Sírok és kápolna a vármegyeháza alatt

A teljes területet még nem tárták fel, ám most néhány kutatóárkot nyitottak a folyosók, termek alatt.

„Egyelőre csupán néhány kutatóárkot nyitottunk a 19. század elején épült vármegyeháza folyosói, termei alatt, azonban máris nagyon sok értékes adathoz jutottunk, amelyek kiegészítik, módosítják azt, amit eddig a területről tudni véltünk” – nyilatkozta a helyszínen Petkes Zsolt feltáró régész.

A szekszárdi vármegyeházához kapcsolódó romok egyszerre ismertek és ismeretlenek. A 11. század második felében épült bencés apátságnak és templomnak a története ugyanis már a kezdetektől fogva viszonylag jól dokumentált. Így tudjuk, hogy I. Béla alapította 1061-ben. Miután Dömösön a leszakadt trónus miatt később végzetesnek bizonyuló sérüléseket szenvedett, itt temették el 1063-ban.

A királyi temetkezés pontos helye azonban nem ismert. Korábban úgy tartották, hogy minden bizonnyal az apátsághoz tartozó templom központi helyén lehetett. Ennek a centrális alaprajzú épületnek a helyreállított, s némi betonnal kiegészített romjai ma is láthatók a vármegyeháza udvarának egyik oldalán.

Az apátság és a templom azonban sokat változott a középkor során. Többször átépítették, felgyújtották, kifosztották, a későbbiekben várrá alakították át. A török kor után újjáépítették a templomot, azonban 1794-ben ismét leégett. A területen a későbbiekben több kezdeményezés után Pollack Mihály tervei szerint építették fel a ma is álló vármegyeházát.

„Az udvar másik oldalán, szemben a templom alapfalaival, eddig még nem folyt régészeti feltárás, azonban biztos, hogy ott lehettek az apátság épületei, amelyekből kis szerencsével maradhatott valami” – mondta el Petkes Zsolt.

A régészek most azonban nem az udvar, hanem az átépítésre váró vármegyeháza folyosóján, termeiben végezhettek feltárást. A munka már csak azért is fontos volt, mert a ’60-as–’70-es években az udvaron álló templomromot feltáró Kozák Károly régész arra a következtetésre jutott, hogy Béla király nyughelye eredetileg nem a centrális alaprajzú templomban, hanem egy mellette álló kápolnában lehetett. A kápolnát ugyan a fölötte álló vármegyeháza miatt nem találhatta meg, azonban annak helyét 18. századi felmérési rajzok alapján megbecsülte.

„A feltételezés a mostani feltárás szerint részben igaznak bizonyult” – jelentette ki Petkes Zsolt. A vármegyeháza alatt folytatott feltárás valóban napvilágra hozta ugyanis egy kápolna maradványait, ez azonban gótikus stílusban, Béla koránál jóval később épült, talán egy jelentősebb apát temetkezési helyéül. A gótikus épületet hozzáépítették az apátsági templomhoz, a kettő között árjási lehetőséget alakítva ki.

Az egyik terem padlója alatt Árpád-kori sírok is előkerültek. Apátság lévén egyházi személyek temetkezéseire lehetett volna számítani, azonban a valószínűleg 12. századi sírokba a sírmellékletek szerint világiakat temettek. Ilyen sírok viszont nem apátsági, hanem plébániatemplomok mellett kaptak általában helyet.

„Elképzelhető, hogy valahol a közelben állt egy plébániatemplom is” – magyarázta Petkes Zsolt. A feltételezés már csak azért is helytálló lehet, mert bizonyítottan nem tudják a szakemberek, hol lehetett a középkori Szekszárd plébániatemploma.

A vármegyeháza alatti részleges feltárás sok megválaszolatlan kérdést hagyott, így a munkát folytatni kell. A klasszicista épület felújítását szerencsére úgy tervezik, hogy abban helyet kapjanak és megtekinthetők legyenek a középkori romemlékek is. Így akár az is elképzelhető, hogy a feltárások lezárultával lesüllyesztett padlószinten tehetünk sétát az épület belsejében a konzervált kápolna- és templomfalak között.

Képgaléria a vármegyeháza alatt talált középkori falakról a Műemlékem.hu magazinjában.