A terror napja: 2001. szeptember 11. – 3. rész

Áldozatok és hősök
New York. Az északi torony 86. emeletén Louis Lesce a padlóra ereszkedik, a terjengő füst szintje alá. Fogja a telefont, és felhívja feleségét, aki az első csörgésre felkapja a kagylót: – Drágám, a World Trade Centerben vagyok. Valami történt, de fogalmam sincs, hogy mi. Nem tudom, hogy egyáltalán kijutok-e innen, de szeretlek.

Három szinttel feljebb Nathan Goldwasser biztosítási igazgató látja, amint egyik kollégája próbálja kinyitni a C lépcsőházba vezető vészkijáratot. Ám a robbanás erejétől meggörbült ajtó meg sem moccan. Egy emelettel lejjebb Pablo Ortiz, a kikötői hatóság építésfelügyelője és két munkatársa hallja a zajt. Egy feszítővassal áttörik az ajtó melletti falszakaszt, így a beragadt ajtót Goldwasser a többiekkel ki tudja lökni, és lemehetnek a lépcsőkön. Megmentőik a 89. emeleten maradnak, ott rekedt emberek után kutatva az irodákban.

Kutatás közben Pablo Ortiz tizenegy emberre bukkan Walter Pilipiak irodájában. Ortiz a járható lépcsőkhöz vezeti Pilipiaket, majd újra csatlakozik kollégáihoz, és folytatják a kutatást. Ortiz és kollégái emberek tucatjait vezetik el a lépcsőkhöz, ám egyszer sem követik őket lefelé. Ortizt és társait utoljára a 78. emeleten látják, amint módszeresen, szintről szintre folytatják kutatásukat.

Rome, New York állam, 9 óra 08 perc. Az északkeleti légvédelmi szektor főparancsnokságán a légi nemzeti gárda tisztjei tudják, hogy igazi háború zajlik. Robert Marr ezredes elrendeli, hogy a két teljesen felfegyverzett F-15-ös vadászgép, amelyek eddig kint köröztek az Atlanti-óceán felett, induljon New York City felé.

New York. A World Trade Center déli tornyának egyik lépcsőházában, a becsapódási pont közelében Brian Clark pénzügyi szakértő furcsa zajt hall. Egy idegen hang a 81. emeletről így kiált: – Segítség! Be vagyok temetve! Van itt valaki? Nem kapok levegőt! A segélykérő Stanley Praimnath, akinek az irodája telitalálatot kapott, amikor a 175-ös járat bevágódott a déli toronyba. Addigra a teste feldagadt, és 95 százaléka kék és zöld volt, vér és porrá tört cement borította. Nem látott semmit, mígnem hirtelen feltűnt két láb, majd egy integető kéz. Mindketten rádöbbennek, hogy az illető csak úgy juthat ki, ha átmászik a falon.
– Ez nem fog menni.
– Gondoljon a családjára! Meg kell tennie!
– De nem tudom!
– Próbálja meg majd elkapom erről az oldalról.
Praimnath ugrik, és megpróbálja megmarkolni a fal tetejét, de nem sikerült megkapaszkodnia. Clark megragadja a hóna alatt, illetve a nyakánál, és minden erejét megfeszítve felemeli. Praimnath a következő pillanatban ott hasal az ismeretlen férfin. Átöleli és örömében arcon csókolja.

9 óra 19 perc. A 93-as San Franciscói járat Pennsylvania közepe felett jár. Egy diszpécser üzenetet ír a United Airlines többi levegőben lévő gépének, tájékoztatva őket a World Trade Center elleni támadásról. Ám mivel az illető diszpécser számos járatért felel, üzenete további négy percig nem jut el a 93-as járathoz.

A Dullesból indult 77-es járat Észak-Virginia felett halad. Az utasok közül Barbara Olson, egy neves konzervatív kommentátor felhívja férjét, Tedet, az Egyesült Államok legfőbb államügyész-helyettesét annak washingtoni irodájában. Elmondja, hogy a gépet eltérítették, őt és a többi utast pedig a törzs hátsó részébe terelték. Aztán a vonal megszakad.

New York. A World Trade Center déli tornyában az a több száz ember, akik a 78. emeleti előtérben voltak a becsapódáskor, most halottak vagy súlyosan sebesültek. Ling Young könyvvizsgáló csúnyán megégett és sokkos állapotba került. Youngnak és kollégáinak azonban nem sokáig kell várniuk: a füstből előbukkan Wells Crowther, egy 24 éves értékpapírkereskedő a 104. emeletről. Crowther egy járható lépcsőhöz vezeti Youngot és másokat. Ő maga tizenhat szinten át követi őket, egy sebesült nőt cipelve a hátán, mielőtt újra felmenne a lépcsőkön, hogy másokon is segítsen – senki nem látja többé.

Rome, New York állam. 9 óra 21 perc. Az északkeleti légvédelmi szektor parancsnoksága még mindig nem értesült róla, hogy a 77-es járatot is elrabolták. A hatóságok valójában azt sem képesek nyomon követni, hogy mely gépek vannak még a levegőben, és melyek csapódtak be a World Trade Centerbe. A légvédelmi parancsnokság már riasztotta a két vadászgépet a légierő virginiai Langley támaszpontján, de a 77-es járat már alig 15 percre van a Pentagontól, amikor Marr ezredes felszállásra utasítja a vadászokat.

Ted Olsont az igazságügy-minisztériumban újra felhívja a 77-es járaton tartózkodó felesége, Barbara. A nő elmondja, hogy a géprablók késekkel fegyverkeztek fel, és megkérdezi, hogyan segíthetne. Olsonon úrrá lesz a balsejtelem, hogy Washington felé repülnek. Barbara közli, hogy a gép lakott terület felett halad, Ted pedig elmondja az asszonynak, mi történt New Yorkban. Aztán a beszélgetés véget ér – ismét megszakad a vonal, ezúttal végérvényesen.

9 óra 24 perc. Az Ohio keleti része felett repülő 93-as járat pilótája, Jason Dahl végre megkapja a figyelmeztető üzenetet a United Airlines diszpécserétől. Az üzenet így szól: – Tartani kell a pilótafülkébe való behatolástól – két repülőgép csapódott a World Trade Centerbe. – Dahl hitetlenkedik, és az üzenet megerősítését kéri. Ám mielőtt választ kaphatna, a terroristák betörnek a pilótafülkébe. Három végrehajtó – Ahmed al Haznawi, Ahmed al Nami és Saeed al Ghamdi – legyűrik Dahl és a személyzet ellenállását. Egy clevelandi légiirányító vészjelzést, majd dulakodás hangját hallja, és radarképernyőjén látja, mint a 93-as járat kétszáz métert süllyed. A légiirányító többször is próbál kapcsolatba lépni a géppel, de nem kap választ. Ziad Jarrah, a hamburgi terrorista sejt egyik tagja, aki reggel felhívta feleségét és elmondta neki, hogy szereti, átveszi a gép irányítását. A légiirányítók a következő üzenetet hallják tőle: – Helló, itt a kapitány beszél. Kérem, hogy mindenki maradjon ülve. Bomba van a fedélzeten, és visszatérünk a repülőtérre, hogy teljesítsék követeléseinket. Kérem, maradjanak csendben!

Az első osztályon utazó Tom Burnett mobiltelefonon felhívja feleségét, Deenát. Nyugodt hangon beszél, de az asszony a háttérben hallja a zűrzavar és pánik hangjait. Burnett közli feleségével, hogy a géprablók leszúrtak egy utast, és hatalmukba kerítették a gépet, majd megkéri a nőt, hogy értesítse a hatóságokat, és lerakja a telefont.

