Festett koponyák a kápolnában

Hallstatt, a Keleti-Alpokban, a Salzkammerguti tóvidéken, a Dachstein közelében megbújó gyönyörű városka elsősorban a fölötte magasodó hegy, a Salzberg őskori sóbányájáról és a hegy egyik teraszán feltárt, koravaskori régészeti kultúrának nevet adó temetőjéről híres. (A Hallstatt-kultúra volt a később majd’ egész Európát meghódító kelta kultúra bölcsője.) Ám nem csak a Salzberg rejt érdekességeket: a mindössze ezer lakosú, a világörökség részévé nyilvánított osztrák városka önmagában is feledhetetlen élményt nyújt a látogatónak a meredek hegyoldalba felkúszó, azon fecskefészek módjára csüngő, hol ütött-kopott, hol gyönyörűen felújított favázas-faerkélyes, nyáron virágtengerbe burkolózó, nemritkán öt–hatszintes alpesi kőházaival.

A romantikus utcaképen túlmenően igazi hallstatti unikum a Csontház (Beinhaus), amely a katolikus plébániatemplomhoz tartozik. A sziklafal tövében magasodó későgótikus templom körül létesült csodaszép temetőnek oly kicsiny terület jutott, hogy az elhunytak sírjaikban nem lelhették meg végső nyughelyüket. A helyhiány miatt ugyanis a sírokat nagyjából tízévente kihantolták. A koponyát és néha egyéb csontokat ekkor megtisztították, és a napfényen fehérre szárították.

Ezt követően a koponyafestő mesterek színes motívumokkal (koszorúkkal, falevelekkel, virágokkal, kereszttel) díszítették a maradványokat, valamint kalligrafikus betűkkel feltüntették az egykori „tulajdonos” nevét vagy monogramját.

A koponyafestészet tradíciója a 18. században kezdődött, és a 19. században élte virágkorát, de még a 20. századból is található itt néhány festett koponya. Több mint 1200 – ebből mintegy 600 festett – koponyát halmoztak fel a morbid hangulatú – a csehországi Kutná Hora vagy a portugáliai Évora csontkápolnájának hátborzongató szellemét idéző – Csontházban, amelyet egy kétszintes kápolna földszintjén rendeztek be nagy gonddal. A magyar nyelven is rendelkezésre álló ismertető szerint az utolsó koponyát 1995-ben helyezték el itt: egy 1983-ban elhunyt asszony utolsó kívánsága volt, hogy földi maradványai a Csontházban leljenek örök nyugalomra.

Szöveg: Horváth Anikó
Fotók: Csuták Máté