Tabuházasságok 2. rész – Többnejűség
Mi történik akkor, ha egyszerre több emberrel is házasságot köthetünk? A világ nagy részén helytelenített poligámia számos afrikai társadalom jellemzője.
A poligámia gyakorlata kétségtelenül egészen ősi. A legelterjedtebb formája az, amikor egy férfi több nővel köt házasságot, bár Dél-Ázsia és Afrika egyes területein a nők házasodhatnak össze több férfival.
A nyugat-afrikai Togo egyik falujának, Salimdének lakói, a kotokoli törzs tagjai iszlám vallásúak. Az iszlám Nyugat-Afrikában minden más vallásnál gyorsabban terjed. Ez egy patriarchális, férfiuralmú kultúra. A nő legfőbb szerepe férje kiszolgálása, és az iszlámnak a poligámia iránti toleranciája összhangban van számos afrikai tradícióval.
A 38 éves Tchagodomu Pounpouni harmadik feleséget készül a házába vinni. A gondosan előkészített szertartás három napos lesz. Pounpouni kötelessége meghívni a terület összes lakóját. A vendégek hagyományos öltözékben mennek a szertartásra, ahol sokat fognak táncolni.
Számos afrikai kultúra annyi feleséget engedélyez, amennyit a férfi el tud tartani. A Korán négy feleséget enged. Az iszlámnak a poligámia gyakorlatára adott racionális magyarázata néhány társadalmat nem elégít ki. Némely vallási vezető – mondjuk az iszlám esetében – nyíltan vitába száll azzal, hogy a férfiaknak egynél több nőre lenne szükségük nemi vágyaik kielégítésére. Nem válogatják meg szavaikat. És azt is hangoztatják, hogy a nőknek védelemre van szükségük: „A Koránban az áll, hogy amíg egy férfi nem képes minden téren egyenlően bánni feleségeivel, monogámnak kell maradnia.”
Pounpouni tisztában van kötelezettségeivel. Felboríthatja a háztartást, ha a feleségek különböző szerepeket töltenek be. A háztartásban minden munkából egyformán kell kivenni a részüket. Pounpouni első két felesége, Raina és Keressim az esküvői fogásokat készítik. Azt mondják, van értelme egy új asszony befogadásának a családba: egy új feleség újabb munkáskezet jelent. Ha a többi feleséggel jó viszony alakul ki, megoszlanak a kötelességek, és megélhetik a testvériesség érzését.
De a poligámia keserves is lehet a nők számára. Például az első feleség először egyedül állt annak az embernek az érdeklődése központjában, aki az egyetlen férfi az életében. Aztán belép egy második személy. Ez nyilvánvalóan feszültséget fog okozni, mivel most helyet kell adnia, amit a másik személy elfoglal, és el akar foglalni.
Pounpouni házasságait nem a szülők rendezték el. Ő és minden egyes felesége maguk döntöttek a házasságról. Első felesége, a 25 éves Raina, egyetért azzal, hogy férje újból megnősüljön: „Elmondta, hogy megint új feleséget akar. Azt mondtam neki, ez jó ötlet. Mert én pl. sokat utazom, és amikor távol vagyok, ki készít neki ételt?” Ez az oka, amiért a férfiak több nővel kötnek házasságot. Ha az egyik távol van, egy másik a házban marad.
Ahol tiltják a poligámiát, ott talán nehéz megérteni e nők belenyugvását. Itt azonban a házasságokat épp annyira motiválja a gazdasági helyzet, mint a személyes boldogság. Vannak olyan poligám társadalmak, amelyekben a nők gazdasági értelemben tényleg teljesen függetlenek.
|
És vannak olyanok is, amelyekben a nőknek nagyon kevés az önállósága gazdasági téren. Nehéz általánosítani.
Egy férfi első feleségének van a legnagyobb hatalma a családban, de minden faluban van egy Allah-uru, egy idősebb nő, akit a főnök felruházott a hatalommal, hogy az összes asszony vezetője legyen. Ő irányítja az esküvői szertartásokat is. „Mielőtt bármit tennének a faluban, előtte el kell jönniük hozzám” – jelenti ki.
Alkonyatkor megkezdődnek a szertartások. Az új menyasszonyt, a 18 esztendős Wassilát a falu központjába kísérik. Arca a szertartások végéig lefátyolozva marad. A többi fiatal nő játékosan megdorgálja, hogy az ifjúság örömeit felcseréli a házaséletre: „Elhagysz minket, szabadságod és gondtalan éveid ma véget érnek.” A többi házas asszony megünnepli, hogy új asszony érkezik a soraikba. Az Allah-uru vezeti őket a táncba, amely az idősebb asszonyok kiváltsága. A hagyomány szerint a menyasszonyt is szemmel tartja közelről, nehogy megfutamodjon az utolsó pillanatban.
