A harcosok utolsó tánca

A szalei maszájok Kelet-Afrikában, Tanzániában élnek, számuk úgy húszezerre tehető. Félnomás marhatartó pásztornép; akik állataik húsát, vérét és tejét egyaránt fogyasztják. Különféle gyökerekből gyógyteát főznek. A főzetet összekeverik majd tejjel és húslevessel: így készül a harcosok levese, az imotori. A maszájok évszázadok óta készítik ezt a levest, és állításuk szerint ez a titka harcosaik erejének. Egyszer azonban véget ér a harcos lét. A felnövő harcosokat kortársaikkal együtt avatják – pont olyanok, mint egy érettségiző osztály –, és életük hátralevő részében már ahhoz a csoporthoz fognak tartozni, ahol a vének a tanárai és őrzői az új felnőtt-csoportnak.

A felnőtté avatási szertartás az eunoto. Megszervezése hatalmas feladat, előtte a felnőtteknek hónapokig a helyszínen kell élniük. A szertartáshoz felállított, ideiglenes épületet Manyattának hívják.
.

A lányok sem maradnak el
A harcosok barátnői is itt vannak. Kicsinosították magukat, és nem riadnak vissza egy kis flörtöléstől: „Nem vagyunk férjnél. Ti sem vagytok férjnél. Szabadon szerethetünk.” A maszáj kultúrában a nőket két csoportba sorolják: nem körülmetélt lányokra és körülmetélt nőkre. A harcosoknak tilos körülmetélt nővel szexuális kapcsolatot létesíteniük. Azt viszont elvárják tőlük, hogy szoros kapcsolatot tartsanak fenn még nem körülmetélt lányokkal; olyanokkal, akik még túl fiatalok a házassághoz és teherbe sem eshetnek. Ezek a kapcsolatok persze jórészt plátóiak, különösen a legfiatalabb lányokkal.

A Channel ajánlata Az eunoto-szertartást hétévente ünneplik a szalei maszájok, és ezt eddig még senkinek sem sikerült filmre vennie. A National Geographic filmjének segítségével most először pillanthatunk be a harcosok zárt világába, és először láthatjuk, hogyan válnak felnőtté. A film október 30-án (pénteken) 19 órakor tekinthető meg.

Az anyák és nagymamák a régi szép időket emlegetik: „Bárcsak most lehetnék fiatal lány, és a harcosaink a gyógynövényfőzetek okozta mámorban megrohamoznák a manyattát, transzba esnének és habzana a szájuk!”

Oroszlánvadászat
A harcosoknak rengeteg dolguk van, nincs idejük unatkozni. Ha sikerült megölniük egy oroszlánt, égnek a vágytól, hogy ezt újra megtehessék. A maszáj harcosok számára ez rendkívül fontos próba. Bár a törvény tiltja, mégis megragadnak minden alkalmat, hogy oroszlánra vadásszanak. A hagyományok szerint minden maszáj harcosnak meg kellene próbálni megölni egy – vagy több – oroszlánt, ma azonban ez már ritkán fordul elő. Azért újra és újra eljátsszák a vadászatot, úgy, ahogy emlékeznek rá.

A fiúkból harcosok lesznek
A manyattában a kisfiúk szintén színházast játszanak. A fiúkból harcosok lesznek, akárcsak hőseikből, majd ha serdülőkorukban körülmetélik őket. Ma már a harcosok rendkívül fiatalok. Régen a maszájoknak tényleg szükségük volt a harcosokra, hogy megvédjék őket minden veszélytől. Ma a harcos életforma luxus, és sok család azt szeretné, hogy fiaik a lehető leghamarabb túlessenek rajta azért, hogy utána iskolába vagy dolgozni mehessenek.

Nagyít

Anyai jó tanácsok
Az anya jó tanácsokkal látja el fiát: „amikor felnőtt leszel, tisztelned kell a fiatalokat és az öregeket a faluban. Azt akarom, hogy legyen még egy feleséged. Egy nem elég egy férfinak. Amikor régi harcostársaid jönnek hozzád látogatóba, adj nekik szállást! Azért van a maszájoknak több feleségük, hogy amikor a volt harcostársaik meglátogatják, az egyik házban ők szállhassanak meg, a férj pedig egy másikba mehessen.” Ez a mondat nehezen érthető? Hát a maszájok ugyanazt a szót használják az otthonra és a feleségre. A jó modor megkívánja, hogy amikor a kortársak meglátogatják egy barátjukat, annak szállással kell kínálnia őket.

Férfibánat
Korán reggel a legfiatalabb harcosok útra kelnek a Nátron-tó túlsó partja felé. Száz kilométeres, több napos gyaloglás vár rájuk, hogy eljussanak az eunoto manyattához. „Mi vagyunk a maszájok állandó hadserege: az a feladatunk, hogy megvédjük népünket. A harcos életformának megvannak a maga örömei. Ha felnőtt leszek, már csak otthon fogok ülni, és lesz családom.” Az összes harcosnak megparancsolják, hogy távolítsák el hajdíszeiket. Ez kivetkőzésük kezdete. Ez az első lépés azon az úton, amikor megfosztják őket a harcosok díszeitől. Mindent le kell szedni a szertartásra, csak az eredeti hajuk maradhat. Ettől rosszkedvűek.

Ötnapos ceremónia
Az ötnapos ceremónia első napján a vének mindenkit harci vörösre festenek. A vörös okkerfestéket úgy készítik, hogy porrá őrlik a követ, és aztán a port összekeverik állati zsiradékkal. Amint rajtuk a harci festés, felkelnek és megvadulnak. Ma a harcosok felcserélik dárdáikat a felnőttkor hosszú fehér botjaival. A botok a bölcsességet és az erőszakmentességet jelképezik.

De egyelőre még a harcosok életformáját ünneplik, és igyekeznek az utolsó percig kiélvezni. Szégyenkezés nélkül kimutatják, mennyire tetszik nekik a többiek szép teste. Soha többé nem engedhetik meg maguknak ezt a luxust, hogy ennyire hiúk legyenek.

A táncok sokfélék lehetnek: a kántálástól és ugrálástól a lendületes futásig és szökdécselésig, amit enkipatának neveznek; ez ellenőrzött nemtörődömséget jelent. Ebben azt nézik, ki tud magasabbra ugrani.

„Aki nem élte át ezt az eunotót, az nem lépett ki igazából a harcoslétből. Eddig ilyen rengeteg gyönyörű hajat viseltünk, mostantól pedig fejfedőt és kabátot hordhatunk”
.
Az eunoto második napja egy másik vörös nap.

A manyattánál újrakezdődik az ünneplés. Az egyre növekvő feszültségtől vannak, akik embosónába esnek. Az embosóna extázist vagy megvadulást jelent. Ez egy transzhoz hasonló állapot, amely percekig tart. Néha a rohamot a harcosok levesébe főzött gyógynövények váltják ki, de akár a puszta izgalom is okozhatja. A roham erősségét azzal mérik, hogy hány ember kell a transzba esett lefogásához. A roham olyan gyorsan múlik, ahogy jön: amikor újra normális állapotba kerülnek, tovább folytatják az ünneplést. Mire lemegy a nap, kimerülnek a tánctól. Véget érnek a vörös napok, és egy nappal közelebb jutottak a felnőttkorhoz.

Másnap reggel a harcosok zászlót tűznek a botjaikra. Ma kezdődnek a fehér napok. A zászlókat inankánnak hívják, és díszként szolgálnak. Most a harcosok tíz kilométeres zarándokútra indulnak, hogy bemutassanak egy titkos rítust. Átkelnek egy hegyen, leereszkednek egy völgybe. Egy szent helyre mennek, ahol fehérre festik magukat.

A fehér agyagot egy szent folyó ágyából ássák ki, és vízzel keverik el. Minden maszáj tudja, hogy akit fehérre festettek, annak tilos harcolnia, és őt sem szabad provokálni. A harcosokra jellemző viselkedést el kell felejteniük.

Órákkal később a harcosok teljesen átváltozva berontanak a manyattába. A nagykudubika szarvából készült tülök hangja zeng a levegőben, amikor a harcosok büszkén megmutatják fehér csíkos testüket. Hitük szerint a fehér festék megszabadítja őket régi harcos személyiségüktől.

Másnap kora reggel a harcosok haja elkezd hullani. 49 harcost választottak ki: nekik borotválják le elsőként a fejüket, a többiek előtt egy nappal. Példának választották ki őket a többiek számára, azért, hogy a többiek kövessék őket. A kiválasztottak idegesek és félnek. Most az anyák játsszák a legfontosabb szerepet fiaik életében.

Ahogy a hosszú haj a földre hullik, úgy tűnik el a varázslatos fiatalság. A felnőtteknek nagyon rövidre vágott hajat kell viselniük. A 49 harcos elvezet egy szent fekete bikát. Fel fogják áldozni. Húsán és bőrén az összes harcos osztozik, ez csapatuk összetartozásának jelképe. A 49 a maszájok egyik szerencseszáma, és a 49 harcos mostantól élete végéig megőrzi vezető szerepét. „Mivel az apám főnök, és fontos szerepe van ebben a szertartásban, muszáj volt, hogy én legyek az első, akinek leborotválják a haját.”

Az ötödik nap végefelé, kevéssel sötétedés előtt megérkezik a harcosok első csoportja. Ők a jó fiúk, akik nem háltak körülmetélt nőkkel. Ezt a törvényt a 800 harcosból csak 43-nak sikerült betartania.

Később megérkezik a többi harcos is, a rossz fiúk. Ők megszegték a maszájok törvényét, és ma este nem vár rájuk semmiféle jutalom. Semmi baj, ők is ünnepelnek. Az Osingira-ház körül köröznek, de nem érinthetik meg, és be sem léphetnek. A jó harcosok azonban bármikor megtehetik ezt. Jutalmul a családjaik szarvasmarhát ajándékoznak nekik.

Ez a szertartás utolsó napja. Holnap reggel elérkezik a rettegett pillanat. Az anya tejjel puhítja a haját a borotváláshoz. A hajat az anyák diszkréten feltakarítják. A harcosok már felnőttek. Mindenki megpróbálja felismerni a többieket. Mehetnek haza, de előbb azonban részt kell venniük még egy utolsó ceremónián. A felnőttek új nemzedéke arra vár, hogy bepermetezzék őket tejjel, és a vének megáldják őket. „Maradjatok életben! Maradjatok együtt, és legyenek gyerekeitek! Istenhez és hozzánk tartoztok.”