Felfedezték a legősibb állatkertet?

Hierakónpolisz a Nílus nyugati partján, Luxortól 85 kilométerre délre délre található. A Felső-egyiptomi királyság fővárosaként a predinasztikus korban kiemelkedő politikai szerepet játszott. A várost Kr.e. 4000 körül alapították, s Hierakónpolisz, amely nem csak politikai, de fontos kereskedelmi központ volt, s kiváló söréről is nevezetes volt, mintegy ezer éven át virágzott.

A National Geographic News beszámolója szerint a város temetőjének feltárásakor a régészek állati tetemek sokaságára bukkantak, többre, mint a Nílus-parti birodalom korai időszakának bármelyik más városában. Úgy tűnt, mintha az állatok a helyi elit örök álmát vigyázták volna a nekropoliszban.

A tudósok sokáig nem tudták mire vélni a jelenséget, ám Renée Friedman amerikai régész, aki 1996 óta irányítja Hierakónpolisz feltárásait, a legújabb leletek fényében úgy véli, hogy az állatok a helyi uralkodók magánállatkertjében éltek, s a királyok halálakor feláldozták őket, hogy elkísérjék gazdájukat a túlvilágra. Később ez a szokás Egyiptom szerte elterjedt.

A temetőben megtaláltak egy pávián földi maradványait, kilenc kutyáét továbbá hat macskáét. Ez év tavaszán tártak fel egy 3500 éves állati temetkezést, amelyből egy tehén és borjának csontváza került elő. A jelek szerint a szarvasmarhákat az uralkodó halálakor ölték le.

A szarvasmarha teteme az uralkodó díszes sírjának közvetlen közeléből került elő.

A közelmúltban a város egyik korai uralkodójának sírja mellett egy hímelefánt földi maradványait tárták fel, amelyet szintén 3500 évvel ezelőtt áldoztak fel. Az állatot, amely a feltételezések szerint Núbiából vagy Szudánból származott, tízéves korában ölték le, tetemét nádgyékényre fektették, majd a legfinomabb lenvászonnal takarták be. Az elefánt gyomortartalmát megvizsgálva, megállapították, hogy utoljára gabonát, akáciaágakat, valamint vízi növényeket fogyasztott. [13840, jobb, „Mivel ezek a növények különböző helyen – szántóföldön, a sivatagban és a folyó menti mocsárban teremnek, minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy fogságban tartották, és etették az állatot” – emelte ki Renée Friedman.

A régészek egy vízilóborjú, valamint egy vadmacska maradványaira is rábukkantak, utóbbinak életében több csontja is eltörött, ám összeforrtak, s a jelek szerint emberi segítség nélkül.

A feltehetően Núbiában vagy Szudánban elfogott elefántbikát 10 éves korában temették el. A közvetlenül az uralkodó sírja mellett nyugvó állatot majdnem olyan gondossággal helyezték örök nyugalomra mintha ember lett volna.

„Ezek az állatok az erő jelképei voltak. Befogva, birtokolva az állatokat a korai uralkodók e természetes erő birtokosának, a világ urainak hitték magukat ” – fejtette ki Friedman. A hierakónpoliszi ábrázolások egyértelműen az állatok erejét emelték ki, ahol a különböző állatfajok együtt, de emberek nélkül szerepelnek, ellentétben a későbbi korokkal, ahol az állatokat házikedvencként, áldozatként vagy ételként ábrázolták.

Fotók: National Geographic (Renée Friedman)