Tivornyák a női sörfőzdében

A Proceeding of the National Academy of Science című amerikai szaklapban meglepő tanulmányt tett közzé Michael Moseley, a University of Florida antropológusa. Kutatásuk során elsősorban a mai Peru területén húzódó és az inkák birodalmát megelőző, Vari Birodalomra koncentráltak, amely régészek szerint hozzávetőleg Kr.u. 600 és 1000 között élhette fénykorát. A jellemzések szerint a varik harcias állama állandó konfliktusban állt a szomszédos Tiwanaku Birodalommal, mivel a terület igen csak szegény volt az élet fenntartásához szükséges erőforrásokban.

Előkelő nők a sörfőzdében
Michel Moseley expedíciója mindezek tudatában indult útnak, hogy aztán Cuzco és Lima között félúton, az Andokban egy olyan helyre találjanak, amely még a harcedzett régészeket is igencsak meglephette. A Cerro Baúl hegyen folytatott ásatások során egy összedőlt és felégetett épület romjai alatt ugyanis istenségeket ábrázoló kancsók, erjesztőkádak, borsfabogyók maradványai, női nyakláncok és kendőtűk, valamint karkötők kerültek elő viszonylag jó állapotban.

A kép első pillanatban kissé zavarosnak tűnt Moseley-ék számára is, mivel a leletek valahogy nem illettek össze: a hely ugyanis mindenféleképpen egy rituális hely lehetett egykoron, ám hogy a női ékszerek hogyan és miért kerülhettek az első pillanatban sörfőzdeként beazonosított helyre, azt kezdetben nem nagyon értették. A vari kultúra rövid tanulmányozása után azonban több jel is arra utalt, hogy bizony itt nagyon is egybecseng minden: Cerro Baúl nehezen megközelíthető fennsíkján nagy valószínűséggel egy sörfőzdét tartottak fenn a varik, egy olyan sörfőzdét, amelyben előkelő asszonyok főzték a rituális szertartásokhoz szükséges, meglehetősen erős alkoholos italt.

Az élet itala
A borsfa bogyójából készült italt, a „chicha”-t még manapság is főzik Peru egyes eldugottabb helyein, így alapvetően nem volt nehéz felismerni, hogy mit is készíthettek ezen a hadászati szempontból is kiemelkedő jelentőségű helyen. A borsfabogyókból készült ital az ősi varik kultúrában egy „életadó” elixírnek számított. Cicha-t elsősorban a termékenység istennőjének, Pachamama-nak a tiszteletére fogyasztottak a varik, így aztán már nem is olyan meglepő, hogy a borsfabogyóból készült sört is előkelő nők főzték.

Cerro Baúl

Ugyanakkor maga a sörfőzde elhelyezkedése is sok meglepetéssel szolgált: a Cerro Baúl ugyanis az egymással kimondottan ellenséges viszonyban lévő varik és a tiwanakuk között meghúzódó ütközőzóna belsejében található, így a feltételezések szerint egy előretolt helyőrség szerepét tölthette be, ahol nyugodt körülmények között tárgyalhattak egymással a viszályban lévő felek. A nehezen megközelíthető fennsíkra a sörfőzéshez szükséges alapanyagokat egyébként csak nehéz fizikai munka révén lehetett feljuttatni, ami szintén arra utal, hogy a helynek valami különleges szerepe volt, és nem mindennapi fogyasztásra szánt erjesztett nedűket állítottak itt elő.

Diplomáciai találkahely
A hely szakrális jellegére utaltak ezen túlmenően az ásatások során felszínre került kancsók és csészék is, amelyek mindegyikén megtalálható volt a varik legfőbb istenének ábrázolása. Az áldozati „tivornyák” egyben diplomáciai események is lehettek: Moseley szerint a hely a varik és a tiwanakuk között lezajlott tárgyalások helyszíneként is szolgált jó ideig. Csakhogy a jelek szerint a söröskorsók mindegyikét szándékosan összetörhették, aminek egyetlen oka lehetett: a történelemből Kr.u. 1000 körül eltűnt varik semmiféleképpen sem akarhatták, hogy szent helyük idegen kultúrák kezére kerüljön.

Moseley feltételezése szerint ezért is égették fel és rombolták le végül a különleges és szakrális épületet egy végső lakomával és tivornyával egybekötött áldozati szertartást követően.

Hogy aztán pontosan miért is tűntek el a varik és velük együtt a tiwanakuk a mai Peru területéről, arra egyelőre nincsen magyarázat, ám az biztos, hogy helyüket nem sokkal később immár az inkák foglalták el.