A római légiók fegyverzete

Kardok, pajzsok, páncélok
A római gyalogos katona fő fegyvere a gladius nevű rettegett rövid kard volt. A 45 centiméter hosszú, kétélű, hegyes végű pengét inkább közelharcban, szúrásra használták, mint vagdalkozásra.

Távolból a pilum nevű hajítódárdával öltek, amelyet halálos biztonsággal dobtak akár 30 méteres távolságra is .A pilum 2 méter hosszú fa nyele 60 centiméteres vasrúdban folytatódott. Áthatolt a páncélon, a pajzson. A rúd hegye háromszögletű volt, hogy nehezebb legyen kihúzni a felnyársalt testből. A gerely jellegű fegyverek hátránya, hogy az ellenség felveheti, és visszadobhatja őket. Csakhogy a pilum vashegyét gyors hevítéssel és hűtéssel edzették keményre és erősre, az edzetlen vasnyél viszont lágy maradt. A pajzsnak ütköző pilum hegye átdöfte azt, a nyél viszont elgörbült, így az ellenség már nem vehette hasznát a rómaiak ellen.

A katonák védelme a sérülések ellen ugyanolyan fontos volt, mint a felfegyverzésük a támadásra. A római katonák eleinte a lorica hamata nevű láncvértet viselték. A tömör, lapos bronz- vagy vasgyűrűk függőleges sorait vízszintesen sorakozó szegecselt karikák fogták össze. A láncingnek voltak hátrányai. Súlyos volt, mintegy 15 kilogrammot nyomott, az ellenség nyilai pedig a gyűrűk között átcsúszva megsebesíthették a viselőjét. A római fegyverkovácsok ezért sokkal hatékonyabb védelmet dolgoztak ki. A hajlékony lemezpáncél, a lorica segmentata bőrszíjakkal összekötött, egymást átfedő vaslemezekből készült. Ugyanolyan hajlékony volt, mint a láncing, de harmadával könnyebb.

Az amerikai futball játékosok testét és vállát védő pajzsok is hasonlóan működnek. A könnyű, különálló elemek a vállon és a mellkason lehetővé teszik a mozgást, ám a csapás erejét eloszlatják a test felületén.

A lorica segmentata úgy készült, hogy ellenálljon egy nyílvesszőnek is. A nyíl behorpasztotta, de a páncél megmentette viselőjét a súlyos sérüléstől.

A katonák szorosan egymás mellett hatékonyan tudták védeni magukat

A tüntetéssel szemben fellépő rendőrök legkorszerűbb pajzsai figyelemre méltóan hasonlóak a rómaiak kétezer évvel korábbi módszeréhez. Ők a testudót vetették be, ami latinul teknőst jelent. A légionáriusok szorosan egymás mellé álltak, pajzsaikból pedig jókora védőburkot vontak maguk köré.

A hatalmas, ívelt pajzsok alapanyagának is modern hangzása van: rétegelt lemez. Rétegelt lemezt nagyon könnyű készíteni. Csak néhány fatábla kell hozzá, amelyeket úgy ragasztunk egymásra, hogy a szálirány a szomszédos rétegekben derékszöget zárjon be. Ez elég védelmet nyújt, mert nagyon erős, ugyanakkor valamennyire rugalmas marad. Ezen a módon készültek az ívelt pajzsok.

Tüzérségi fegyverek

Skorpió

A római tüzérségből kevés tárgy maradt fenn, a katonák azonban részletes utalásokat hagytak hátra a készítésük módjáról.

A skorpió vashegyű nyilakat lőtt ki. A támadások első hullámában és ostromnál vetették be. Képes volt átlőni a páncélt, és azonnal végzett az áldozatával. Hatalmas számszeríjhoz hasonlóan működik. A merev karokat hátrafeszítik, az energiát pedig két függőlegesen összesodort kötél vagy ínköteg tárolja. A húr kiengedésekor 350 méternél is távolabbra lövi ki a nyilat, elképesztő sebességgel.

Bár emberi célpontok ellen pusztító volt, egy épülettel szemben a skorpiónak nem sok hasznát vehették. A kőhajítók voltak a legpusztítóbb hatású római fegyverek. Ostrom esetén olyan magasra hajították a lövedéket, hogy az ledöntötte a falakat.

Ballista

A kövek sivító hangja rettegést keltett Róma ellenségeiben. A félelmetes hatás fokozása érdekében feketére festették őket, hogy ne legyenek jól láthatók. Fizikailag is rendkívül hatékony volt, ugyanakkor erős pszichológia fegyverként is működött. A rómaiak ellenségei szörnyen féltek tőle.

A ballista ugyanúgy működik, mint a skorpió, csak nagyobb és erősebb. Egy 30 kilogrammos követ, vagy egy méteres gerendát lőtt ki, 450 méterre, hogy a katonák az ellenség íjászainak hatótávolságán kívül maradhassanak. A lövedék elképesztő, 185 kilométer per órás sebességgel csapódott be a célba.

Onager

Más elven működött az onager. Focilabda méretű, mintegy 20 kilogrammos köveket hajított el 300 méteres távolságra egyetlen kar és egy parittya segítségével. A függőleges kart egy vaskos, vízszintesen kifeszített köteg hajtotta, amely meg volt csavarva, hogy forgatónyomatékot fejtsen ki. A köteg rugó módjára tárolta az energiát, amelyet a lövésnél felszabadított. Minél erősebb volt a rugó, annál pusztítóbb volt a fegyver. A rómaiak inakból sodort köteget használtak, mert az nagyon rugalmas, és a tárolt energia jelentős hányadát visszaadja.

Minden római légiót körülbelül 60 löveg kísért. A technika és a taktika ötvözése 500 évre Európa első számú haderejévé tette a római hadsereget, és további 1500 évre meghatározta a katonai taktikát.

A Római Birodalom kiterjedése