A nők bukása – tehenek okozták?

Az anyajogú társadalmak elsődlegessége közismert a történészek, a kultúrantropológusok, a régészek és a néprajzosok körében. Erre igen eklatáns példa a mitológiában Pandóra szelencéjének története: a gonoszság „női” eredete is arra vezethető vissza, hogy a matriarchális struktúrák felbomlottak, s addigi „jó” főistennőt, Pandórát be kellett „feketíteni”. A nőuralmat ugyanis a férfijogú (patriarchális) társadalom váltotta fel. Mindez tehát nem újdonság, az azonban máig nem tisztázott, hogy milyen körülmények között ment végbe a matriarchálisról a patriarchális szerkezetre való átállás.

Brit kutatónők a marhatenyésztésben vélik felfedezni a fő okokat. Az eddigi teóriákkal szemben, mint például a nagyobb fizikai erő, az erőteljesebb fellépés, az agresszivitás és a hatalomvágy nagyobb mértéke a férfiaknál, a tudósok szerint inkább a „tehenek emelték fel a férfiak ázsióját”.

Clare Holden és Ruth Mace, akik a londoni egyetem kutatói afrikai törzseknél végzett vizsgálataikra hivatkozva állítják azt, hogy a marhatenyésztés szerepének fokozódásával párhuzamosan szorulnak vissza a nőjogú társadalom jelenségei. A brit kutatónők bantu törzsek szokásait elemezték, és kimutatták, hogy az állattartás jelentőségének növekedése hozzájárulhat ahhoz, hogy az öröklődés a korábbi nőági helyett a férfiak vonalán menjen végbe. Ugyancsak a szarvasmarhák elterjedésével párhuzamosan mennek végbe változások a nyelvben és a tárgyi kultúrában is, ahogyan azt lingvisztikai és régészeti kutatások is bizonyítják.

A vizsgálatok kimutatták, hogy a nőjogú társadalmakban a mezőgazdasági tevékenység elsősorban a földművelésre alapozódik. A földművelésnél ugyanis az örökösök, a fiúk és a lányok között nincs döntő különbség, ezt a tevékenységet mindkét nem egyaránt képes elvégezni, s ebben az esetben a nőági öröklődés az elterjedtebb. Ám az állattenyésztés olyan igényeket vet fel, mint például a védekezés a tolvajok ellen, és így persze a fiúk által nevelt csordák jobban bővülhetnek, mint a lányok által gondozottak. Az állattenyésztéssel foglalkozó társadalmakban ezért fokozatosan a férfiak szerepe válik dominánssá, és az öröklődés is az ő vonalukon folytatódik.

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák: a marhatenyésztés nem minden kultúrkörben terjedt el, és ezért nem általánosítható egyszerűen az elméletük. De még azoknál a törzseknél sem mindig tapasztalható a matriarchális társadalom feladása, amelyek kifejezetten állattenyésztéssel foglalkoznak. A brit tudósok teóriáját tehát még további vizsgálatoknak kell igazolniuk.