza a tengernek, nem fosztják-e meg a híres „elősózott” birkákat a sós fűtől.
Kapcsolódó cikk:
Űrfelvétel a holland tulipánmezőkről és az apályról