Ízeltlábú-lakoma

Az, hogy mit eszünk meg, nagyban függ attól, hogy hol születtünk és nőttünk fel. Gyakran nem is igazán az idegen ételek íze, hanem elfogyasztásuknak a gondolata taszít minket. Egy poloska vagy selyemhernyó elfogyasztásához alapvetően az elmének kell diadalmaskodnia az anyag felett.
Az angol Dan Dockery egy hanoi étteremláncot, a Highway 4-t üzemelteti. A hely vonzza a vállalkozó ízlelőbimbókkal rendelkező turistákat. Egy kanadaiakból, britekből és ausztrálokból álló kis csoport olyan dolgokat próbál ki, amelyeket legtöbbünk még egy három méteres villával sem piszkálna meg.
„Korábban már ettem sáskákat és skorpiókat, ezekkel nincs bajom, mivel ropogósak a szöveteik, szinte olyan, mintha chipset ennék.” – mondja egyikük.
A rovarok elfogyasztásánál úgy tűnik, hogy az íznél sokkal inkább az állaguk jelent problémát. Gondoljanak például egy hernyóra és a lepkére amivé kifejlődik. A lepke sokkal ropogósabb, kevésbé pépes és összességében kevésbé tartják gusztustalannak. Ízlések és pofonok különbözőek. Elsőként méheket, sáskákat és sült skorpiót szolgálnak fel. A vendégek persze a legbiztonságosabbnak tűnő ételeket részesítik előnyben.
![]() |
| ![]() |
A kínálatban ezután selyemhernyók, tücskök, és poloskák szerepelnek. A poloskák nagyon olcsók. Darabjuk úgy 2000 dongba kerül, ami tíz dollárcentnek felel meg. Ezeknek az állatoknak egyáltalán nincs erős íze. Ugyanez a helyzet a skorpiókkal is, amelyek mérgét eltávolítják a főzés előtt.
![]() |
| ![]() |