Népcsoportok Afrikában: wodaabék, akiknél egy éjszakára mindenki szabad

A Száhel övezet kelet–nyugati irányban húzódik végig Afrika testén, Csád keleti határaitól egészen Szenegálig, szívében egy több mint egymillió négyzetkilométernyi területű országgal: Nigerrel. Az év nagy részében ez a vidék olyan, mint egy izzó kemence. A wodaabék ebben a zord környezetben marhapásztorkodásból tengetik életüket, így állandóan mozgásban vannak új legelők után kutatva.

Nigerben mintegy 65 ezer wodaabe él. Kis családi közösségekben vándorolnak. Roppant büszkék nomád életmódjukra, és állataikhoz fűződő különleges kapcsolatukra: „Beszélni tudunk a marháinkkal. Van egy különleges nyelv, és ha szólunk nekik, akkor odajönnek hozzánk. Megmondjuk nekik, hogy mikor kövessenek bennünket, mikor álljanak meg és mikor kezdjenek legelni.” – mondja egyik pásztor.

Ők Afrika egyik utolsó nomád pásztornépe. A kegyetlen aszályok súlyosan megtizedelik a csordáikat. Az éghajlatváltozás és a terjeszkedő mezőgazdaság miatt egyre több wodaabe kénytelen városokban élni és boldogulni, így ősi életmódjuk veszélyben forog.

A világ legszebb népének tartják magukat
A wodaabe férfiaknál az arcfestés kulturális identitásuk része. De a nőket is vonzza, különösen az éves szépségverseny a Geerewol idején, amelyet az esős évszak végén rendeznek. Az év fénypontját jelentő verseny hét nap és hét éjszakán keresztül tart, és remek alkalmat nyújt arra, hogy a különböző közösségekben élő férfiak és nők összeismerkedhessenek.

Kounche és barátja, Mena teáznak:
– Szórakozásból veszünk részt a Geerewol-on – mondja Kounche –. Ha nőt is szerzünk, az csak még jobb. Mindannyian kifestjük az arcunkat és szép ruhát viselünk. – Mena gyakorlatiasabb:
– Én azt szeretem legjobban, amikor új nőket találok és a bozótosba megyek velük.” Feleségeik ugyanilyen lelkesen várják az év fő eseményét:
–Nagyon szeretjük a férfiakat nézni a Geerewol-on. Egyetlen pillantásunkból tudják, ha tetszenek és már visznek is magukkal – meséli Kounche felesége.

A lányokat kisbaba korukban pengével vágják meg, faszénport szórnak a sebbe, és így készítenek tetoválást. Mindkét nem ásványi anyagokból készült arcpakolással ápolja bőrét. A wodaabe nők egyébként a házasságon belül viszonylag nagy szabadságot és mozgásteret élveznek. Ha nem boldogok a házasságban, új férjet választhatnak.

Az arcfestés kulturális identitás része

Két feleség: egy szerelemből, egy üzletből
Egyelőre azonban Kounche és neje, Yahya gondolatai egy fontosabb esemény körül forognak: Kounche második arát választ magának.
– A feleségem nem fogja bánni. Csak az zavarja őket, ha a férj barátnővel állít haza. Ha feleségül veszi az új nőt, a neje nem bánja.” – mondja a férj …
– Együtt élek majd a második nővel, ha a férjem úgy akarja. Minden megy tovább a maga útján. – helyesel az asszony.

Kounche-nek 15 állata van, amelyeken holnaptól Yahya kénytelen lesz osztozni férje új arájával. Pontosaban csak tizenkettőn, mert szokások szerint a vőlegény három marhát ajándékoz a menyasszony családjának, havonta egyet. Fatima, az új ara egészen addig nem hálhat Kounche-vel, amíg az utolsó, a harmadik tehenet át nem adják a szüleinek.

Yahya a Geerewol idején szeretett bele Kounche-be. Úgy döntöttek, együtt maradnak. Ezt a fajta szerelmi házasságot „teegal”-nak nevezik. Az új házasság más. Kounche szülei állapodtak meg róla, amikor a fiú még kicsi volt. A wodaabék a szülők által elrendezett házasságot „koobgal”-nak nevezik.

A koobgal házasságban a fiú szülei hétéves korában kérik meg a lány kezét a szüleitől. Aztán várnak, amíg felnő, és ha tizenöt éves lesz, akkor a férje magához veszi. Kounche jól tudja, milyen előnyökkel jár, ha két neje van.

– Az új feleségem segít majd Yahyának a munkában, így többet elvégeznek. Együtt fognak lakni. Egy ágyban alszanak, lábbal egymásnak. Egyik éjjel az egyikkel hálok, a másik éjjel a másikkal. – mondja a férfi.

A férfiak finom formákat fonnak a hajukba. Gyakran használnak szemkihúzót még idős korban is.

Legfőbb erény a lelki fegyelem
A Wodaabék különleges módon birkóznak meg a nehézségekkel, és a heves érzelmekkel. Ezt a türelmes belenyugvást ők „munyal”-nak nevezik. A munyal egy olyan összetett ősi viselkedési kódrendszer része, amely a kereszténység és az iszlám terjedését is túlélte. Egy másik ilyen fogalom a „pulaaku”, melynek jelentése a lovagiassággal rokonítható. A Wodaabék legfőbb erénye a türelem, az önuralom, a lelki fegyelem, a megfontoltság, a szerénység és mások tisztelete. Emellett „semteende”-t is tanúsítaniuk kell. Utóbbi azt jelenti, szemérmesség. Alázatot és szemérmességet kell tanúsítani a házastárs családja, és az idősek felé. Tisztelni kell őket, és mindent, amit mondanak.

A wodaabék számára a szép megjelenés mellett a belső szépség, a „togu” is rendkívül fontos. Akinek van togu-ja, az mindenkinek tetszik. Festékkel is kicsinosíthatja magát az ember, a togu azonban egyfajta veleszületett jóság.

Ne szólj közbe! Inkább egyáltalán ne szólj!
A wodaabe kultúrát megannyi tabu színesíti, ám talán mind közül a legkülönösebb az, amely megtiltja, hogy a szülők beszéljenek elsőszülött gyermekükkel. Miután megszületik, az apa és az anya nem szólhat hozzá felnőtt koráig. Ennek a szokásnak a következménye, hogy a gyerekek nagyon hamar beilleszkednek a tágabb családba, és elhalmozzák őket szeretettel.

Dzsinnek
A wodaabék hisznek a dzsinnekben, akik alakváltó szellem lények: emberi és állati alakot egyaránt felölthetnek. Nem minden wodaabe látja a dzsinneket, csak egyes kisgyerekek és néhány felnőtt. „A dzsinnek megjósolják a jövőt. Csak bizonyos napokon jelennek meg. Nem látjuk őket minden nap.”
Talizmánokat viselnek: növényeket és ásványokat kevernek össze, majd egy kis bőr erszénybe varrva a testükre akasztják. Janari testvére, Kabu beszél erről: „Ezt a talizmánt az apámtól kaptam ajándékba. Soha nem használjuk ártó szándékkal. Csak a családunkat és a teheneinket védelmezzük vele.”

Kounche fejpántot visel, amelyben a gyógynövényeknek bámulatos tulajdonságai vannak.
– Ezzel ki lehet védeni a bot-, és kardcsapásokat. Ha valaki ártani akar nekem, visszaüt rá. Különleges anyagokat használunk hogy felkeltsük a nők érdeklődését. Néha mágia nélkül is sikerül ismerkedni, de olykor rá kell segíteni.

A nőknek nem kell talizmán ahhoz, hogy férfit szerezzenek.
– „Ha olyan férfit látok, aki tetszik – mondja a lány –, szedem a holmim, és vele megyek. Ez a szerelem, nem mágia. Nekem nem kell mágia.”

hét nap és hét éjen keresztül

Ünnep!
Több mint ezer wodaabe jött el Tchintabaraden-be, az idei Geerewol-ra. A Száhel minden részéről érkeznek, sokan napokig utaznak, mire elérnek a sivatagnak erre az elszigetelt területére. Régi barátokkal és családtagokkal találkoznak, és megosztják egymással a híreket. „Sok itt a nő!” „Hemzsegnek a lányok!”

Kounche-t nagy meglepetés éri. Új arája, Fatima egy férfival érkezett a fesztiválra. Koobgal házasságról lévén szó, a nő a házassági szertartás befejező rítusáig, vagyis még két hónapig nem él vele, és amíg Fatima szabad, azt tesz, amit csak akar. Az egyedülálló lányok szeretőt választhatnak a Geerewolon, és itt még a boldogtalan házasságban élő asszonyok is új férjet kereshetnek maguknak.

A táncosok úgy tartják, hogy az éneklés felszínre hozza belső szépségüket, amitől ellenállhatatlanok lesznek a nők számára. A nők felmérik a versenyzőket. Kounche és barátai mindent beleadnak, hogy vonzerejüket kinyilvánítsák. Ritka, és igen értékes képességnek számít, ha egy férfi ki-be tudja forgatni a jobb szemét. Mena speciális ajakrezgetős technikát alkalmaz.

A nők alig észlelhető pillantásokkal és kézmozdulatokkal jelzik tetszésüket. A lelkesedés szemmel látható hiánya a szerénység, vagyis a „semteende” megnyilvánulása. Egyes párok visszafogott mozdulatokkal egyeznek meg, hogy az este folyamán még találkoznak. A pár nélkül maradt férfiak pedig egész éjszaka folytatják a táncot. A Geerewol hét nap és hét éjen keresztül tart, vagyis alaposan próbára teszi a férfiak állóképességét és kitartását.

A Channel ajánlata Azt az átmeneti zónát, amely a Szahara és a tőle délre elterülő füves legelők találkozásánál húzódik Szenegáltól egészen Csádig, összefoglalóan csak Száhel-övezetként szokták emlegetni. Itt él Afrika egyik utolsó hamisítatlan nomád népcsoportja, a wodaabe, melynek csak Nigériában több mint 60 ezer tagja van. A National Geographic filmjében megismerkedünk egy kislánnyal, aki hétévesen jegyezte el magát vőlegényével, találkozunk egy fiúval, aki a wodaabe öltözködési és sminkelési hagyományokkal ismerkedve készül a felnőtté válásra, és természetesen ellátogatunk a Geerewol fesztivál legizgalmasabb eseményére, a fiatal férfiak számára megrendezett szépségversenyre is. A film október 16-án (pénteken) 19 órától tekinthető meg.

A nők frizurája több különálló részletből áll. Elől feltűnő kontyban fogják össze a hajukat. Ezt idősebb korban eltávolítják

Egy hét szinte folyamatos táncolás után a Geerewol lassan véget ér. Odahaza, a táborban Yahya és Mariama is talált szórakozást. Kounche és Mena pedig már útban van hazafelé. Véget ért az esős évszak és vele együtt a fesztivál is, a wodaabék élete pedig visszatér a rendes kerékvágásba: folytatják a harcot az életben maradásért és a szépségért.