Petra, Örs2023. október 02., hétfő
Kultúra

A sivatag gazdag urai – a garamantok királysága

National Geographic Magyarország

Föld alatti vízvezetékrendszer, nemeskőbányák, az egyiptomit megelőző mumifikálási módszerek, és egy nagy, gazdag birodalom, amelyet Róma is csak nehezen tudott igába hajtani.

Keveset tudunk róluk, noha az utóbbi időben egyre többet foglalkoznak velük: a garamantok, a mai Líbia területén elterülő Fezzán-sivatag egykori lakóinak életét jelenleg is több tucat régész kutatja. A Spiegel Online beszámolója szerint két kutatócsoport immáron komoly eredményeket is fel tud mutatni. A római La Sapienzia Egyetem két kutatója, Savino di Lernia és Mario Liverani, valamint az angliai Leicester Egyetem régésze, David Mattingly által vezetett csoportok véleménye bár néhol egymásnak ellentmond, egy dologban egyetértenek: a leletekben meglepően gazdag területet egykor igencsak különleges nép lakta.

Eredeti vagy átvett magaskultúra?
A garamantok a Kr.e. 5. században már egészen biztosan a Fezzán lakói voltak, hiszen Hérodotosz úgy emlékezik meg róluk, mint egy harcias népről, amely a sivatag közepén tökélyre fejlesztette harcászati eszközeit. A garamantok közel ezer évet többnyire nagy gazdagságban vészeltek át a sivatag közepén, a Kr.u. 6. században viszont eltűntek. Nem említik őket a források, bár egyes elméletek szerint a berberek és a tuaregek a garamantok leszármazottai. Erre utalnak az írásmaradványok, ugyanis a három népcsoport ugyancsak hasonló módon jegyzete fel a legfontosabb információkat.

A garamantok eredetéről ugyanakkor nem sokat tudunk: egyes elméletek szerint azt a magaskultúrát, amiről a leletek tanúskodnak egyértelműen az egyiptomiaktól vették át. Egyelőre még azt sem tudjuk biztosan, hogy fehér vagy fekete bőrűek voltak-e. Pár évvel ezelőtt egy DNS vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy valahonnan a mai Szomália és Etiópia területéről vándorolhattak végleges lakhelyükre. Hogy a kultúrájuk eredeti lehetett-e, vagy pedig átvették azokat a kultúrjavakat, amelyek miatt ma a sivatag urainak nevezzük őket, arról már megoszlanak a vélemények.

David Mattingly szerint inkább az egyiptomi befolyásnak köszönhető mindaz, amit a garamantok elértek a mumifikálástól kezdve, a hatalmas kőerődítményeken át, a rabszolgamunka alkalmazásáig bezárólag. Mattignly még azt is feltételezi, hogy a fővárosban, Garamában meglelt templomban egyenesen egyiptomi istenek tiszteltek volna.

Savio di Lernia és csoportja azonban egészen más véleményen van: szerintük a garamantok olyan autentikus kultúrát hoztak létre, amely még az egyiptomi mumifikálási eljárások elterjedése előtt képes volt „tartósítani” a halottat, termővé téve a sivatagot állattenyésztéssel és növénytermesztéssel foglalkoztak, és a görögöket jócskán megelőzve négylovas harci szekeret használtak.

A vízforrások ismerői és a rabszolgák

De mit is tudott valójában ez a különleges nép? Elsősorban a sivatagban túlélni. Ehhez ismerniük kellett azokat a lehetőségeket, amelyeket a homoktenger kínált – persze nem a felszínen, hanem a mélyben. Az a kiterjedt, és több kilométert kitevő föld alatti vízvezetékrendszer, amely végeredményben a túlélést, és részben a hatalmat is biztosította a garamantoknak egészen ámulatba ejtő.

Bármerre is ástak a sivatagban a régészek, mindenfelé ilyen rendszereket találtak, sőt a kőerődítmények körül még a vizesárkok vonalai is jól kivehetőek voltak. Nem elég tehát, hogy a sivatag közepén hatalmas erődítményeket építettek a semmiből, mindazt még vízzel is körülvették. Vízzel, amely sokak számára a sivatagban éppen csak a túlélésre volt elegendő.

Az erődítményeket és a vízvezetékrendszert persze a garamantok nem maguk építették: Afrika belsejéből származó rabszolgák ezrei dolgoztak uralmuk alatt. A rabszolgatartás azonban komoly haditechnikát feltételez, ám a régészek szerint ennek is birtokában voltak a garamantok. Ahogy ismerték azt a technológiát is, hogy a sivatag száraz és sós talaja hogyan tehető termővé. Szőlő, különféle gabonák, datolyapálmák és olajfaligetek tanúskodtak arról, hogy a vízvezeték segítségével virágzott a sivatag. A garamantok gazdagságának másik forrása viszont minden bizonnyal a nemeskőbányák voltak. Rubint és gránát köveiket messze földön keresték.

Mindenki gazdag, de legalábbis jómódú
A leletek mindeközben arról is tanúskodnak, hogy nemcsak a főváros, Garama élt ilyen jólétben a sivatag közepén, hanem a távolabbi városokat is viszonylagos jólét jellemezte. A sírokban talált tárgyak mindenféleképpen arra utalnak, hogy a szegényebb réteg is a körülményekhez képest jól élhetett. Bár a rómaiak végül katonai győzelmet arattak felettük, ám a birodalom e távoli és kies pontján az európaiak is inkább kooperációra, a kölcsönös kereskedelmi előnyök kihasználására törekedtek, semmint a teljes leigázásra.

A rómaiak ugyan nem törték meg őket, ám egyes vélemények szerint a Római Birodalom bukása magával rántotta a garamantok birodalmát is: a legfontosabb kereskedelmi partner tűnt el a garamantok életéből, ennek következtében pedig a sivatag urainak birodalma is hanyatlani kezdett.

Az angol régészcsapat azonban egészen más véleményen van a garamantok pusztulásával kapcsolatban: szerintük a különös nép mindig a föld alatt megbúvó vizet követte és aknázta ki, ám Kr.u. 500 körül egy kisebb klímaváltozásnak köszönhetően ezek a vízforrások elapadtak, olyan mélyre kerültek, amelyet immáron csak még nagyobb erőfeszítéssel tudtak felszínre hozni. Ehhez még több ragszolgára lett volna szükség, azonban az életkörülmények nehezedése miatt a garamantok maguk is egyre inkább elszegényedtek és elerőtlenedtek, mígnem végül a vízhiány a birodalom összeomlásához vezetett.

A képek és a térkép forrása: Spiegel Online.

Rejtett kamrákra bukkantak egy egyiptomi piramisban

Rejtett kamrákra bukkantak egy egyiptomi piramisban

A piramis Szahuré fáraó számára épült, a struktúra sajnos sokat sérült az idők során.

Újdonságok a LUSITANIA kutatásában – 4. rész

Újdonságok a LUSITANIA kutatásában – 4. rész

Mike Poirier amerikai kutató szerint, ha a TITANIC nem süllyed el, akkor most mindenki a LUSITANIA-ról beszél.

Rejtőző, ám vendégszerető vidék

Rejtőző, ám vendégszerető vidék

A Georgia (Grúzia) északnyugati peremén, jó négyezres kaukázusi hegyormok között rejtőző Szvanétia első pillantásra megközelíthetetlen terepnek tűnik, ám ha föltekintünk, a magasban kőtornyokat pillantunk meg.

A falak nélküli múzeum

A falak nélküli múzeum

A hajdani koreai királyság fénye jottányit sem fakult.

Ókori politikai hirdetésre bukkantak Pompejiben

Ókori politikai hirdetésre bukkantak Pompejiben

Az Aulus Rustius Verust támogató feliratokat egy házban fedezték fel.

National Geographic 2023. augusztusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

18 780 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlapNational Geographic 2022. januári címlapNational Geographic 2022. februári címlapNational Geographic 2022. márciusi címlapNational Geographic 2022. áprilisi címlapNational Geographic 2022. májusi címlapNational Geographic 2022. júniusi címlapNational Geographic 2022. júliusi címlapNational Geographic 2022. augusztusi címlapNational Geographic 2022. szeptemberi címlapNational Geographic 2022. októberi címlapNational Geographic 2022. novemberi címlapNational Geographic 2022. decemberi címlapNational Geographic 2023. januári címlapNational Geographic 2023. februári címlapNational Geographic 2023. márciusi címlapNational Geographic 2023. áprilisi címlapNational Geographic 2023. májusi címlapNational Geographic 2023. júniusi címlapNational Geographic 2023. júliusi címlapNational Geographic 2023. augusztusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket