Ókori politika – Tutankhamon temetése 2. rész

Tutankhamon sírjának mesés kincsei világhírűek. Úgy tűnik, fáraóhoz méltón, pazar temetésben részesült. Egyiptológusok egy nemzetközi csoportja azonban megkérdőjelezi ezt.
Az előző részt itt>> olvashatja.
Kent Weeks 1978 óta az összes ismert és hozzáférhető sírt feltérképezte a Királyok Völgyében.
„Tutankhamon sírjának története arra enged következtetni, hogy Ay politikailag briliáns lépésre szánta el magát.”
Weeks emlékszik, amikor először pillantotta meg Tutankhamon végső nyughelyét: „Számos sírkamrában jártam már Tutankhamon sírja előtt, ezért valami grandiózusra számítottam, több ezer négyzetméterre, amelyet minden idők leghíresebb uralkodója számára építettek.”
Ez fogadta Weeks-et: egy négyszobás sírkamra, amely kicsi, szűkös és jelentéktelen.
„Csupasz falak. A kamrákba alig fér be egy fél tucat ember. Óriási csalódás volt.”
Weeks meggyőződése volt, hogy ez a jelentéktelen sírkamra nem Tutankhamon számára készült. Kell, hogy legyen egy másik, fáraóhoz méltó sír valahol másutt a Királyok Völgyében, amelyet Tutankhamon magának szánt.
Egy befejezetlen sír óriási probléma elé állította Ay-t. Az egyiptológusok véleménye megoszlik a tekintetben, hogy mi történt, de Weeks úgy véli, lehetséges, hogy Ay Tutankhamont a saját maga számára épített sírba temette. Egy ilyen helycsere ügyes politikai lépésnek bizonyult. Azzal, hogy Ay sírt cserélt Tutankhamonnal, megerősítette pozícióját, mert egy valódi királysír birtokában nagyobb legitimitással bíró fáraó válhat belőle.
Első ránézésre Tutankhamon sírja nem úgy néz ki, mint egy királysír, de nem sok mindenen kell változtatni ahhoz, hogy a sírt a 18. dinasztiára jellemző királysírrá alakítsák. Ha a sír négy helyiségét 90 fokkal elfordítjuk, a bejárati folyosó és a sírkamra a királysírokra jellemző módon egy vonalba kerül.
![]() |
|
Tutankhamon özvegye lehetetlen helyzetben van. Ahhoz, hogy Ankheszenamon meg tudja tartani a hatalmát, Tutankhamon utódjának még a temetés előtt el kellene vennie őt feleségül. Az új királynak jelen kell lennie a szájmegnyitás fontos szertartásán, amely során a test életre kel, hogy kézen álljon a túlvilági életre.
Ankheszenamon kétségbeesett diplomáciai lépésre szánja el magát, hogy megőrizze hatalmát. Levélben a mai Törökország területén fekvő hettita birodalomhoz fordul segítségért.
„Egyszerűen hihetetlen. A hettitáktól fennmaradt iratokban is szerepel ez a különös epizód.” Peter Brand alaposan tanulmányozta ezeket. „Ankheszenamon gyakorlatilag azt írja, hogy meghalt a férje, és nincs fia. Úgy hírlik, Önnek – a hetitták királyának – több fia is van. Küldje el az egyiküket, hogy feleségül véve engem Egyiptom királya legyen.”
Ez veszélyes játszma. A levél politikai válsághelyzet idején íródik. Az egyiptomi birodalom hadban áll a hettitákkal. Horemheb az egyiptomi hadsereggel a határon állomásozik. Az egyiptomiak és a hettiták Szíria területén Kadesh-nél harcolnak egymással. Az idő fogytán van az özvegy számára. Ahhoz, hogy lépését siker koronázza, a levélnek még az előtt kell megérkeznie, hogy férjét eltemetnék.
Mialatt Ankheszenamon a hercegre vár, mesterek serege dolgozik azon a sok ezer tárgyon, amelyeket Tutankhamonnal együtt kell a sírba helyezni ahhoz, hogy a fáraó elindulhasson túlvilági útjára.
Ay azonban egy másik problémába ütközik. A hagyomány szerint Tutankhamon koporsóját egy szarkofágba kell helyezni, ám ilyen nem létezik. Tutankhamon halála óta 40 nap telt el. Az idő egyre fogy. A fáraót 30 nap múlva el lehet temetni.
Az olajjal való bedörzsölésnek nemcsak az volt a célja, hogy a testnek kijáró tiszteletet megadják, hanem az is, hogy a test rugalmasságát visszanyerjék. Miután Tutankhamon testét olajjal bekenték, karjait királyi tartásba igazíthatták, anélkül, hogy azok letörtek volna.
Ezután meleg gyantával, – általában tömjénnel és mirhával – borítják be a tetemet. Ahogy a test arany színt kap, a fáraó emberből istenné lesz. Tutankhamon mumifikálása e tekintetben is szokatlan. Túl sok gyantát használtak.
Nem tudjuk, miért használtak olyan sok gyantát és olajt. Talán azért, hogy a silány mumifikálást elfedjék. Azt mondhatták, hogy sajnáljuk, elrontottuk, de van egy kis felesleges gyantánk. Másrészt látták, hogy nem olyan, mint amilyennek lennie kell, de nem akarták, hogy kiderüljenek a hiányosságok, és kritikával illessék őket. Bármi legyen is az ok, az eredmény egyértelmű. Teste teljesen elszenesedett.
