Amazónia leghosszabb mérgeskígyója

Mivel az erdők legmélyén éli életét, a legtöbb dél-amerikainak kevés esélye van arra, hogy összefusson vele, de az esőerdei indiánok eleget tudnak ahhoz, hogy féljenek tőle. Ő a szurukuku.
A kifejlet egyedek átlagos hossza két méter, de néhányuk a négy métert is elérheti. Gyémántformájú feje egy pár, három és fél centiméter hosszú méregfogat rejt.
Elsődleges fegyvere azonban a türelem. A kivárásra játszik, méghozzá a végletekig. Villás nyelvének minden kiöltésével szagokat vesz fel a levegőből, a levelekről és a talajról. A nyelvről az illatmolekulák a kígyó szájpadlásán található érzékszervbe, az ún. Jacobson-szervbe jutnak. A villa csúcsai az aggyal közvetlen kapcsolatban álló receptorokhoz érnek. Az agy feldolgozza a szagingereket, így a kígyó felderítheti a patkányok és egerek által hagyott nyomokat.
Mivel a rágcsáló nagy valószínűséggel gyakran használja ugyanazt az útvonalat, a kígyó itt összetekeredik és vár. Addig marad ezen a helyen, amíg érezhető a zsákmány szaga: napokig vagy akár hetekig is. Amikor a patkány elindul élelemért, a szurukuku már elhelyezkedett és készen áll. De a rágcsálót sem éri készületlenül a pillanat. Rendkívüli hallása és kifinomult szaglása megmentheti az életét. A kígyó néhány melléfogást azért még el tud viselni. Annyi energiával is beéri, amelyet évi tíz zsákmányállatból biztosítani tud magának. Kitartása végül pedig meg fogja hozni gyümölcsét.