Nincs sok értelme az óraátállításnak

„A nyári időszámításra történő átállás megzavarja az ember belső óráját, ahelyett, hogy segítené a hosszabb nappalokhoz szokást” – állítja Till Roenneberg és Thomas Kantermann, a müncheni Ludwig-Maximilián Egyetem kronobiológusai, akik két holland kollégájukkal közösen az eddigi legnagyobb szabású kutatást végezték el 55 ezer közép-európai lakos alvási szokásait tanulmányozva.

A napnak hiszünk, nem az órának
„Az ember biológiai órája az évszakok körforgásával, a napfelkelte alakulásával együtt változik” – mondja Thomas Kantermann. Ezáltal a természetes alvó és aktív periódusaink folyamatosan az adott évszakhoz igazodnak. „Kutatási eredményeink szerint, éppen ezt a világos órák változáshoz való alkalmazkodást segítő mechanizmust zavarja meg a nyári időszámításra történő átállás” – írják a kutatók a Current Biology című szaklapban megjelent tanulmányukban.

A kísérletben résztvevőknek részletesen be kellett számolniuk alvási szokásaikról, a hétköznapokat és a hétvégéket is beleértve. Ezekből a beszámolókból a tudósok arra jutottak, hogy a kísérleti alanyok szabadnapjaikon, amikor nem kellett időhöz kötötten felkelniük, ébredésüket a reggeli világossághoz igazították.

Egy másik kísérletben a kutatók ötven személy aktív és alvó periódusát vették górcső alá az óraátállítás előtt és utáni négy hétben, amelyhez a kérdőív mellett egy a testi aktivitást mérő eszközt is segítségül hívtak. Ez a második kísérlet ismét megerősítette a német és holland kutatók azon feltételezését, amely szerint a szabadnapjaikon a tesztalanyok napi ritmusa nem a nyári időszámításhoz igazodik, hanem biológiai órájukra hallgatva a világos-sötét periódusok vezérlik azt.

Nincs semmi értelme?
Erre alapozzák a kutatók azon elméletüket, amely szerint a március utolsó vasárnapján egy órát előre és október utolsó vasárnapján egy órát visszaállított időnek semmi valódi előnye nincs az emberiség számára. A szakemberek tanulmányukban elmondják, hogy ugyan a nyári időszámítás lassan egy évszázada használatban van a világ számos országában, annak a magatartásra és az emberi pszichére gyakorolt hatásait kevesen és nem kellő alapossággal kutatták eddig.

Az 1907-ben William Willett által kiötlött óraátállítást 1916-tól széles körben kezdték alkalmazni, először az első világháború sújtotta országok gazdaságaiban, a szén és egyéb energiahordozókkal való spórolás jegyében.

Pro és kontra
A nyári időszámítás bevezetői azzal érveltek később, hogy így meghosszabbítható a munkaidő utáni világos órák száma, amelyet az emberek szabadidős tevékenységre és sportra fordíthatnak. A nyári időszámítás hívei szerint így csökkenthető az áramfogyasztás, kevesebb a nyári időszakban a közlekedési baleset, jótékony hatással van az emberek egészségére, sőt egyesek odáig is elmentek, hogy az esti világos órák számának növekedése a bűnözés csökkenéséhez is vezet.

A téma kritikusai szerint azonban az óraátállítás árthat a mezőgazdaságnak és egyéb tevékenységeknek, amelyek összefüggésben vannak a napos órák számával. Az energiatakarékosság kapcsán a szkeptikusok pedig arra jutottak, hogy hiába sötétedik este később, ezáltal az emberek később is térnek nyugovóra, s nemhogy energiát spórolna vele a gazdaság, de további áramfogyasztást generál. A bűnözéssel kapcsolatos összefüggésre semmiféle hiteles mérés nem létezik, az egészségügyre gyakorolt hatása a plusz sportidő révén vitathatatlan, az eltolt időérzékelés viszont káros is lehet.

Jó a kereskedelemnek
Számos kereskedelmi szektor igen nagy plusz bevételhez jut a nyári időszámítás által, míg mások komoly veszteségeket könyvelhetnek el. Dörzsölik például a markukat a sportszergyártók és az éjjelnappali üzletek működtetői, jelentős bevételtől esnek el viszont a nézettségi mutatókért küzdő médiumok, a színházak és az autósmozik.

Az időváltozás a számítástechnikai cégek számára is többletfejlesztési költségeket generált, számos elektronikai eszköz képtelen alkalmazkodni ehhez, s ez zavarokat eredményezhet.

Forrás: FigyelőNet