A legvégén, az utolsó 30 nap alatt történt a test lenvászonba tekercselése. Ikram szerint ez végre a fáraóhoz méltó módon történt. „A mumifikálás silány volt, de a lenvászonba tekerés nagyon jól sikerült. Alaposan és jól beburkolták.”
![]() |
|
A kőszarkofág
Tutankhamon múmiáját egy színaranyból készült, csodálatos koporsóba helyezik. Testét még két, egymásba illeszkedő koporsó védi.A három koporsót egy kőszarkofágban fogják a másodkézből származó sírba helyezni.
Időszámításunk előtt 1450-től a királyi szarkofágokat aprólékos, finom faragásokkal ékesítették. Tutankhamon kvarcitból készült szarkofágja igazi mestermunka, ám a régészeti vizsgálatok során kiderült, a látszat csal. Vajon egy ilyen remekmű elkészítéséhez elegendő lehetett 70 nap?
Az észak-angliai Yorki Székesegyház Északnyugat-Európa legnagyobb gótikus katedrálisa. Az épület karbantartásához 25 kőművesre és kőfaragóra van szükség. Denys Stocks kísérleti régész az egyik kőfaragót nagy kihívás elé állította: Dave Willett kőfaragó Ízisz istennő arcának kifaragására vállalkozott, amely a szarkofág sarkán található. Ez alapján ő és Stocks megpróbálják kiszámítani, hogy a hajdani kőfaragóknak mennyi időbe telhetett az egész szarkofág elkészítése.
„Ha a részleteket, a szem környékét és az ajkakat megvizsgáljuk, látszik, hogy milyen gyönyörű munkáról van szó. Az alsó ajak ívének kifaragása sok időbe telhetett.” – mondja Stocks.
A kvarcit az egyik legkeményebb kőzet a Földön. Willett először egy modern acélvésővel próbálkozik. Ezután egy bronzból készült vésőt vesz a kezébe. A bronzot már az ókori egyiptomiak is használták. „Alig látszik meg a nyoma.”
Stocks, aki évek óta kutatja az ókori kőfaragási technikákat, elárulja, hogy az egyiptomiak pattintott kőből készült vésőket használtak, amely sokkal hatékonyabb, mint a bronz.
Az istennő arca dombormű, tehát ha a körvonala elkészül, a hátteret le kell vésni.
A kísérleti régész megpróbálja megbecsülni, mennyi időbe telhetett a teljes szarkofág elkészítése. Kutatása szerint ha három csapat napi nyolc órán keresztül dolgozott, 536 nap alatt végeztek a munkával, ami körülbelül 18 hónapnak felel meg.
A szarkofágot tehát nem faraghatták ki 70 nap alatt. A munkát Tutankhamon halála előtt el kellett volna kezdeni. Eaton-Krauss kutatása során azonban arra a következtetésre jutott, hogy a szarkofág elkészültének más magyarázata lehet:
„Valami nagyon meglepő dolgot vettem észre: korábbi feliratok nyomát. Ha nagyon közelről megnézzük, egy kerek jelet látunk, ami az örökkévalóság egyik jele volt az egyiptomiaknál. Alul látjuk a T jelét, egy T-betűt. Egy vonal található alul keresztben, és közvetlenül mellette egy másik vonal töredéke, amely eredetileg a regisztervonal volt, és egészen idáig húzódott. Ez arra utal, hogy a Tutankhamon számára készült feliratok korábbi hieroglifeket fednek el.”
Az istennők szárnyai még árulkodóbbak. Egyértelmű, hogy a szárnyak később készültek, mert láthatjuk a hieroglifek nyomait, melyek oszlopai a szarkofág tetejéig értek.
A szárnyak kettős célt szolgáltak: egyrészt elfedték az eredeti feliratokat, másrészt kevesebb helyre kellett új feliratokat vésni. Ötletes megoldás volt. Azért döntöttek így, hogy időt takarítsanak meg. Felfedezése nyomán Eaton-Krauss drámai következtetésre jut: „Meg vagyok győződve arról, hogy a szarkofág nem Tutankhamon, hanem valamelyik elődje számára készült.”
Tutankhamon sírja is eredetileg valaki másé volt. Ha a szarkofág sem a sajátja, meglehet, hogy a többi híres kincs sem az övé.
A 70 napos gyászidő lassan a végéhez közeledik. Tutankhamont hamarosan eltemetik. Ankheszenamon még mindig a gyanakvó hettita király válaszára vár. Abban bízik, hogy jön egy herceg, aki férjül veszi, és magának követeli a trónt.
A hettiták végül meggyőződnek arról, hogy tisztességes ajánlatról van szó, és Egyiptomba küldik az egyik herceget, hogy férjül vegye a királynőt, ám útközben a herceg rejtélyes körülmények között életét veszti, így óriási diplomáciai botrány alakul ki. A hettiták az egyiptomiakat okolják a herceg haláláért. Ankheszenamon merész lépése, hogy hettita férjet szerezzen magának, látványos bukással végződik.
A hettita király bosszúból katonai támadást indít Egyiptom területén, így fényes esküvő és békeszerződés helyett katonai és diplomáciai botrány alakul ki, és szegény Ankheszenamonnak még mindig nincs férje. Az özvegy egyetlen lépése még nagyobb válságba sodorta Egyiptomot, sőt, akaratán kívül eldöntötte a hatalomért folyó harcot is.
Erről szól a cikksorozat harmadik, befejező része.
Az előző részt itt>> olvashatja.
Kapcsolódó cikkek: