Kegyetlen leszámolás egy maja királyi palotában

A régészek harmincegy megcsonkított maja előkelő csontjaira bukkantak a cancuéni királyi palota romjai között, az egykori „megszentelt” víztározó medencében. A kutatók találtak egy nem túl mélyen lévő sírt is, ahol két ember csontvázát derítették fel. Ezekről azt feltételezik, hogy egy király és egy királynő maradványai.

Kritikus pillanat
Egy harmadik sírban több mint tucatnyi maja előkelő maradványaira is bukkantak. Ezeket az embereket kivégezték, és a királyi palotától északra földelték el őket.

A nyilvánvaló kivégzések nyomai és az ősi romvárosban nem mellékesen felfedezett védőfalak befejezetlensége arra utal, hogy Kr. u. 800 körül kritikus pillanat jött el a maja város számára: egy külső támadás valószínűleg elsöpörte a település irányítóit, és ez egyben a kezdete lehetett a maja birodalom máig rejtélyes okokból bekövetkezett bukásának.

Arthur Demarest, aki a mostani szenzációs eredményekkel előálló kutatócsoportot irányítja, húsz éve tanulmányozza a maja civilizációt, pontosabban annak rejtélyes bukását. Szerinte a tömeggyilkosság színhelye „az eddigi legfontosabb dolog”, amelyre ő valaha is rábukkant, pedig 2004-ben ő jelentette be – a National Geographic Society támogatásával – az egyik legnagyobb méretű maja művészeti emlék – egy nyolcvan centiméter szélességű, hieroglifákkal és képekkel díszített, faragott kőkorong, illetve kőtömb – megtalálását is.

(Demarest izgalmas kutatásairól, arról, hogy jelenleg is milyen erőszak dúl Közép-Amerikában, illetve milyen küzdelem zajlik a megtalált régészeti leletekért, már a magyar National Geographic Online-on is beszámoltunk. Előfordult, hogy drogbáróktól kellett a guatemalai titkosszolgálatnak visszaszereznie a Demarest által kiásott régészeti leletet.)

A mostani felfedezés részletei
A mostani feltárásról Demarest így nyilatkozott a NationalGeographic.com-nak: mindez olyan, mint egy fotó, amely az egyik legkritikusabb pillanatot örökíti meg az időben. Demarest a Vanderbilt Egyetem antropológia professzora Tennessee-ben, Nashville-ben. A kutató telefonon, Guatemalából adott tájékoztatást. (A Cancuénban zajló ásatásokat részben a National Geographic Society finanszírozza.)

A gazdag cancuéni királyság stratégiai ponton, a Pasión-folyó kezdeténél jött létre. Ez a folyó volt a legnagyobb és legfontosabb kereskedelmi útvonal a maja világban. Cancuén királyi palotája körülbelül akkora területet foglalt el, mint öt futballpálya.

Demarest a kilencvenes években kezdett hozzá a feltárásokhoz. Idén májusban a terület vízellátását, vízrendszerét tanulmányozták, amikor rátaláltak az emberi maradványokat tartalmazó lelőhelyre. A 75 négyzetméteres víztározó a királyi palota bejáratánál bukkant elő, csontok ezreit rejtve magában. Mindemellett értékes műtárgyakat is felderítettek a tudósok. .

A felfedezés nagyságrendje miatt a régészek a guatemalai Törvényszéki Antropológiai Alapítvány segítségét is kérték a feltáráshoz. A tudósok 31 holttest csontjait találták meg a sírban.

Kegyetlen mészárlás
A törvényszéki szakértők szerint az áldozatokat dárdákkal és baltákkal (bárdokkal) ölték meg. A legtöbb testet megcsonkították. A csontok kora Kr. u. 800-ra tehető az antropológusok véleménye alapján. A leletek nedves iszapban maradtak viszonylag jó állapotban fenn. „Ezek a legjobban kinéző csontok, amelyeket valaha láttam” – jegyezte meg. „Azt is meg tudtuk állapítani, hogy az áldozatok nem harcban estek el, hanem kivégezték őket” – jegyezte meg Demarest.

A sírban értékes ékszereket is találtak. Jádéból, jaguárfogból készült nyakláncokat, tengeri kagylókat, amelyek arra utalnak, hogy az áldozatok előkelők, nemesek voltak, alighanem a királyi udvar tagjai. Egy nem túlzottan mély sírban, amely innen 73 méterre volt, a kutatók egy másik látványos felfedezést tettek: két ember – alighanem a király és a királynő – feküdt a földben, összes uralkodói „kellékük” társaságában.

Egy fontosnak tűnő nyaklánc

Demarest szerint az egyik nyaklánc, amelyet itt találtak, olyan feliratot tartalmaz, amely szerint a viselője „Kan Maax. Cancuén fenséges ura.”

A most feltárt vérfürdőt megelőzően, a maja világ nyugati részén egyre gyakoribbá vált az erőszak. A nyugtalanság – úgy tűnik – Kr. u. 800 körül érte el Cancuént. A város körül építeni kezdett, de soha be nem fejezett falak, amelyek nagy sietséggel készülhettek kőből és fából (cölöpökből), szintén arra utalnak, hogy a település lakói tudták, hogy hamarosan megtámadják őket. „A védekezés azonban nyilvánvalóan meghiúsult” – mondja Demarest.

Míg a közrendűek elmenekültek, vagy talán fogságba vetették őket, a nemeseket – férfiakat, nőket és gyermekeket – felsorakoztatták és kivégezték. A testeket aztán valamiféle ceremóniával a megszentelt ciszternába helyezték, a palota bejáratánál – feltételezik a kutatók.

El se foglalták a várost?
Érdekesség, hogy arra nem találtak bizonyítékot a régészek, hogy Cancuént megszállva tartották volna a támadók. Ehelyett nagy valószínűséggel a rajtaütés után elhagyták a települést a támadók.

A maja civilizáció hirtelen letűnését régóta vitatják a kutatók. A maja társadalom a mexikói Yucatán-félszigettől a mai Hondurasig népesítette be Közép-Amerikát. Az eddigi teóriák részben a túlnépesedéssel, a szárazsággal, a politikai konfliktusokkal és a királyi udvarok gyengülésével, ellehetetlenülésével magyarázták a hanyatlást.

Bár a most feltárt vérfürdő emlékei azt bizonyítják, hogy a háborúk, a hadviselés jelentős szerepet játszhatott ebben a folyamatban, Demarest úgy véli, nem lehet egyetlen tényezővel magyarázni a maja civilizáció bukását. Amit most felfedeztek, az a tudós szerint csak a „vég kezdete”. És egyáltalán nem biztos, hogy ez volt a fő ok a bukásban. Minden bizonnyal nem csak egyetlen, drámai tényező játszott közre a hanyatlásban.