Mérges és vad: tigriskígyó

Némelyikük a Föld legerősebb mérgű fajaihoz tartozik. Az emberek néha észrevétlenül besétálnak ezek élőhelyére, és ennek tragikus következményei lesznek.

Ausztráliában két tigriskígyó-faj él: a közönséges és a fekete. Mindkettőnek vad a természete, akárcsak a tigrisnek. Ausztrália délkeleti területein, Brisbane-től az Eyre-félszigetig, továbbá Nyugat-Ausztrália egyes részein és Tasmániában élnek.

A tigriskígyók rendkívül jól alkalmazkodnak és sokféle élőhelyen megélnek: száraz, sziklás területeken, erdőkben és mocsarakban. Zsákmányuk is változó: békák, rágcsálók és a kedvencük: a vészmadár fióka.

Ezt a táplálékot azonban nem könnyű megszerezni az anyja miatt. A tojó félelmetes ellenfél, mely képes akár egy tigriskígyót is megölni. Hogy nehogy megsérüljön, a kígyó előbb az anyával végez, így szabad utat biztosít magának a lakomához.

Az emberi környezet fejlődése leszűkítette és széttöredezte a tigriskígyó élőhelyének nagy részét, emiatt ma már a külvárosi területeken is megtalálhatók, különösen ott, ahol édesvíz van a közelben. Ilyenkor aztán gyakran összeütközésbe kerülnek az emberrel.

Ha veszély fenyegeti, a tigriskígyó ellapítja a nyakát, hogy nagyobbnak tűnjön. Ha a fenyegetés nem múlik, a kígyó szembeszáll vele.

A tigriskígyók mérge idegmérgek és véralvadás-gátlók bonyolult keveréke. Az idegmérgek az idegrendszert támadják meg, megbénítva az izmokat és fulladást okozva, míg a véralvadásgátlók megváltoztatják az áldozat vérének összetételét, erős és nehezen elállítható vérzéseket eredményeznek. Az ellenanyag szinte nullára csökkentette a halálozási arányt. A szérumot azonban a bénulás beállta előtt be kell adni. Ha ez nem sikerül, akkor már nehéz visszafordítani a folyamatot.