Török kori evezőt rejtett a kút fala

Fotók: Somogyi Krisztina

„Az evezőlapát egy 17. század második felében épített, deszkákból ácsolt kút oldalfalából került elő. Talán eltörhetett a nyele, ezért használták fel a kút bélelésére” – nyilatkozta Liska András, a Békés Megyei Múzeumok Igazgatóságának régésze, hozzátéve, hogy a terepen dolgozó csapat (amelynek Gallina Zsolt, Hornok Péter, Somogyi Krisztina, Varga Sándor voltak a tagjai) összesen négy kutat tárt fel. A kutak nagyjából öt méter mélyek voltak, s a faanyaguk az eltemetés, illetve a talajvíz miatt nagyon jó állapotban maradt meg.

S hogy miként került egy evezőlapát Békéscsaba határába? „Néhány száz évvel ezelőtt kiterjedt vizenyős területek, tavak terültek itt el. Sok helyütt csónakokkal jártak az emberek, így az evező mindennapi használati tárgy lehetett” – jelentette ki Liska András.

A feltárt kutak mellett azonban nem volt a korszakban település. Így valószínű, hogy a környékbeli pásztorok használhatták az állatok itatására azokat.

A leendő agyagbánya 5 hektáros területén más korszakok emlékeit is megtalálták a szakemberek. A leletek szerint elsőként a szarmaták telepedtek itt le, s előkerült az iráni eredetű lovasnép egy temetője is. A gazdagabb sírokat sajnos már régen kifosztották, így viszonylag kis számban bukkantak fibulákra, nyak- és karperecekre.

A szarmaták után a késő avar korban telepedtek meg a területen és sikerült azonosítani hat Árpád-kori építmény nyomát is.

A legjelentősebb leletek mégis a kutak. Ezeket deszkáira szedték, s jelenleg cukros oldatban tartósítják. Liska András reméli, hogy a megyei múzeumban hamarosan bemutathatják a több mint három évszázados emlékeket.

Talajvízzel küzdve tárták fel a kutakat: képgaléria a Műemlékem.hu magazinjában.