Mit tanultunk a náci orvosoktól?

A német orvosok nemcsak a röntgensugarak és az azbeszt káros hatásait ismerték fel a huszas-harmincas években, rákellenes kampányukban felvették a harcot a dohánytermékek ellen is, valamint nem tartották valódi „germán” jellemvonásnak az alkoholizmust sem. Kétségkívül igaz, hogy a náci orvosok hallatán manapság mindenkinek azok a kísérletek jutnak eszébe, amelyeket a harmincas évek Németországában hajtottak végre zsidókon, kommunistákon és különféle etnikai származású alanyon.

Az alsóbbrendű fajok sorsa mindenféleképpen a pusztulás volt a náci felfogás szerint, így semmi kivetnivalót nem találtak abban, ha az emberi tűrőképesség és ellenállóképesség határait az értéktelennek ítélt embereken mérik le.

Legtöbbször a kísérleti alanyok belehaltak a kegyetlen kísérletekbe. Ha véletlenül mégis túlélték, akkor egész biztosan maradandó károsodást szenvedtek, s mint sérült emberek a nácik szemében gyakorlatilag egyenlőek voltak a halottakkal.

Az Amerikai Egészségügyi Szövetség (American Medical Association) amerikai orvostudományi egyetemek, főiskolák számára szervezett előadássorozata a náci emberkísérletek kapcsán nemcsak az orvosi hivatás gyakorlása során felmerülő etikai kérdéseket feszegeti, hanem elismerőleg is szól a náci orvosokról – persze csak bizonyos szempontból.

Alan Wells, az Egészségügyi Szövetség szakértője és az előadássorozat egyik főszervezője részben pozitívan nyilatkozik a huszas és harmincas évek német orvosainak felkészültségéről: „A harmincas évek német orvostudományának közegyészségügyre vonatkozó innovatív vonásai, illetve a német egsészségügyi kutatások világszerte komoly elismertségnek örvendettek. Éppen ezért roppant zavarbaejtő az a kérdés, hogy ilyen szellemi teljesítményre képes orvosi réteg hogyan tudta kiszolgálni embertelen módszerek alkalmazásával a nácikat?” – teszi fel a kérdést Wells a brit Guardian-nek nyilatkozva.

Élenjártak a tudományban

Német orvosok fedezték fel a röntgensugarak és az azbeszt egészségre káros hatását, ők fejlesztettek ki először nagyteljesítményű elektronmikroszkópot, de igen komoly felvilágosító kampányt is szervezetek az alkohol és a dohányzás hatásairól is.

Szintén a nácik hívták fel a figyelmet a rendszeres önellenőrzés fontosságára, amivel a különböző mellkasi tumorok már kialakulásuk fázisában észlelhetőek.

Más kérdés, hogy mindezen progresszív elemeknek volt egy olyan felhangjuk is, amely a mai orvostudomány számára természetesen elfogadhatatlan.

A dohányzással ugyanis nemcsak az volt a baj, hogy rákot okozhat, hanem az is, hogy az nem volt a germán fajhoz méltó dolog. A zsidók, akik maguk is egy legyőzendő betegségnek számítottak a nácik szemében, a cigarettázás propagálása révén akarják gyengíteni az árja fajt – szólt a dohányzás ellenes érv. A közegészségügyi és antialkoholista kampányok érvei sem álltak távol ettől a fajta indoklástól, így alapvetően azt lehet mondani, hogy egy nemes cél mögé hamis indokokat sorakoztattak fel. Minden egészségügyi kampánnyal azt vélték bizonyítani, hogy az árja faj nem tehet olyat, amit az alsóbbrendűek dicsőítenek.

Orvosi etika és orvosi gyakorlat

Hitler, aki egyébként vegetáriánus volt, a német nép orvosának tekintette magát, aki megszabadítja a beteg részektől az árja fajt, Himmler pedig a Waffen-SS elit alakulatainak a vitaminok és ásványi anyagok elengedhetetlen fontosságáról tartott előadást.

Mindazonáltal az Amerikai Egészségügyi Szövetség és a Holocaust Múzeum által közösen szervezett előadássorozaton olyan kérdésekre keresik a választ, melyek a náci orvosok gyakorlata révén kerültek először az orvosi etika érdeklődésének középpontjába.

A génkísérletek, az őssejtkutatás vagy a hadifoglyok mentális befolyásolása máig az orvosi etika alapkérdéseinek számítanak.

Az előadássorozat célja az, hogy felhívja a figyelmet azon határvonalra, ahol is a gyógyításra felszentelt emberek már nem gyógyítanak, hanem gyilkolnak, ahol az orvostudományi kutatások kínzásokká alakulnak át. „Az orvosi etikának ma is alapkérdése az, hogy ha minden ember azonos elbánásban kell, hogy részesüljön, akkor mit tudunk kezdeni az egyes etnikai vagy faji csoportok egészségügyi állapota között kimutatható különbségekkel. Azt reméljük, hogy az orvosi tudás és az erkölcs harmóniába hozható, előadássorozatunk pedig éppen ezt segítheti elő” – mondta Alan Wells a Guardian brit napilapnak.