Leselkedő halál az ausztrál bozótban

A halálkígyó idegmérge azonnal megtámadja a szervezetet, émelygést és beszédképtelenséget okozva. Ahogy a méreg a véráram útján szétterjed, légzési nehézség és bénulás lép fel. Ha nem kezelik az áldozatot, a fulladás szinte biztosra vehető. Az ellenanyag megalkotása előtt a halálkígyómarások 50 százaléka végzetes volt. Ma a halálos kimenetelű eset ritka, de a kígyó változatlanul veszélyes.

A szinte egész Ausztráliában megtalálható halálkígyót háromszögletű fejéről és zömök, vastag törzséről lehet felismerni. A bozótban vadászik, oly módon, hogy félig betemetve fekszik mozdulatlanul napokig, néha hetekig is. Élénk színű farkát csaliként használva várja áldozatát.

Ha egy madár vagy gyík közeledik, a kígyó farka rángatózni kezd, mintha valamilyen rovarlárva vagy féreg volna. A zsákmány közelebb jön, aztán a hüllő támad. A halálkígyó marása a leggyorsabb Ausztráliában: a másodperc negyedrésze alatt lecsap áldozatára. Kimereszti méregfogát, így biztosítva, hogy a mérge közvetlenül az áldozatba jusson.

Míg a legtöbb kígyó a veszély első jelére odébbáll, a halálkígyó egy helyben marad, és bízik a rejtőszíneiben. Innen kapta a süket kígyó becenevet. Ha egy gyanútlan kiránduló túl közel megy hozzá, vagy rálép a rejtőző kígyóra, könnyen a halál fia lehet.