Az Andok ősi kultúrái is amalgámozással finomítottak aranyat

Kifinomult fémipara volt az Andok ősi civilizációinak – állítja egy régészekből és geológusokból álló kutatócsoport, aki bizonyítékot talált az arany higannyal történő finomítására.
Ez a fontos fémipari módszer napjainkban is használatban van. A folyamat lényege, hogy folyékony higanyt vegyítenek el finomra őrölt arany- vagy ezüstérccel, létrehozva így egy ötvözetet. Ezután azt leválasztják, és addig hevítik, míg higanytartalma elforr, és visszamarad a szinte teljesen tiszta arany vagy ezüst.
A rómaiak már az első században ismerték a higanyos amalgámozás technológiáját, széleskörű európai elterjedése azonban egészen a 12. századig váratott magára. Arthur Posnansky lengyel mérnök-régész már 1945-ben állította, hogy a híres inka lelőhelyhez, a Machu Picchu-hoz közel rábukkanta az amalgámozás technikájának nyomaira, a korabeli archeológusok azonban vitatták nézeteit. Szerintük az Újvilágban egészen 1557-ig ismeretlen volt az eljárás, egészen addig amíg Bartolomé de Medina gyarmatosító ki nem fejlesztette annak egy változatát Mexikóban.
A Science hírportáljának tudósítása szerint William Brooks amerikai geológus képtelen volt elhinni, hogy azok a társadalmak, amelyek ekkora mennyiségű aranyat állítottak elő, ne rendelkeztek volna a finomítás e technológiájával. Ezért perui és kolumbiai kollégáival hét, Kolumbusz előtti aranyborítás-minta higanytartalmát mérték meg. A minták közül három az i.sz. 750 és 1375 közötti Peruból származott, négy pedig Kolumbiából.
Az Andok prekolumbián civilizációinak elhelyezkedése; a mintákat e civilizációk emlékeiből vették és vizsgálták
A minták ugyanúgy magukon viselték az amalgámozás jeleit, mint a mai, Peru délkeleti részéből származó aranyborítások – számolt be eredményeiről a kutatócsapat az Amerikai Geológiai Társaság Portlandben (Oregon állam) rendezett éves találkozóján. Szerintük a technológia az egész Andokban elterjedt volt, méghozzá valószínűleg évszázadokkal azelőtt, hogy Európában széleskörűen használták volna.