Egy majom, amelynek bajsza II. Vilmoséval vetekszik

Nem káprázik az Olvasó szeme, és nem is egy vicces retusált képet lát. A felvétel egy császárbajszú tamarinról készült a Berlini Állatkertben.
A karmosmajmokhoz tartozó, kisméretű majomfaj egyedei feltűnően hosszú, fehér bajuszuk és szakálluk miatt könnyen megkülönböztethetők más fajoktól. A fiatal egyedek bajsza még nem ennyire hosszú, de már náluk is feltűnő. Ez a különleges kinézetű, alig 25 centiméter hosszú állat délnyugat Amazonia esőerdeiben őshonos: Peruban, Bolíviában és Brazíliában.
Nevét II. Vilmosról, a 19. század fordulóján élt német császárról és porosz királyról kapta. Bár a fajt felfedezése után eleinte csak viccből nevezték így – a császáréhoz hasonló nagy bajusza miatt – később hivatalosan is ez a név maradt fenn. Meg kell jegyezni, hogy a hasonlat nem tökéletes, ugyanis a tamarin bajusza – II. Vilmoséval ellentétben – nem fölfelé, hanem lefelé hajlik.
A császárbajszú tamarin (Saguinus imperator) a sűrű erdőkben, a fákon él. Kis testsúlya miatt könnyen ugrál fáról-fára, még a vékonyabb ágak végére is ki tud mászni. Gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozik, csapatokban él. Egy-egy csapaton belül mindig csak a domináns nőstény párosodik, ő viszont a csapat összes hímjével. A megszülető kölyköket viszont a domináns hím cipeli magával, amíg függetlenné nem válnak.
Bár élőhelye az erdőirtás miatt fokozatosan csökken, jelenleg az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) szerint még nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé.