Enne ön kutyát?

A hanoi piacokon a kutya megszokott és szembetűnő részét képezi a napi étkezésnek. A legtöbb nyugati ember összerezzenne ezeknek a vicsorgó, barnított tetemeknek a látványától. Nehéz összeegyeztetni azt, hogy az ember legjobb barátja az esti főfogásként szerepeljen.

Manapság a legtöbb vietnámi háziállatként tart kutyát. Egy hanoin kívül eső kutyafarmon azonban húsukért tenyésztik az állatokat.

„Corey Christianson amerikai önkéntes és felesége Hang mindennap erre sétáltatják kedvenceiket. Mindketten ettek már kutyahúst.

„Első alkalommal furcsa volt, figyelembe véve, hogy van egy kutyám az Államokban, és kutyák közt nőttem fel” – így Christianson.

„Én megpróbálom elkerülni a kutyahúst, de gyerekként én is ettem, amikor fogalmam sem volt arról, hogy mi az” – monda Hang, a felesége.

A házaspár szerint a kutya egy kicsit a kacsa-, talán a libahúsra, esetleg még a vaddisznóra vagy a pulykára hasonlít.
.
Akik étkezésre tenyészik és árusítják a kutyákat azt állítják, a húsuk ártalmatlan és ízletes, bár némelyek azt mondják, hogy nehezen emészthető. Magas a fehérje tartalma, zsírszegény, és a helyiek úgy vélik – helyesen vagy helytelenül – hogy vérpezsdítő hatású.

Tabu III 13/12. rész: Gyomorforgató ételek Az “ínyencség” és a “csemege” kifejezés hallatán hajlamosak vagyunk kizárólag a saját konyhánk remekeire gondolni, holott vannak vidékei a világnak, ahol a különféle lárvák, férgek és csótányok – netán egy kígyó még dobogó szíve… – képezik az asztal legszebb díszét. A vietnami éttermekben gyógyító hatásuk miatt igazi különlegességszámba mennek a mérgeskígyók, melyeket, hogy húsuk biztosan friss legyen, élve, a kedves vendég előtt szeletelnek fel a pincérek. Japánban már némiképp kiegyenlítettebbek az ember és állat közötti erőviszonyok, lévén a több száz dolláros gömbhal-vacsorába a szakács figyelmetlensége esetén nem csak az étek, de az elfogyasztója is könnyen belehalhat. Ebből a szempontból az egyik manhatteni elitklub viszont kifejezetten biztonságosnak mondható: az itt felszolgált tarantulahús, medvekarom és disznóhere biztosan nem mérgező, s tulajdonosaik garantáltan nem élnek már, amikor földi maradványaik az estélyis-szmokingos vendégek elé kerülnek… Mikor látható? 20-án pénteken 19:00 órakor.

Donald Berger kanadai szakács saját éttermet vezet Hanoiban. Ő nem tálal fel kutyát, de minden nap szembesül vele miközben a város egyik húspiacán vásárol: Van itt főzött kutyahús, nyers kutyahús és elősütött kutyahús is, kutyalábak, kutyahát, kutyabelsőség, vesék, máj és kutyakolbász.

Csakúgy, mint a kígyók esetében, itt is a test szinte minden részét felhasználják, beleértve az állat nyelvét, szőrét és farkát is. A vietnámiak hisznek abban, hogy az ételben különleges erők és képességek forrása rejlik. A szív például vitaminforrás, de boldogságot is teremt. A farok a gerincre jó. Az ember háta jobb lesz tőle.

A folyosó mentén standok készre főzött, fogyasztható kutyákat árulnak. Ez meglehetősen drága, de a helyiek egy része szívesen megadja az árát. A vietnámiak úgy vélik, hogy a kutyahús jó szerencsét hoz és növeli az ember férfiasságát, ha megfelelő időszakban fogyasztják. Ez néha egy különleges alkalomra esik, és a holdnaptár szerint is havonta csak pár alkalommal ehetnek kutyát.

Habár némelyik országban betiltották a fogyasztását, a kutya még mindig fellelhető az étlapon. Ám mi teszi tabuvá? Azok az állatok, melyek nagyon közel állnak hozzánk akár kinézetben, mint a majmok, vagy érzelmileg, mint a kutyák, tabunak minősülnek, mint élelem. el kell tennünk a kérdést: vajon ők háziállatokat esznek? És a válasz mindig az, hogy nem.

Ön szívesen enne kutyát? Meg merné tenni? Lehet, hogy nem tudna válaszolni mindaddig, míg ön elé nem tennék az asztalra. Mindannyiunknak megvannak a határai, az ételekkel kapcsolatos végső tabuink, és egy hanoi utazás alkalmával valamennyit próbára tehetjük.