7 ezer tonna aranyrúd

A 24 méterrel a felszín alatt kialakított teremben 533 ezer darabot tárolnak az egyenként 12, 2 kilogrammos, 360 ezer dollár értékű aranyrudakból. A 122 elkülönített tárolóhelyiségben felhalmozott kincsnenek csak töredéke van az Egyesült Államok tulajdonában, 90 százalékuk külföldi országoké, központi bankoké és nemzetközi intézeteké. A New Yorki Szövetségi Tartalékbank az Egyesült Államok központi bankjának szerepét betöltő Szövetségi Tartalékbank-rendszer (Federal Reserve, Fed) 12 regionális fiókjának egyike.

„Az arany ellenállhatatlan” – olvashatják a látogatók a Goethe-idézetet, amikor lifttelbleereszkednek a több méter vastag, acélszerkezetű falakkal körülvett trezorba. A világ monetáris aranykészletének 22 százalékát őrző terembe egyetlen bejárat vezet: az érdeklődők egy 90 tonnás acélhengerbe vágott, 3 méter hosszú járaton keresztül juthatnak be. A kívülről kézi erővel, egy nagy kerék elforgatásával működtethető henger függőleges tengelye mentén fordul el a 140 tonnás vasbeton keretben. Az idő- és kombinációs zárakkal nyíló hengert – amely lég- és vízmentesen lezárja a széfet – egyszerre csak több banki alkalmazott tudja együttesen kinyitni, ugyanis az összes kódot senki sem ismeri. A mechanikusan forgatható hengert nem veszélyezteti áramkimaradás, és az egész trezort zárt láncú kamerahálózat felügyeli. A veszély esetén működésbe lépő biztonsági rendszer a föld alatti járatokat és a bank kijáratait alig 25 másodperc alatt lezárja.

A teremben világoskékre festett rácsos ajtók mögött hevernek az aranykészletek, amelyek döntő hányada 36 ország tulajdonában van, amelyeket számok jelölnek. Az Amerikai Egyesült Államok aranykészletének nagy részét azonban nem itt, hanem a Kentucky állambeli Fort Knoxban, illetve a New York állambeli West Pointban tárolják. Kisebb amerikai aranykészlet található továbbá Denverben, Philadelphiában és San Franciscóban is. Az Egyesült Államoknak összesen 236 milliárd dollárnyi aranykészlete van, ebből minden egyes amerikaira 777 dollárnyi érték esik.

A dél-manhattani széfben őrzött, 99, 5 százalékos tisztaságú aranyrudak nagy részét a 20. században, főleg a második világháború után öntötték, a trapéz keresztmetszetűeket külföldön, a téglalap keresztmetszetűeket az Egyesült Államokban.

A külföldi országok azért választották a New Yorki bankot aranytartalékaik tárolásához, mert széfje különleges biztonságú, és mert a világ egyik vezető pénzügyi központjában található. A döntésben szerepet játszik továbbá az Egyesült Államok stabilitása és gazdasági ereje is.

Amikor 1924 szeptemberében megnyílt a New Yorki Fed, a külföldi letétek nagysága mindössze 26 millió dollár volt. Ez az összeg 1931-ig 458 millióra növekedett, a nagy depressziónak nevezett gazdasági válság nyomán viszont 1935-ig 9 millió dollárra apadt (a külföldi kormányok elvesztették bizalmukat a nemzetközi pénzügyi rendszer működésében, és szükségük volt aranytartalékaikra). A második világháború fenyegetése azonban megfordította a trendet: 1936 és 1939 között több mint egymilliárd dollárnyi aranyat helyeztek el a banknál. A készlet nagysága a háború végén, 1945-ben elérte a 4 milliárd dollárt, majd 1971-re 14 milliárd dollárra nőtt. Ezek a számok a bank hivatalosan rögzített árfolyama alapján számolt adatok; ez az árfolyam az utóbbi 200 évben mindössze négyszer változott, legutóbb 1973-ban, amikor a ma is érvényes 42, 22 dolláros unciánkénti árfolyamot állapították meg. A piaci ár ennek többszöröse (meghaladja a 900 dollárt), így ma már egyetlen állam sem értékesíti aranyát a hivatalos banki árfolyamon, azt csak könyvelési célokra használják.

A turisták nem fényképezhetnek, és semmilyen elektronikus eszközt nem vihetnek magukkal, sőt még a jegyzetfüzetet is le kell tenniük a bejáratnál. Mindössze annyit engednek meg nekik, hogy a trezorban megsimogathassanak néhány aranyrudat az egyik tároló helyiség rácsán keresztül. A látogatók láthatják továbbá azt a hatalmas mechanikus mérleget is, amelyet tranzakciók idején a banki alkalmazottak ma is használnak az arany leméréséhez. A legendás pontosságú mérleg egy rizsszem súlyát is ki tudja mutatni.

A New York-i Fed nem csak arról híres, hogy széfjében tárolják a legnagyobb aranykészletet, hanem arról is, hogy ott semmisítik meg a forgalomból kivont, elhasználódott dollárbankókat. Naponta mintegy 105 millió dollárnyi papírpénz darálnak le – a pénztömeget korábban elégették, ma már felaprítják. Az egydolláros bankjegyeket átlagosan 18–22 hónap használat után vonják ki a forgalomból, míg a 100 dollárosok csak 8–10 év alatt kopnak el.

A bank földszinti kiállítási terében több remek dollárhamisítványt is meg lehet tekinteni, olyanokat, amelyek csak csúsztatható nagyítólapok segítségével különböztethetők meg a mellettük levő valódiaktól. A bank numizmatikai gyűjteményének különleges darabjai között látható a világ legdrágább pénzérméje, egy 1993-as Double Eagle 20 dolláros, amelyet a Sotheby’s 2002-es aukcióján valamivel több mint 7 millió 590 ezer dollárért értékesítettek. Ugyancsak ki van állítva egy arany százkoronás érme az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből Ferenc József császár arcképével.

A New Yorki Szövetségi Tartalékbank mészkőből és homokkőből emelt 14 emeletes épülete elüt a környező felhőkarcolók modern acél- és üvegszerkezeteitől. A Liberty Street 33. alatti olasz reneszánsz stílusú építményt – amelyet a 15. századi gazdag firenzei családok palotáinak mintájára terveztek – 1980-ban nemzeti történelmi emlékhellyé nyilvánították.