Felvétel az ezer éves kutya múmiáról
Hála a szárazságnak, Dél-Peruban nagyon jó állapotban megmaradt, természetesen mumifikálódott kutyákra bukkantak, amelyeket a leletek szerint gazdáik nagy becsben tartottak.
Már az ősi Peruban is a kutya lehetett az ember legjobb barátja – ezt támasztja alá egy, a dél-amerikai országban folyó ásatás, melynek során a régészek egy prekolumbiánus, azaz Kolumbusz előtti indián kultúra temetőjében 82 kutya sírra bukkantak. A tetemek nagyon jó állapotban maradtak fenn, a sivatagi szárazság ugyanis megakadályozta elbomlásukat.
A kutyákat gazdáik közelében, külön sírba temették el. Sőt, meleg takarókkal, illetve a túlvilági utazáshoz szükséges minden földi jóval is ellátták. „Ezek a kutyák biztosan nem áldozati állatok. Az eltemetésük körülményei arra utalnak, hogy a család nagy becsben tartotta őket” – nyilatkozta a nemzetközi hírügynökségeknek Sonia Guillen régész, a perui bioantropológiai alapítvány, a Centro Mallqui igazgatója, a kutatás vezetője.
A kutató 1993 óta 82 kutya sírt tárt fel a Chiribaya kultúra temetőiben, a termékeny Osmore folyó völgyében, Peru fővárosától, Limától csaknem 900 kilométerre délkeletre. Az állattartással foglalkozó chiribayák időszámításunk szerint 900 és 1350 között, az inkák felemelkedése előtt lakták a déli országrészt.
A chiribaya kutyák pásztorkutyák lehettek, e tulajdonságuknak köszönhették magas társadalmi rangjukat. Nagy valószínűséggel lámákat őriztek.
A kutatócsoport most azt próbálja bizonyítani, hogy a chiribaya kutyáknak ma is élnek leszármazottaik Peruban, és a fajt talán eredeti dél-amerikai fajként lehet besorolni. A kutatók feltételezése nem alaptalan: a feltárt múmiákhoz hasonló – rövid pofájú, hosszú szőrű – pásztorkutyák Dél-Peruban, ma is találhatók. Pontosabb eredményre azonban csak a DNS-vizsgálatok vezethetnek.
A National Geographic magazin kapcsolódó írása: