Tizenhárom háztömb, ahol a divat születik

Metszően hideg volt az éjszaka, amikor Ramdat Harihar (egy guyanai rizstermesztő fia, aki rokonlátogatásra érkezett Montrealba, de a vízuma rég lejárt) 1978 januárjában átcsusszant a kanadai–amerikai határ kerítése alatt, és ezzel az Egyesült Államok több millió illegális bevándorlójának egyikévé vált. Majd New Yorkba vetődött, ahol a Garment District híres divatnegyedében munkát is talált – ő szállította ki a készárut Sam Klein ruhagyárából. Történt egyszer, hogy elfoglalt főnöke az akkor 23 éves kifutófiút kérte meg egy számla kiállítására. A gondosan kitöltött bizonylat láttán Klein fölajánlotta Hariharnak, hogy megtanítja őt az üzlet fortélyaira. S noha hatvan év volt köztük a korkülönbség, egy idő után bensőséges kapcsolat alakult ki az idős zsidó férfi és a guyanai között.

„Sam halála után Texasban élő fia »Itt minden a tiéd!« szavakkal a kezembe nyomta az üzem kulcsait, de én nem fogadtam el” – meséli. Harihar a megtakarított pénzéből 1997-ben végül elit ruhatervezőknek dolgozó hímző- és pliszírozóműhelyt nyitott. Ma már egy tágas New Jersey-i házban lakik, s Mercedest vezet. „Nekem ez maga a valóra vált amerikai álom” – mondja. Ám amikor 2008 januárjában felkerestem őt a Nyugati 38. utcában lévő telephelyén, az ingatlantulajdonos épp a háromszorosára akarta emelni a bérleti díjat, amire Harihar hasznának jó része ráment volna. Ezért hát költöznie kellett, s az amerikai álom szertefoszlani látszott.

Harihar sikereinek bölcsője, a Divatnegyed tizenhárom háztömböt foglal magába New Yorkban a Nyugati 35. és 40. utca, illetve a Broadway és a Kilencedik sugárút által határolt területen. Csaknem kétmillió négyzetméternyi divatszalon, raktár és műhely található itt, s a Negyedben és környékén 25 ezren élnek a divatszakmából és a ruhaiparból. Ez a központja és ihletője New York évi hetvenöt divateseményének. A Negyed peremén fekvő Bryant park pedig a híres New York-i Divathét helyszíne. Évente kétszer itt vonultatják föl a kifutókra az új divatot.

Ha a Pennsylvania pályaudvar felől érkezve taxiból látjuk először a híres Negyedet – mint oly sokan, akik New Yorkba látogatnak –, szinte észre se vesszük. Ez a világ ugyanis a magasba tör: az utcaszinten legföljebb a kirakatokban csillogó gombok, karperecek, gyöngyök, csatok, paszományok, flitterek és patentok utalnak arra, hol járunk. Meg persze a szalagok, csipkék és selymek, a poliészter és pamut, a gyapjú és vászon végtelen végei. A divatékszerek, kalapok, cipők, retikülök, bundák, kosztümök, kabátok és öltönyök megálmodói, gyártói viszont a mellékutcák lepusztult téglaépületeiben szorgoskodnak, melyek elzárják a napfényt a járókelők elől. S noha létét a divat határozza meg, maga a Negyed nem igazán divatozik – itt aligha akad az itallapokon gránátalmamartinira az ember, inkább csak tacoárusokkal,
tésztás standokkal, szendvicsbárokkal találkozik.

A manhattani belvárosnak ez az egyik utolsó rendezett és még megfizethető negyede. Kulturálisan
viszont zárt világ – afféle városi rezervátum a maga sajátos rítusaival (divatbemutatók), a nagy ősök (Halston vagy Geoffrey Beene) kultuszával s különös nyelvezettel (olyan szavakat hallani itt, mint kettős atlaszkötés vagy varrásba állítás). Csakhogy e ritka világ létezése ma cérnaszálon függ. 1950-ben még 369 ezren dolgoztak a New York-i ruhaipari negyedben – mára alig tízezren maradtak.

Mi lesz a negyed jövője? Erről is olvashat a Magazin szeptemberi lapszámában.