Különleges építmények: a jövő olajfúrótornyai

Naponta több mint 80 millió hordó olajat és több mint 7 milliárd köbméter földgázt emésztünk fel. A válság rákényszeríti a vállalatokat, hogy a bolygó legkietlenebb vidékein folytassák a kutatást. Az Északi tenger viharait már évezredekkel ezelőtt is rettegték. 25 méteres hullámokat is megfigyeltek itt. A tenger mélyére temetve azonban 15 milliárd hordó olaj és 5 trillió köbméter földgáz rejlik, ez pedig bármilyen áldozatot megér.

Petróleumra éhes ragadozó
A készleteket feltáró építménynek olyannak kell lennie, mint a Noble Piet. A 9700 tonnás monstrum egy petróleumra éhes ragadozó, amely tökéletesen alkalmazkodott a feladatához. Bejárja a Föld óceánjait, és több mint 7 kilométerrel a tengerfenék alá is lefúr az ott rejtőző olaj- és gázmezőkig. Aktuális bevetésén egy csaknem 350 millió dollár értékű földgázmezőt kell megfúrnia. Mégis tény, hogy az ilyen helyeken fúrt kutak fele semmit sem ér.

A Noble Piet más, mint egy hajó. Három sarkán 100 méter hosszú, felhúzható lábbal rendelkezik. Amikor elér a kijelölt helyre, erős motorok süllyesztik a lábakat a vízbe, és mélyen az iszapba. Olyan stabil, hogy még egy erős északi-tengeri vihar idején is folytathatja a fúrást.

A 45 méter magas fúrótoronyból induló fúrófejet a berendezés minden elemének ki kell szolgálnia. A művelethez akár 80 ember munkájára is szükség lehet, ezért 4 emeletet csak a szálláshelyek tesznek ki. Ez alatt az acéltörzs zsúfolásig van tömve gépekkel. Közéjük tartozik a hat 1200 lóerős dízelmotor, amely a fúrót működteti, és biztosítja a szünet nélküli áramellátást.

Bár a tudósok megmondták, hogy hol dolgozzanak, még legalább 8 hét kell ahhoz, hogy átfúrják a sok kilométer sziklát, és rátaláljanak a földgázmezőre – ha rátalálnak egyáltalán.

A Noble Piet fúrómunkásainak, akik magát a fúrót üzemeltetik, előbb több mint 500 csőszakaszt kell felcipelniük a főfedélzetről a toronyhoz. Egy elem 10 méter hosszú, és csaknem fél tonna a tömege.

Tony Wilpshaar fúrásvezető feladata fenntartani az éberséget és a biztonságot. A fúrás gazdasági ügy. A becslések szerint a kút kifúrása 58 napot vesz igénybe. Ha ennél tovább tart, azért őt terheli a felelősség. A hatékonyság érdekében a fúrómunkások a csöveket hármasával előre összekapcsolják, és felhalmozzák az egyik sarokban. Amint valamennyit előkészítették, végre nekiláthatnak a fúrásnak.

A gázmező eléréséhez viszont ferdén kell fúrniuk, mintegy negyven sziklarétegen át. A fúrócső súlyának áthelyezésével Noel szabályozhatja a fúrófej irányát. Ilyen roppant teher alatt az acélcső hajlékonnyá válik. Noelnnek azonban oda kell figyelnie, a kőzetben ugyanis nagynyomású sós vízlencsék rejtőznek. Ha a fúró egy ilyet érint, a víz olyan nyomással tör fel a csövön, hogy a kutat, de magát a fúrófedélzetet is tönkreteheti. Úgy kell átvezetni a fúrót a vízlencsék között, mint egy tűt, amely kilométerekre van tőle, és nem látható.

Amint az egyik csőszakaszt elnyeli az üreg, a fúrómunkások újabbat csatlakoztatnak hozzá. Ezt addig ismétlik, amíg – reményeik szerint – elérik a célterületet. Legalább 8 hétig tart, ha minden jól megy.

