Apokalipszis: a második világháború – a sorozat
Beszélgetés Louis Vaudeville-lel, a sorozat producerével
Mi motiválta a sorozat elkészítésekor?
Hetven évvel a II. világháború kitörése után izgalmasnak és fontosnak ítéltük meg egy új, eddig ismeretlen szemszögből ismét elmesélni a történetet. Számtalan dokumentumfilm született már a témában, de ezek kevés kivétellel nemzeti, sőt olykor nacionalista szemüvegen keresztül láttatják az eseményeket. Ezzel szemben mi nemzetközi, kiegyensúlyozott látásmódra törekedtünk, s emellett szerettünk volna a lehető legközelebbről bemutatni a háború híres vagy éppen névtelen szereplőit, áldozatait.
Mennyi időbe telt összegyűjteni a sorozatban látható archív felvételeket?
2007 elején kezdtük el a filmdokumentumok felkutatását és beazonosítását, és 2009 májusában fejeztük be a kiválasztott anyagok vágását. Mindent egybevetve két és fél évet töltöttünk az összesen 600 órányi archívum összegyűjtésével – de ez nem is csoda, hisz 17 ország száznál is több forrását kellett átvizsgálnunk.
Melyik volt a legbizarrabb hely, ahonnan fontos, használható felvétel került elő?
Az újdonságnak számító filmek magángyűjteményekből származnak – ezeket eddig még nem hogy nem digitalizálták, de a nyilvántartásokban és a nagy archívumokban sem szerepeltek. E filmarchívumok egyébiránt rendkívül fontos forrásokat jelentenek a kutatók számára: ilyen kincsestár többek között az amerikai Nara, a francia háborús filmarchívum, az ECPAD, a japán NHK és az oroszországi Krasznogorszk filmgyűjteménye.
A felvételek egy része „házimozi”, ezekre német és francia magángyűjteményekben, valamint brit regionális filmarchívumokban leltünk rá. Ezek színes amatőr filmek, amelyeket készítőik leszármazottai őriztek saját lakásukban vagy házukban.
Mi jelentette a legnagyobb kihívást e hatalmas anyag áttekintése során?
Azoknak a fantasztikus felvételeknek a kihagyása, amelyek, bár önmagukban rendkívül érdekesek és értékesek, nem illettek bele a sorozat tematikájába. Az általunk elmesélt történet feszessége és drámai intenzitása elsőrendű szempont volt a válogatásnál.
Mondana néhány példát olyan emlékezetes filmrészletekre, amelyek nem kerültek be a sorozatba? És miért kellett kihagyni ezeket?
Számos megrázó felvétel esetében kellett szívfájdító döntést hoznunk – pedig ezek közül nem egy a legkitűnőbbek közül való volt. Néhány példa:
– büszke pápuák japán katonák fejeit tartják a kezükben necchálóban
– a Waffen SS egyik kiképzőiskolájában békés kisdiákok módjára német katonák ismerkednek a háború tudományával (katonai stratégiával, matematikával)
– fiatal lányok táncolnak meztelenül egy propagandafilmben, amely Ázsiában harcoló amerikai katonák számára készült karácsony alkalmából
– fiatal olasz vadászrepülő-pilóták azt tervezgetik, hogy mivel töltik majd az idejüket az egyenruha levetése után (sokat sejtető kézmozdulatok, beszélgetés, nevetés)
Hogyan zajlott a filmek „beszínezése”? Mennyi időt vesz igénybe egy percnyi anyag színessé tétele?
A színessé tétel előtt helyre kellett állítanunk a sérült filmeket. Azután francia és más nemzetiségű szakértők segítségével megállapítottuk a felvételeken szereplő egyenruhák, repülőgépek, harckocsik, járművek, harcszínterek stb. színét. El se tudja képzelni, hogy hány különböző egyenruha volt forgalomban a különböző hadseregekben a II. világháborúban! Kutatómunkánk kudarcra lett volna ítélve, ha nincsen az internet, és nem siet a segítségünkre több tucat szenvedélyes világháborús gyűjtő és történész.
Amikor az árnyalatokat meghatároztuk, következhetett a színezés, ami megint csak türelmet igénylő munka volt: egy percnyi film kiszínezése egy teljes napot vett igénybe.
A sorozattal való foglalkozás mennyiben változtatta meg az önben a II. világháborúról kialakult képet?
A II. világháborút hat 52 perces epizódba sűríteni nem volt könnyű feladat. A munka oroszlánrészét a rendezők, Isabelle Clarke és Daniel Costelle vállalták magukra, s meg kell mondanom, kitűnő munkát végeztek: az események világszerte, egymással párhuzamosan zajló láncolatát kitűnően visszaadja a film.
Reményei szerint mi lesz az az egy dolog, ami leginkább megmarad az emberekben a sorozat megtekintése után?
Az Apokalipszis: a második világháború minden idők legpusztítóbb háborúját és legszörnyűbb emberi tragédiáját mutatja be. A harci események valamennyi nemzet katonáinak hatalmas szenvedést okoztak, de hangsúlyoznom kell, hogy ez az első olyan háború, ahol a polgári áldozatok száma meghaladta az egyenruhásokét. A hétköznapi emberek szenvedésének látványa bizonyosan megrendíti majd a nézőket, s örökre bevési magát az emlékezetükbe.