A Homok Atyja, Almásy László nyomában
„Idővel megértettem azoknak a férfiaknak a beszédét, akiknek szeméből a végtelen homoktenger fennkölt nyugalma sugárzik. Este a tábortüzek mellett felfigyeltem azokra a mesékre, amelyek a sivatag titkairól szólnak."
Fényképezte Lóránt Attila, lejegyezte Gábor Endre és Sárváry Gabriella
Részlet a Magazin decemberi lapszámából
„Ott volt a nagy kiáltó kérdés: milyen a Szahara belseje, mit rejteget magában az az óriási fehér folt, amelyre a térképen nagy betűkkel csak az van rányomtatva: »Líbyai sivatag«?”
Erre a kérdésre kereste a választ Almásy László, ezért indult annyiszor a roppant kiterjedésű, ismeretlen és veszélyes területre. A kérlelhetetlen Líbiai-sivatag volt az utolsó „fehér folt” Afrika térképén. Oázis leginkább a kontinens keleti részén, a Földközi-tenger partvonalán és a Nílus völgyében található, a sivatagmély ritka vízlelőhelyei egymástól több száz kilométerre fekszenek. Dél felé ráadásul messzire nyúló, áthatolhatatlan homokdűnesánc nehezíti az utat. Almásy László első ízben vadászként érkezett a földrészre. Mint szenvedélyes automobilistát, sógora, Esterházy Antal herceg meghívta 1926-os egyiptomi expedíciójára. Az út óriási szenzációt keltett: a Nílus, majd a Kék-Nílus mellékfolyóját követve a Dinder-melléken elterülő vadászparadicsomig jutottak: rekordtávolságot, mintegy 3000 kilométert tettek meg négy keréken. Addig járatlan utakon, vasúti hidakon és sivatagi homokon vezették az autót, közben tömérdek nehézségbe ütköztek, dacoltak az időjárás szélsőségeivel.
Sikeres expedíciója után, 1930-ban a szudáni kormány felkérte Almásyt, próbáljon ki különféle típusú automobilokat a Líbiai-sivatag egyik szakaszán, ahová rendszeres járatokat terveztek. Bár a próbák nem sikerültek, Almásy érdeklődése a sivatag iránt egyre nőtt.
A líbiai partvidék. „Már nem az érdekelt, hogy vajjon a gépet keresztül tudom-e majd vinni ott azon a hegyláncon, hanem az, hogy vajjon mi fekszik mögötte?”
Almásy Lászlóra emlékezik a Magazin személyes hangvételű írása decemberben.