Beomlás ellen
A műszereket éberen szemmel kell tartani. A nyomás visszaesése vagy a fúrás sebességének hirtelen változása a katasztrofális beomlás előjele lehet. A beomlás során a furat falai szakadnak le. Ez tönkreteszi a kutat, a fúrófej pedig beszorul, több ezer méterrel a föld alatt. A fúrómunkások viszont fúróiszapot vetnek be a beomlás ellen. Ez nem sár, hanem vegyi anyagok keveréke, amelyet a fúrófej kenésére és hűtésére szivattyúznak az aknába. A fúróiszap súlyával a furat falának feszül, és megakadályozza, hogy az beomoljon. Minden kőzettípushoz másféle fúróiszap-keverékre lehet szükség. Ahogyan a testünkben a vért, a fúróiszapot is kifinomult keringési rendszer szállítja. Az anyag olyan értékes, hogy szinte minden cseppjét újra felhasználják. És környezetbarát is, így a törvények megengedik, hogy a hordalékát visszaszórják a tengerbe. Ha mérgező hatású olajiszapot használnának, akkor a kifúrt kőzet minden morzsáját a partra kellene szállítaniuk. Az energiavállalatok korábban a szennyezett követ is a tengerbe szórták. Ma a világon a tengerbe kerülő olajnak csupán 5%-a származik a nyersolaj-kutatásból és -kitermelésből.

Robbanás és tűz!
1988 júliusán robbanás szaggatta szét az északi-tengeri Piper Alpha fúrófedélzetét. Az első robbanást gázszivárgás okozta. Olyan szörnyű volt az ereje, hogy rendezett kiürítésre nem jutott idő. Az egész szerkezet lángokban állt, az aljától a csúcsáig. Az ott dolgozó 225 munkás közül 167 nem tért vissza. Többségükkel a mérgező gázok végeztek. A hivatalos vizsgálat a biztonsági előírások többszöri áthágására derített fényt, és számos reformhoz vezetett. A Piper Alpháé volt a legszörnyűbb, de korántsem a legutolsó az olajfúró tornyokon történt balesetek közül.

A Channel ajánlata A világ energiaéhségének rohamos növekedése következtében az olajtársaságok ma már olyan kőolaj- és fölgázkészletek megcsapolására is rákényszerülnek, amelyek kiaknázása a hatalmas beruházási költségek – valamint a gyakran szélsőséges időjárási viszonyok – miatt korábban nem lett volna nyereséges. A Mexikói-öböl egyik leghatalmasabb fúrótornyát a hurrikánszezon elején rendszeresen védett helyre kell vontatni, az észak-atlanti-térség egyik hasonló létesítményét pedig a nyaranta dél felé sodródó jéghegyektől kell félteni… A National Geographic filmje a világ „legveszélyeztetettebb” fúrótornyai mellett a rájuk támadó természeti erőkkel is megismerteti a nézőket. A National Geographic Channel Különleges építmények című sorozata olyan mérnöki csodákkal ismerteti meg a nézőket, amelyek megtervezése és kivitelezése néhány évtizeddel ezelőtt még teljességgel elképzelhetetlen lett volna. Az aktuális rész október 20-án (kedden) 18 órakor tekinthető meg.

Ma egy olyan fúrófedélzeten, amilyen a Noble Piet, a dolgozók a biztonsági gyakorlatok végtelennek tűnő során vesznek részt. A korszerű mentőcsónakok a tűzön is képesek átkelni. A mentőhajó pedig a nap 24 órájában körülöttük köröz, készen a katasztrófára.

Nehéz élet
A kockázat magas, 1980 óta több mint 350 északi-tengeri olaj- és gázbányász vesztette életét. De a fizetés sem alacsony. Hat hónap munka bére elérheti a 100 ezer dollárt. Ez a világ minden tájáról csábítja a dolgozókat.

A művelet naponta több mint 55 ezer dollárt emészt fel. Ez az oka, hogy a gépeket és az embereket is a végsőkig terhelik: a munkások kimerítő, 12 órás műszakokban dolgoznak két héten át. Ezután helikopterrel szállítják el őket két hét szabadságra.

A munkások egy zsúfolt kabinon osztoznak másokkal. De a kabintársak ritkán találkoznak. Az étkezések közben az embereknek gyakran nincs erejük beszélgetni. A belső tér fullasztóan zárt. A honvággyal küzdő munkás a fedélzeten is csak az óceánt bámulhatja. Lemennek az edzőterembe, vagy akár még gyerekeknek szóló rajzfilmeket is néznek. Idővel a munkatársak olyanokká válnak, mint a családtagok, és mint a legtöbb családban, elegük lesz az együttlétből. Két hét után már örülnek, hogy két hétig nem látják egymást. Ám megvan a jutalom is. Két hét megerőltető munka után két hét folyamatos szabadság jár.

Üzemzavar
Amikor a Noble Piet személyzete több mint 3000 méter mélyre ért a tengerfenék alatt, közbejön valami. Az elmúlt 12 órában csupán 24 métert haladtak. Ez 150 méterrel kevesebb a vártnál. Valamilyen akadályba ütközhettek. A műszerek viszont nem jeleznek hibát. A nyomás a kútban egyenletes, a fúró pedig egyenletesen forog. Máshol kell keresni a magyarázatot. Először a kútból származó kőzetforgácsot vizsgálják meg. Világos, hogy a gondot nem az átfúrt anyag jelenti. Ez rossz hír. Ha a kút kifúrhatatlannak bizonyul, akkor 40 napot és 2 millió dollárt vesztegettek el.

A baj okát csak úgy állapíthatja meg, ha mind a 3000 méter fúrócsövet felhúzzák és ellenőrzik. Ez a fúrómunkások nehéz feladatai közül ez a legkellemetlenebb. Fel kell húzniuk a csövet, hogy valamennyi 30 méteres szakasz leszereljék, és elhelyezzék a torony szintjének sarkában. Megerőltető és piszkos munka. 8 óra kell hozzá, hogy a 300 csövet felhúzzák a furatból. A 30 ezer dolláros, gyémánthegyű fúrófej ment tönkre, amit csaknem 700 tonna cső forgatására képes ezer lóerős motor hajt. Csere, aztán újabb 8 óra telik el, mire elérik a furat alját.

Nincs jel
Noel Schembrinek két veszélyzóna között kell átvezetnie a fúrót. A fúrócső súlyának áthelyezésével kormányozhatja a fúrófejet, hogy változtasson a pályáján. Ám amikor a fej több mint 3 kilométerre van tőle, akkor egyetlen támpontja a fúrófej közelében lévő szonda, amely tájékoztatja a helyzetről és a haladási irányról. Csakhogy váratlanul elveszítik a szonda jelét. A fúrást azonnal leállítják. Lefuttatnak néhány tesztet, abban a reményben, hogy csak a számítógéppel van gond. Jel azonban még mindig nincs. A bajt tehát nem a szoftver okozza, hanem a szonda, egy 3500 méteres furat fenekén.

Ismét fel kell húzniuk a csövet, most már 400 darabot. Három napon belül másodszor. 8 hosszú órával később az utolsó, a szondával felszerelt szakasz is a felszínre kerül. Ám a 700 ezer dolláros szonda beszorult. Húsz órával később a fúrás az új szondával újraindul a kút alján.

Siker
A célig még 300 méter van hátra. Néhány nappal később a Noble Piet eléri a földgáztárolót. Mintegy két hetet vesz igénybe, hogy a felhúzott fúrócsövet betonvezetékre cseréljék. A kutat ezután a partra vivő vezetékhez csatlakoztatják. A Noble Piot küldetése itt véget ér. Elhúzzák a termelőfedélzet fölül, és elvontatják következő megbízatása felé, valahová a zord Északi-tengeren.