Ládák rejtik az egyik legkorábbi magyar freskót

A templom maradványait a ’70-es években tárták fel, s ekkor gyűjtötték össze a déli fal freskóinak többnyire töredékes darabjait is. A falképek egy részét a restaurátorok választották le a még álló falakról, s került a leletanyag a múzeum raktárába.

„Akkor azt gondoltuk, rövidesen restaurálhatóak és így bemutathatóak lesznek, azonban a munka elvégzésére mindeddig nem jutott pénz” – mondta el SzőkeMátyás, a visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatója. „A rossz állapotú freskótöredékek összeállítása és restaurálása komoly munkát és jó néhány millió forintos költséget jelentene” – tette hozzá.

A korábbi plébániatemplom helyén az 1050–60-as években épült fel a romjaiban fennmaradt főesperesi templom. A kutatások szerint a belsejét kifestés borította, amelynek jelentős töredékei csak a déli-, illetve kisebb felületen a nyugati falszakaszon maradtak fenn. A templomot valószínűleg már a 12. században elhagyták, végső pusztulását azonban a tatárjárás okozta.

„A középkori Magyarország egyik legkorábbi freskóleletét rejtette az épület romja. Így a leletanyag páratlan kordokumentum is egyben.” – jelentette ki Buzás Gergely, a múzeum régésze.

A templom fölé már az ásatások befejezése után védőépület került. Itt nyílik meg először a látogatók előtt a hétvégén a 11. századi templomot bemutató kiállítás, amelyben a falképeknek egyelőre csak a fényképei láthatók. Mint arról már beszámoltunk, a kiállításra az ásatásból előkerült töredékek alapján restaurálták a templom karzatoszlopait, valamint rekonstruálták az egykori fából ácsolt szentélyerekesztőt.

A 11. századi templomot és az ispáni központ többi feltárt épületét rekonstrukciós rajzok mutatják be. A falfestményeknek a restaurálása és az eredeti helyükre való visszahelyezése azonban továbbra is várat magára.

Képgaléria megtekinthető a ’70-es évekbeli feltárásról és a freskótöredékekről a Műemlékem.hu magazinjában.