A terrorizmus árnyékában A világ soha nem fogja elfelejteni 2001. szeptember 11-ét – a napot, amely mindörökre megváltoztatta a történelmet és Amerika helyét a világ országai között. A támadás óta valóságos információáradat zúdul a közvéleményre, ami alaposan megnehezíti a tisztánlátást a tragikus nap eseményeivel és a mögötte álló jelenségekkel kapcsolatban. Ráadásul a feltáró folyamatnak még közel sincs vége, és bár a terroristatámadást vizsgáló bizottság már jó ideje közzétette jelentését, még most, négy év elteltével is alig telik el úgy nap, hogy ne látna napvilágot egy-egy új, eddig ismeretlen részlete a szeptember 11-i tragédiának. A National Geographic A terrorizmus árnyékában sorozat keretében vetített dokumentumfilmje mindezeket szem előtt tartva mutatja be az eseményeket.

Sarasota, Florida. 9 óra 29 perc. Bush elnök rövid beszédet mond, mielőtt felszállna az elnöki különgépre: – Ma olyan tragédia történt, ami egész nemzetünket sújtja. Az országunk ellen intézett nyilvánvaló terrortámadás során két repülőgép repült bele a World Trade Centerbe.

New York. A helyszínen rengeteg a mentő- és a tűzoltóautó, de nem úgy tűnik, mintha a mentés szervezetten folyna. Az épület továbbra is ég. Miközben a World Trade Center elleni támadás híre bejárja Amerikát, a tűzoltók vakon haladnak felfelé az ikertornyok lépcsőházaiban. Úgy tűnik, a 78. emelet járt a legrosszabbul. Rengeteg a halott, de a lépcső állítólag végig járható felfelé.

A déli torony lépcsőházában Ling Young halad óvatosan lefelé a lépcsőkön. Az 51. emeleten aztán találkozik Ronald Bucca tűzoltóparancsnokkal és egyik társával. Bucca jól ismeri a World Trade Centert: az 1993-as bombamerénylet kivizsgálása után megőrzött néhány tervrajzot a szekrényében, mivel meggyőződése volt, hogy a terroristák egy nap visszatérnek, hogy befejezzék, amit elkezdtek. Bucca társa hátramarad, hogy segítsen Youngnak lejutni, ő maga viszont kettesével szedi tovább a lépcsőket a sérült épületrész felé…

Odakint Jack Taliercio híradó-operatőr bejut a két torony közti térre. A tér teljesen üres, és mindent törmelék borít, s a zene, ami normál körülmények között hallható a téren, még mindig szól a hangszórókon keresztül. A tornyok körül az emberek azonban másfajta hangot is hallanak, amelyet sohasem felejtenek el. Pár másodpercenként újabb és újabb puffanás: egy-egy földre zuhanó holttest. Egy szemtanú legalább húsz embert lát, aki úgy dönt, hogy kitör abból a pokolból, ami körülfogta, és leugrik.

Még nincs vége
Arlington, Virginia. A Pentagonban Ted Anderson alezredes szolgálatra jelentkezik, és ekkor értesül a World Trade Center elleni támadásról.

9 óra 34 perc. A 77-es járat 8 kilométerre, délnyugatra van a Pentagontól. A Langleyből riasztott vadászgépek a levegőben vannak, de félreértés folytán keletnek tartanak az Atlanti-óceán felett – több, mint 240 kilométerre a Pentagontól. A pilóták hiába nézik a radart – a 77-es alacsonyan és gyorsan repül. Olyan alacsonyra lement, ahol semmiféle radar nem tudja befogni, így senki nem tudta, merre jár.

Anderson alezredes telefonon beszél feleségével a Pentagon C-gyűrűjében lévő irodájában. Sheila Moody, a hadsereg egyik könyvelője éppen faxot készül küldeni a legkülső, E-gyűrűben található irodájából. Hani Hanjour géprabló pilóta pedig – akit Oszama Bin Laden akkor választott a feladatra, amikor egy másik embere nem kapott vízumot – célba veszi Washingtont, és gyorsan közeledik célpontjához…

A sorozat előző részeit itt olvashatja: