Az ardenneki csata

Előkészületek
A D-napon végrehajtott normandiai partraszállás után a szövetségesek inváziós hadereje hamar mozgásba lendült. Villámgyorsan törtek előre Németország felé, és rövidesen Berlint vették célba. Már úgy látszott, hogy közel a győzelem, csakhogy a németek nem olvasták a forgatókönyvet. Adolf Hitler kétségbeesett tervet tákolt össze, hogy az utolsó órában fordítson a háború menetén. Németország utolsó tartalékait gyűjtötte össze egy utolsó, nagyszabású támadásra. Ennek a küldetésnek a végrehajtását Hitler az egyik legsikeresebb és leghűségesebb tábornokára, Walther Model tábornagyra bízta.

Model nem véletlenül érdemelte ki a Hitler Tűzoltója elnevezést. Újra és újra a legproblémásabb harcterekre helyezték át, ő pedig rendkívül hatékony és kemény parancsnoknak bizonyult. Bámulatosan rátermett vezérkari tiszt volt. A gyorsaság volt az egyik fő erénye. Kíméletlen parancsnok volt az alá rendelt parancsnokokkal és vezérkari tisztekkel szemben. Nem is volt népszerű, csak a katonák körében. A közlegények a maguk emberének, a katonák tábornokának tartották.

Hitler több páncélos ékkel kívánta áttörni a gyengén védett amerikai vonalakat Belgiumban, az Ardennek erdeiben. A gyorsan mozgó harckocsik előretörve elfoglalnák a Meuse folyó átkelőhelyeit. A mögöttük haladó támogató csapatok felszámolnák az ellenállást, és fokoznák a támadás erejét.

Model túlságosan merésznek ítélte Hitler elképzelését. Hitlert feldühítve azt javasolta, hogy szerényebb célt tűzzenek maguk elé, és csak a Meuse folyó átkelőhelyeit foglalják el. A helyett, hogy megkísérelnék elérni a több száz kilométerre lévő Antwerpent, Model inkább a közelben helyezte volna el az erőit. A Meuse folyó keleti partján maradva két oldalról bekerítette, és összezúzta volna az ott lévő amerikai csapatokat. Hitler azonban ragaszkodott Antwerpenhez.

Az ellenség légi fölényben volt, ezért Model tartós rossz időre várt, hogy a szövetséges bombázók a földre kényszerüljenek. A csapatainak ugyanakkor rendkívül gyorsan kellett mozogniuk. Ahhoz, hogy a sikerre reményük legyen, négy nap alatt el kellet érniük a Meuse t. 1944. december 15 ére Model támadó hadereje elfoglalta a helyét, anélkül hogy az ellenség tudott volna róla. A tüzérséggel és páncélosokkal együtt 250 ezer ember állt készenlétben közvetlenül az ellenséges vonalak előtt.

1944. december 16 a, reggel 5 óra 30 perc. Model közvetlenül hajnal előtt a német ágyúk pusztító sortüzével kezdte meg az ardenneki offenzívát.

Új fegyver
Model gyalogsága egy új titkos fegyverrel rohanta le az amerikai állásokat. Korábban a gyalogos katonáknak két nagyon eltérő lőfegyver között kellett választaniuk: A Mauser karabély vagy az MP40-es géppisztoly.

Tábornokok a harcmezőn: Utolsó ütközet 1944 – Adolf Hitler kijátssza utolsó kártyáját, és megmaradt katonáira és felszerelésére hagyatkozva hatalmas offenzívát indít a nyugati fronton. A hadműveletet a félelmetes hírű Walther Model tábornagy, Hitler hűséges segítője vezeti. A National Geographic filmje az ardenneki csata eseményeit követi nyomon. Mikor? December 9-én (szerdán) 19 órakor.

A Mauser a hosszú csöve miatt nagy távolságra kitűnő, viszont fel kell húzni, be kell tölteni, aztán tüzelni. Nem túl alkalmas egy lövészárok elleni támadásra. A tár amúgy is csak öt töltényt tartalmazott, tehát gyorsan kifogyott.

Az MP40-esnek ugyan nagyobb a tára, de távolról nem valami hatékony. A lövészárkok elleni rohamra ezek egyike sem volt igazán alkalmas. A német mérnököknek viszont sikerült egyetlen fegyverben ötvözniük a karabély és a géppisztoly erényeit. Távolról is pontos egyes lövéseket tud leadni, de egy mozdulattal át lehet állítani és halálos golyózáport ont magából. A „Sturmgewehr rohampuska” nevet adták neki, és ezzel látták el az Ardennekbe készülő katonákat. Az automata karabély pontosságot és elsöprő tűzerőt biztosított a német gyalogságnak.

Támadás!
A szövetségesek tisztje, Bradley tábornok arra használta az Ardenneket, hogy kiképezze az újoncait, és itt pihentesse a harcokban megfáradt veteránokat. Többek között azért helyezték oda őket, mert csendes hely volt, ahol nem számítottak támadásra.

Az első nap végére a németek egyre szélesedő ívben szorították vissza az amerikai frontot. A csata erről a formáról kapta az angol nevét: A bütyök csatája (Battle of the Bulge).

Eközben Bradley tábornok Párizsban ünnepelte régi barátja és jelenlegi főnöke, Eisenhower tábornok előléptetését. Amikor a német támadások híre eljutott Bradleyhez, nem is vette komolyan. Azt mondta, hogy ez csak zavarkeltés, azért indítanak támadást, hogy ez ellenfelet nyugtalanítsák és kizökkentsék. Annyira nyugodt volt, hogy a főhadiszállásra is csak 17-én délután tért vissza, tehát 24 órával az után, hogy értesült az eseményekről. Itt szembesült a valós helyzettel.

400 kommandós
A németek mindenhol áttörték a védelmi vonalakat, de emellett más meglepetésük is volt. Bradley katonáinak egy része nem az volt, akinek mutatta magát. Egy német kommandós egység szivárgott be az amerikaiak közé. A 400 amerikai egyenruhába öltözött katona elfogott vagy elesett amerikaiak személyi azonosítóját viselte. Az álkatonák hibátlan kiejtéssel beszéltek angolul, és könnyedén beosontak az amerikai vonalak mögé. Elforgatták az útjelző táblákat, elterelték a forgalmat és egyre több zűrzavart keltettek. Amikor a letartóztatott német kommandósok egyike azt állította, hogy a feladatuk a tábornokok meggyilkolása volt, az amerikaiak pánikba estek.

Eisenhower a következő öt-hat napot bezárkózva töltötte a főhadiszállásán a vezérkari főnöke pedig egyszer kirohant, és géppuskatüzet zúdított a kertre, mert azt hitte, hogy a helyet támadás érte. A helyzet már nem súlyos, hanem egyenesen katasztrofális volt.

Az ütközet további alakulását a cikk második részében >> olvashatják.

Az online változatot szerkesztette Jakab András