Az ardenneki csata – 2. rész

Már úgy látszott, hogy közel a szövetséges győzelem, csakhogy a németek nem olvasták a forgatókönyvet. Németország utolsó tartalékait gyűjtötte össze egy utolsó, nagyszabású támadásra az Ardennekben. A küldetés végrehajtását Hitler az egyik legsikeresebb és leghűségesebb tábornokára, Walther Model tábornagyra bízta.

Az első rész itt>> olvasható.

A német tábornagy Model 250 tankból és a német hadsereg legharcedzettebb és -fanatikusabb 3500 katonájából álló elit SS páncélos egysége a roham élére állt. A vezetőjük az SS 29 esztendős ezredese, a hírhedt Jochen Peiper. Ő olyan ember, aki semmitől sem riadt vissza, hogy teljesítse a Führer e parancsait. Afféle látványosan bátor, kalandvágyó és nagyon sikeres vezető volt. Az alárendeltjei hőst láttak benne. Hitler és a többi felettese kétségtelenül imádta.

Peipernek át kellet verekednie magát a Meuse folyóig, mielőtt az idő kitisztul és az eget ellepik a szövetséges vadászbombázók. Odaérve fedeznie kellett az őt követő német utánpótlás átkelését. Tankjai a második napon eljutottak a Malmédy nevű faluig, ahol foglyul ejtették a visszavonuló amerikaiak egyik konvoját. 113 hadifoglyot ejtettek. Közülük 88 at lelőttek.

A foglyok lelassították volna őket, ezért nem ejtettek foglyokat. Csakhogy a hír, hogy mit tett az SS, futótűzként terjed el a csatatéren. Erről a közkatonák is értesültek, mert az amerikaiak gondoskodtak róla, hogy így legyen. Aki a lövészárokban kuporogva azon töprengett, hogy megadja magát, ezután arra gondolt, hogy nem adja fel, mert azok ott meg is ölhetik. Inkább tovább harcolt. A malmédy mészárlás így a németekre is visszaütött. Felszította az amerikaiakban a harci szellemet.

A kulcspont
Azokon a helyeken, ahol nincsenek nyílt mezők vagy sivatagos vidékek, amin a járművek áthajthatnak, csak az utakon tudnak haladni. A világnak ezen a részén, az Ardennekben pedig minden út Bastogne-ba vezet. Konkrétabban: Bastogne az Ardenneken át vezető hét jelentős út találkozási pontjánál fekszik. Modelnak el kellett foglalnia a várost, hogy tovább vezesse a seregét nyugat felé.

Tábornokok a harcmezőn A Channel nagyszerű sorozata a leghíresebb csatákat elemzi katonai szempontból.

Egy város elfoglalásának legjobb módja a lerohanás. A lehető leggyorsabban be kell vinni az embereket a főúton, hogy kiépíthessék a védelmi állásokat, mielőtt az ellenfél teszi meg. Az ember nem akar nagy pusztítást, nem szeretné lerombolni a települést, hogy a hatalmas romhalmazok minden utat elzárjanak. A legjobb épségben megkaparintani. És Bastogne-t csak egy maroknyi csapat védte. Bradley tábornok ugyan bevet egy elit ejtőernyős alakulatot a megerősítésére, a 101 es Légi szállítású Hadosztályt. December 17 én estére ők beásták magukat, és felkészültek a közeledő német tankokkal való összecsapásra. Bastogne ekkor már gennyes kelésként csúfította el Model hadműveletét. A tankjai már fogytán voltak az üzemanyagnak. Ha nem tudja biztosítani a Bastogne on át vezető utánpótlási vonalat, akkor az offenzíva rövidesen megtorpan. Parancsot adott a páncélosoknak, hogy kerítsék be a várost, és fakasszák ki a kelést.

A túloldalon Bradley tábornoknak sürgősen további csapatokat kellet szereznie. A városhoz legközelebbi erők parancsnoka a heves vérmérsékletű Patton tábornok, akit Bradley nem szívesen bosszantott fel. Ezúttal is Eisenhower cselekedett. Így végülis Patton teljes hadserege, több mint 20 ezer ember, az összes harckocsi, szállítójármű és a tüzérség is észak felé indult. Két nap alatt közel 200 kilométert tettek meg a rendkívül nehéz terepen.

Eddigre már teljesen körülvették a falut a német tankok. A védők ágyúi beszüntették a tüzelést, hogy megmaradjon az utolsó néhány lövedékük. December 22 én a németek ultimátumot intéznek Bastogne hoz: ha az amerikaiak nem adják meg magukat, akkor a németek az egész várost elpusztítják, a polgári lakossággal együtt. De a 101 es Hadosztály parancsnoka, Anthony McAuliffe tábornok nem dőlt be a blöffnek.

Hogyan tovább? Az a harmadik részben olvasható.

Az első rész itt>> olvasható.
A harmadik rész itt>> olvasható.