A menyasszony ezt követően az idős asszonyok testületéhez járul, hogy tanácsokkal lássák el a sikeres házasság érdekében: „Vigyázz a barátnőkkel, mert káros gondolatokkal beszélhetik tele a fejed! Mindenkit tisztelned kell az új otthonodban! Ne mutass tiszteletlenséget irántuk, és akkor ők is becsülni fognak téged.” A menyasszony meghajol, ami tiszteletet mutat és jelzi, hogy belépett a feleségek közösségébe.
Most kezdetét veheti az ünneplés. Miközben Pounpouni a feleségeit vezeti, az egész falu összegyűlik az esküvői mulatságra, amit a hagyományos Takai tánc nyit meg.
Végül Pounpouni és feleségei ajándékpénzeket kapnak, és együtt táncolnak az új házasság megpecsételéseként. Más férfiak talán irigykednek egy többnejű férfira, poligámnak lenni azonban nem mindig könnyű. Néhányan sajnálják őket. Azért, mert úgy tűnik, iszonyú sok és kemény munkába telik annak biztosítása, hogy valamennyi feleség egyenlő és elegendő anyagi eszközökkel rendelkezzen, amely kétségkívül azt jelenti, hogy a többnejű férfinak sokkal keményebben kell dolgoznia, mint az egynejűnek. Talán még a kapcsolat érzelmi és szexuális aspektusai is fortélyosabbak. Pounpouni így vélekedik erről: „Az egyenlő szerelem azt jelenti, hogyha az egyik feleségemmel egyszer együtt hálok, utána a másikkal is kell. Nem tölthetek el egyikkel két napot, és csupán egy napot a másikkal. Ez nem egyenlő szerelem. Három feleségem van, három különböző szobában. Mindegyik nejemre két nap jut. Az elsővel két napig hálok együtt. Aztán megyek a másodikhoz. Két újabb nap elteltével megyek a következőhöz. Körben haladok, így.”
Az első és második feleségek, Raina és Keressim a menyasszonyt a házhoz kísérik. Az asszonyok énekelnek, hogy megóvják őt a féltékenységtől. Az új menyasszony nem aggódik: „Nem törődöm a féltékenységgel, az élelemről és a ruházatról gondoskodom. Ha van pénzem, és a férjem megadja, amire szükségem van, nem izgat a féltékenység.”
Az a legenda járja, hogy egyszer, amikor a férjeknek nem sikerült egyformán figyelmet fordítaniuk feleségeikre, a feldühödött asszonyok méreggel álltak bosszút. Így most, az esküvő utolsó napján az Allah-uru szemmel tartja az asszonyokat az ünnepi fogások készítése közben. Az Allah-uru végül felszólítja a feleségeket, hogy hozzák be Pounpouni vacsoráját. Ez nagy pillanat: a kibővült család első ízben elköltött közös vacsorája. Pounpouni a szertartások kezdete óta először pillanthatja meg Wassilát, új feleségét fátyol nélkül.
„Nagyon boldog vagyok, hogy együtt ülhetek és ehetek a három feleségemmel! Igazán boldog vagyok” – mondja Pounpouni.
Mindenki jó házasságot remél. De ez nem feltétlenül boldogságot jelent. A jó házasság az egyén szemszögéből nézve különbözik a társadalom által jónak tartott házasságtól. A társadalom jónak tekintheti a szilárd, nem széthulló házasságot, tekintet nélkül arra, hogy érzi magát az egyén az adott házasságon belül.
Pounpouni szerencsés ember. Élete azonban ettől kezdve bonyolultabb lesz. És, mint minden házasságban, a kihívásokkal csak most fog szembesülni. Nem biztos, hogy túl sok olyan poligám családközösség van, amelyben valamennyi asszony együtt él, és ez nagyon harmonikus lenne. Bár ilyenről is szólnak történetek, gyakran azonban nem igazak. És vannak olyan poligám háztartások is, ahol az asszonyok valóban megpróbáltak összeszövetkezni egymással, megnehezítve vagy szerencsétlenné téve ezzel a férj életét.
A három napos szertartás után a család megkezdi az új egyensúly megalapozását, legalábbis amíg Pounpouni ki nem választja soron következő feleségét…
A sorozat előző része: Tabuházasságok 1. rész – Gyermekházasság
Kapcsolódó cikkek: