20 éve nyíltak meg a berlini fal kapui
1989. október 7-én Kelet-Németország 40. születésnapját ünnepelte Ami Erich Honeckert, a kommunista diktátort illeti, felőle az országa ugyanígy működne mindörökké. De a szovjet pártfőtitkár, Mihail Gorbacsov más dolgokon törte a fejét. Reformokon.
Amikor a feszültség Kelet-Németországban szerencsésen egybeesett a kommunista táboron belüli reform mozgalommal, elérkezett az a döntő pillanat, amikor hirtelen kétségtelenné vált, hogy az orosz bajonettek nem fogják megmenteni Honeckert.
Honecker makacsul ellenállt a változásnak, egyáltalán nem kívánt kompromisszumot kötni, és úgy érezte, hogy a rendszer stabil. Egyre inkább a fantázia világában élt.
Ugyanis másutt Kelet-Közép-Európában például Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon a határok megnyíltak. Az Ausztria és Magyarország között húzódó elektromos kerítést felszámolták. A keletnémet turisták számára hirtelen megnyílt egy biztonságos kiút.
A prágai nyugatnémet követségen előbb NDK-s menekültek százai, majd ezrei kerestek menedéket. Végül közölték velük, hogy Nyugat-Németország beleegyezett, hogy befogadja őket. A szovjet kommunista párt pártfőtitkára, Mihail Gorbacsov nem volt hajlandó fellépni az NDK védelme érdekében.
Kérdés, hogy történt volna-e valami Kelet-Németországban illetve Kelet-Közép-Európa nagy részén, ha egy ember nem lépett volna színre. Ez az ember Mihail Gorbacsov volt. Ő volt az első ember, aki kimondta: „nem fogjuk bevetni a tankokat”.
A Kelet-Német Kommunista Párt Központi Bizottságának szóvivője Günter Schabowski 1989. november 9-én először jelentette ki, hogy a kelet-német állampolgárok korlátozás nélkül utazhatnak külföldre. Egy újságíró feltette a kérdést: „Mikor?” A válasz: „azonnal”. Pedig a rendelet csak másnap lépett volna életbe.
A hírek futótűzként terjedtek. Három órával később a határőrök az ellenőrzőpontoknál teljesen felkészületlenül fogadták az óriási embertömeget. A Falnál a kapuk tárva-nyitva álltak, a határőrök eltűntek. És az emberek áttódultak. Egy óriási utcabál volt az egész. És az összes Trabi átrobogott. Az összes rozsdás, vacak Trabant átpöfögött, a nyugat-németek kiabáltak és dudáltak, és az emberek összeölelkeztek. Pár nappalkésőbb a polgárok vésőkkel és csákányokkal mindkét oldalról megkezdték a fal elbontását.
Kelet-Németország úgy eltűnt, mint egy tündérmese. Egy mocskos tündérmese. 1990. október 3-án Németország újraegyesült. Ez jelentette egyben a hidegháború végét is.
Mára a berlini fal, a Vasfüggöny jelképe, és a hidegháború frontvonala teljesen eltűnt. Maradványai világszerte múzeumokban láthatók, néhány darabja pedig szuvenírként végezte. A falat alkotó acél és beton túlnyomó többsége azonban újrafelhasználásra került, és segítette Németország, a korábban megosztott ország újjáépítését.