Gyerekek ezrei esnek a boszorkányüldözések áldozatául

Csak Kongó fővárosában több ezer hajléktalan árva gyerek bolyong, akiket szülei taszítottak ki otthonukból mivel boszorkánynak vélték őket. Domingo Pedro 12 éves volt, amikor hirtelen és váratlanul elhunyt édesapja. A tragédia megviselte Domingót, ám nemsokára kiderült: nem apja halála okozta a legnagyobb megrázkódtatást. Rokonai ugyanis nemsokára azzal vádolták a gyereket, hogy rossz szellemek költöztek belé, és ő ölte meg apját. Domingót megkötözték, lábánál fogva fellógatták, majd addig kínozták, mi be nem ismerte, hogy ő valóban boszorkány. Ekkor levágták a kötelet és kiüldözték szülőfalujából. Domingo azóta egy kelet-kongói katolikus plébánián talált menedéket, ám a The New York Times beszámolója szerint Domingo jelenti a kivételt: Afrika szerte ugyanis több tízezer olyan gyerek bolyong a népesebb városok utcáin, akivel Domingóhoz hasonló módon bántak, miután egy hivatásos boszorkány-doktor megállapította róluk, hogy rossz szellemek szállták meg őket.

Igaz, mivel bevallotta
A hat éves Afonso García esete is tipikusnak mondható az amerikai napilap újságírója szerint: Afonso is ugyanott talált menedéket, ahol Domingo. Afonsóról a szomszéd gyerekek kezdték el terjeszteni, hogy lenyelt egy borotvát, amely természetfeletti képességekre utalt. Szülei Afonsót is elvitték egy hivatásos boszorkánydoktorhoz (akinek egyébként a szub-szaharai Afrikában se szeri, se száma), aki különleges port szórt Afonso szemébe. A gyerek mérhetetlen fájdalmakat élt át az ördögűzésnek nevezett eljárás során, ám annak ellenére, hogy a boszorkánydoktor gyógyultnak nyilvánította, szülei mégsem hitték el, hogy sikerült kiűzni belőle a gonosz szellemet.

Afonso apja és mostohaanyja elűzte őt otthonából. Az amerikai napilap tudósítója felkereste az apát és a mostohaanyát is, akit azért láthatólag megviselt a történet. „Sajnáltam, és még mindig sajnálom őt, hogy az utcán kell élnie, ám nagyon félünk tőle” – mondta a riporternek a mostohaanya. Domingo édesanyját felkeresve pedig még elkeserítőbb élményről számolt be az újságíró. Maria Pedro ugyanis láthatólag még mindig szereti gyerekét, Domingót, csakhogy ennek ellenére sem tudja elhinni, hogy Domingo nem boszorkány. „Igaznak kell lennie, mivel ő maga vallotta be” – mondta a riporternek a kongói asszony.

Boszorkányüldözés
A kivetettség persze már „csak” a következmény: a hontalan és árva létet megelőzi a sokszor igencsak fájdalmas ördögűzés eljárása, amikor is megpróbálják kiűzni a gyerekekből a gonoszt. A szembe szórt vegyszertől kezdve, a végbélnyílásba helyezett szappanon keresztül, a gyomorba kényszerített különféle tárgyakig megannyi természetellenes és fájdalmas módja létezik Afrikában az ördögűzésnek. Az éheztetés, a verés és a megbélyegzés mellett, sok helyütt galambvért itatnak a boszorkánynak vélt gyerekekkel, vagy éppen chiliport szórnak a szemükbe. Különféle tárgyakat tuszkolnak le a torkukon, hogy aztán kihányják őket – és persze vele együtt a gonosz szellemet. Akiről azonban a boszorkány-doktor azt állapítja meg, hogy az eljárás sikertelen volt, annak mennie kell. Nem maradhat otthon.

Tanzániában, Kongóban vagy éppen Angolában nem ritka eset az, hogy gyerekeket üldöznek el otthonukból állítólagos boszorkány mivoltuk miatt. Egyes becslések szerint 1991 és 2001 között Afrikában legalább 20 ezer embert üldöztek a halálba hasonló okokból – java részük gyerek volt. A hatóságok ugyanakkor csak félszívvel lépnek fel a boszorkányüldözések ellen: a rendőrség és az illetékes hivatalok álláspontja ugyan az, hogy nem megengedett az ördögűzés, ennek ellenére nem sok mindent tesznek a boszorkány-doktorok ellen. Másrészt szociológusok azt is megfigyelték, hogy a boszorkányüldözések elsősorban akkor szaporodnak el, amikor különlegesen nehéz helyzetbe kerülnek a családok, és a szülők már nem tudják eltartani gyerekeiket.