Egy legendás ásatás – könyv az erődmonstrumról

Megjelent az alsóhetényi és ságvári késő római erődök kutatási eredményeinek monográfiája. A római kori „Iovia" erősségének fala csaknem két kilométernyi hosszú volt, 51 toronnyal.
Tóth Endre – aki jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának igazgatója – 1981-ben fogott hozzá Alsóhetény határában a felszín alatti romok feltárásához és a több szakaszban elvégzett ásatást tizennégy évvel később fejezte be. A „Iovia” nevet viselő katonai létesítmény – amit Kr. u. 340 körül kezdtek el építeni és mintegy harminc évvel később átalakítottak – a római birodalom védvonalának egyik ellátó bázisául szolgált.
A logisztikai feladatokra létrehozott erőd hatalmas volt: négy oldalának falai egyenként megközelítették az 500 méteres hosszúságot és a 3 méteres vastagságot. A közel 21 hektárt határoló létesítménynek 51 tornya volt és benne az 5610 négyzetméter alapterületű főépületen kívül még tíz másik ingatlant – hatalmas raktárakat, valamint gazdasági- és lakóépületeket – alakítottak ki.
A feltárásban régészek, dombóvári diákok és tanárok, illetve máshonnan érkezett főiskolások és egyetemisták működtek közre. A közeli város mellett Kapospula, Attala, Nak, Szakcs és Dalmand is segítséget nyújtott az értékmentő munkák elvégzéséhez. A nagy jelentőségű leletanyag számos új információval szolgált Pannónia késő-császárkori történetének hiteles megismeréséhez.
A Studia Valeriana című könyv (amelyben Mráv Zsoltnak, a Magyar Nemzeti Múzeum régészének és dr. Kriston Vízi Józsefnek, a Dombóvári Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjének is olvasható tanulmánya az alsóhetényi és ságvári erődről) a Dombóvári Városszépítő és Városvédő Egyesület által kiadott helytörténeti sorozat nyolcadik köteteként jelent meg. A megjelenést a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
Képgaléria az erődök ’80-as évekbeli feltárásáról a Műemlékem.hu magazinjában.