Hogyan lesz valaki vietnámi hős?

A helikopterek Vietnámban értek nagykorúvá, egy legendás típusnak köszönhetően, amely a háború jelképévé vált. Ez volt a Huey. Pilóták emlékeznek vissza – innen nézve már romantikus – történeteikre.
Az iskolában
A vietnámi háború idején a pilótahiánnyal küszködő amerikai hadsereg gyorsított képzési programot dolgozott ki az újoncok számára: négy hónap alapkiképzés Fort Waltersben, melyet egy haladó kurzus követett Fort Ruckerben, és iány a front. A halandóság nagyon magas volt. Larry Liss veterán így emlékezik:
– A cseh-német határon állomásoztunk akkoriban, szakadó hóesésben. Egy napon megjelent egy pasas egy Huey-val. Láttuk, hogy rövid ujjú pólóban kávét kortyolgat, nekünk meg majd’ lefagyott a lábunk. Aztán rám nézett, és így szólt: „Mekkora marha vagy!” Kérdem, miért? Azt mondja, nézzek magamra, befagy a fenekem, csapkod a hó meg a jég, ő meg ott ül a jó melegben. Miért nem iratkozom fel helikopteres képzésre? Aztán másnap a tisztiklubban kint volt egy tábla, hogy helikopter-pilótákat keresnek, én pedig jelentkeztem. Négy nappal később már az Államokban voltam, a repülőiskolában.
A merevszárnyú repülőgépeknél a szárnyakon átáramló levegő kelt felhajtóerőt, ha a gép eléri a kellő haladási sebességet. A helikoptereknek azonban forgószárnyai vannak, amelyek forgás közben termelik a felhajtóerőt, akkor is, ha maga a gép egyhelyben marad. Az egyhelyben lebegés, más néven függeszkedés azonban sokkal nehezebb, mint amilyennek látszik. A pilótának mindkét kezével és mindkét lábával folyamatosan korrigálnia kell, hogy a helikoptert pozícióban tartsa. Az irányító kar olyan, mint a merevszárnyú gépek botkormánya. Mozgatásával a forgószárny-lapátok állásszögét változtathatják egyenként, így váltva ki jobbra-balra vagy előre-hátra dőlő mozgást.
– A helikopteres alapkiképzés első öt órájában a függeszkedést gyakoroltuk. – mesél a kiképzésről Tom Baca pilóta. – Ezt kellett először megtanulnunk. Ez volt az alapja a helikopteres fel- és leszállásnak.
Nyolc havi kiképzés után a pilóták megkapták a jogosítványt a Vietnámban elsődlegesen bevetett helikopterre, a Bell UH-1-esre, becenevén a „Huey”-ra. Alig két héttel a pilótaiskola befejezése után máris ott találták magukat Vietnámban, hogy éles harci bevetésekre induljanak.
![]() |
| ![]() |
A fronton
– Mi egy villában laktunk Bien Hoa belvárosában. – mondja Tom – Gyakorlatilag úgy jártunk be háborúzni minden reggel, mintha a munkahelyünkre járnánk. Hosszú napjaink voltak. Esténként hazamentünk a villába, fáradtak voltunk, egy kicsit berúgtunk, de tudtuk, hogy másnap hajnalban megint kelnünk kell, hogy induljunk repülni.
Minden tizennyolc pilótából egy odaveszett. A túlélők viszont, akik alig egy év alatt több ezer órát repültek, hamar harcedzett veteránokká váltak. Larry Liss mögött már kilenc hónap szolgálat állt amikor egy napon egy fegyvertelen parancsnoki Huey-t vezetett. Látta azonban, hogy egy másik helikopter kényszerleszállást hajt végre. Annak ellenére, hogy saját gépe harcfeladatra teljesen alkalmatlan volt, Larry ösztönösen arrafelé vette az irányt, és megmentette a legénységet a vietkong fogságától.
– Villámgyorsan érkeztünk, mindenki felugrált a gépre, aztán már ott se voltunk. – meséli el a történteket Larry. – Az emberek ujjongtak örömükben. Egyetlen találatot se kaptunk, úgy mentünk hazáig. Aztán kiraktam őket, és leállítottam a gépet. Pár órával később ott álltam a parancsnokom előtt, aki leteremtett, amiért kimentettem azokat az embereket. Nem értettem, hogy mitől borult ki ennyire. Persze tény, hogy közvetlen és írott parancsok ellenében cselekedtem, de hiába mondtam, hogy megmentettük az életüket, meg se hallgatott, és megfenyegetett, hogy még egy ilyen, és kirakatja a szűrömet a hadseregből.
Máskor viszont 100 embert mentettek ki egyetlen bevetésen. Erről szól kétrészes
cikksorozatunk második része..
Az online változatot szerkesztette: Jakab András